Kész vagyok! Ugye a legtöbb vicc a rokonokról az Anyós-vicc, ami abból adódik, hogy rendszerint a menyek nem jönnek ki anyósukkal. Na nálunk ez totál nem így van. Anyósom nagyon jó fej, soha nem köt bele semmibe, elfogadja, hogy olyan vagyok amilyen, úgy nevelem a gyerekem, ahogy én látom jónak. Persze vannak mini zörrenések, de azok tényleg minimálisak.

Bezzeg Após! Kezd telelenni a hócipőm, mivel állandóan kötözködik, ő mindennek a doktora, mindenhez nagyon ért, mindig mindent ő tud a legjobban és csakis neki lehet igaza. Ma elkezdte összeépíteni Benedeknek a tescos vasúti síneit, de közölte, hogy hiányzik egy. Mondom neki, hogy szerintem nem, de persze kötötte az ebet a karóhoz. Odamentem, elővettem a dobozt, kijavítottam, amit elrontott. Ezután felrakta rá a vonatokat, köztük egy elemest is és mondta, hogy az nem jó, mert nem megy át a hídon. Mutattam, hogy de, átmegy, csak ez a sín nem jó, mert rövid és nagyon kanyarog. Továbbra is mondta, hogy pedig neki van igaza. Megmutattam. Nekem volt....

És még sorolhatnám a kötözködéseit, ezek csak a legfrissebbek. Múlt 7végén, mikor Pécsett voltunk, Anyósom barátnője meghívott bennünket vendégségbe. Ott Nagyapi annyira belendült a két gyerekkel a játékba, hogy Mátét bukfenceztette (4 hónap van ugye a két fiú között...), amin a Zuram Sógornője - joggal - kiakadt, merthogy ugye egy ekkora gyereket még nem kéne. Após elkezdett kötözködni, hogy ugyanmármiértne? Ez az egész nekem akkor fel sem tűnt, csak Sógornő mesélte másnap, mennyire kiakadt Após viselkedésén. Mint kiderült, vele még soha nem volt ilyen. "Megnyugtattam", hogy mostanság én már azt nézem, mikor nem veszünk össze. 

Pár hete Bükfürdőn voltunk, ahol velük voltunk hosszú7végézni. Megbeszéltük, hogy a délutáni szundi után elmegyünk sétálni. A Zuram el is kezdte öltöztetni Benedeket, de húzta az időt, mert épp Forma1 ment a tévében. Após akkor jött be a szobánkba, mikor megigazítottam Benedek nadrágját, mert meg volt tekeredve. Rögtön elkezdett kötözködni, hogy ugyanmár mennyi ideig készülődünk, és hogy nem igaz, hogy ilyen lassúak vagyunk, ő menni akar sétálni. Mondtam, hogy készülődünk. Erősködött, hogy márpedig ő már menni akar. Mondtam, hogy jó, menjen, mi majd megyünk utána. De ő Benedekkel akar. Annyira felhúzott, hogy közöltem vele, ha ennyire sétálni akar, akkor menjen. Végül a Zuram "szedett szét" minket, közölte, h fejezzük be. Én pedig Vele, hogy jó lenne, ha kiállna mellettem, mert ugye itt totál az ő időhúzása miatt szívtam. Aztán lementek sétálni, én bőgtem egyet, majd utánuk mentem. Este felvilágosítottam a Zuram, hogy harcolhatunk Apósommal, de valszeg ő fogja húzni a rövidebbet...

Kezd már nagyon elegem lenni, hogy Após állandóan belémköt, semmi sem jó, ő mindig mindent jobban tud. Sajnos elég nagy a pofám, sokáig próbáltam magam visszafogni, inkább kikerülni a konfliktust, de már elegem van. A legnagyobb baj az, hogy mióta leszokott a bagóról, egyre többet iszik, és ha iszik kötekedik, amit nagyonnagyon nem bírok, bár ki az, aki igen? Volt már ilyen ember a környezetemben, nagyon jól tudom, hogy működnek, ezért is viselem ennyire nehezen. Bízom benne, hogy előbb-utóbb megváltozik, mert ha nem....

Szóval ilyen nyugisan telnek a napjaink, heteink.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.