De most nagyon! Kb. 4-5 iromány van félkész állapotban. Nagyon sok mondanivalóm lenne, sokminden történt az elmúlt hetekben, de egyszerűen nincs kedvem írni. Na jó! Január óta IGAZI naplót írok, ami ugye azt jelenti, hogy naponta körmölök egy füzetecskébe, ami nem kis feladat. Nem regényekről van szó, csak napi pici irományokról, mégse kis munka. Valahogy mostanság nincs kedvem irogatni. Begyepesedtem? Nem hiszem. Talán a tavaszi fáradtság :).

Na azért 1-2 szó. Jól vagyunk, azaz ma tényleg mondhatom, hogy mindenki kigyógyult. Először Benedek kezdte egy elég komoly fosós-hányós vírussal, aztán a Zuram köhögött, tüsszögött, 3 napig itthon feküdt. Én szerencsére megúsztam.

A napjaink nyugisan telnek, Benedek nagyon sokat dumál, mindent kommentál. A kedvenc szavam a kukoricapattogtató, ami a kukoricapelyhet jelenti.

Hihetetlen, hogy egy ekkora kisember már mikre figyel, mikre emlékszik, mégha időnként nem is tudja magát jól kifejezni. Mostmár tényleg nagyon kell figyelni, mit beszélek előtte. Ráadásul egyre hülyébben érzem magam, mikor a Zuramnak úgy mesélek el 1-1 sztorit, hogy Benedek is ott van, hiszen tudom, hogy nagyon jól tudja, hogy róla van szó.

Na majd ha kicsit összeszedtem magam, megpróbálom befejezni az elkezdett bejegyzéseket is. The Question of Time....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.