Totál jól megy ez a matekozás, bár egyre kevésbé tudom már követni. Azaz max. így :))). Szóval 2.5 éves és 2 hónapos Nagyfiú. És tényleg az.

A szövegén időnként kidőlök, a ruháit megint kezdi kinőni, a szája egyre nagyobb, a hisztik kezelhetőek. Szóval röviden kb. ennyi.

Egyre többet játszik egyedül, miközben persze folyamatosan beszél. Beszél. Folyamatosan. Azaz attól a perctől kezdve, hogy felébred, konkrétan a köv. alvásig. Igencsak ritka, hogy csöndben van, de ez nem is baj, legalább tudom, mikor merre jár :).

Úszás: egyre ügyesebb, most szeretném majd elérni, hogy önállóan, deszka vagy kukac nélkül is hosszabb ideig fennmaradjon a vizen.

Két hete bebizonyosodott, hogy nem volt hasztalan 4 hónapos kora óta járatni az usziba és foglalkozni vele. Történt ugyanis, többször elmondtam neki, hogy ne ütögesse a kukaccal a vizet a medence szélén állva, mert nem jó dolog, veszélyes. Papucs még rajta volt és persze addig mókázott, míg beleesett a vízbe. Éppen beszélgettem, de folyamatosan néztem őt is, így szemtanúja lehettem, hogy miután beleesett, azzal a lendülettel vissza is fordult a medence széle felé. Valszeg ki is mászott volna, de mikor közelebb úszott hozzám, benyúltam és kivettem. Miután kiemeltem, megállt a medence szélén és láttam, hogy megijedt. Gonosz módon kihasználva a helyzetet, megkérdeztem, hogy megijedt-e. Miután bólogatott, nyugodt hangon elmondtam neki, hogy Anya nem véletlenül mondta el többször, hogy nem szabad így a medence szélénél játszani, mert baj lehet belőle. Nem akartam megrémiszteni, de azért sírni sem mert. Az egyik csajszi, aki látta, mi történt, rögtön elkezdte dícsérni, de mondtam, hogy ne tegye. Ő nem értette, miért, hiszen ügyesen elúszott a medence széléig, de aztán megmagyaráztam neki, hogy azért, mert ugyan tényleg ügyes volt, viszont nem hallgatott rám, ezért került ilyen helyzetbe. A pasi, akivel addig beszélgettem, mondta is, hogy miért nem hagytam, hogy egyedül kijöjjön, biztos sikerült volna neki. Valszeg igen, de nem akartam jobban megijeszteni, ennyi is elég volt, de tény, hogy tényleg jó volt látni, hogy van értelme korán elkezdeni a babauszit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.