Ma hajnalban, miután már harmadszorra tettem vissza Benedeket a helyére, mert átkúszott hozzám és szedtem ki a kezét a két ágy közül, közelebb akartam húzni a mienkhez a kiságyát. Na ezzel azt értem el, hogy szegénykének kicsit becsíptem az ujjacskáit, mert a ténykedésem közben megint odadugta a kezecskéjét. Mindez hajnali 5-kor történt, amikor már ébredezett, de még nem volt igazán magánál. Irdatlan sírásba kezdett, szegény Apája azt hitte, nyúzom a Fiát, el is kezdett kiabálni velem. Miután KicsiFiút felvettem, magamhoz öleltem, majd megnéztem, hogy mekkora kárt okoztam, de szerencsére csak a két matrac közé csíptem be a pici kezét, így az ijedtség nagyobb volt, mint a fájdalom. Nem is kicsit. Szegényke iszonyatosan sírt, de viszonylag gyorsan meg tudtam nyugtatni. Azért szar érzés volt és örülök, hogy nem lett komolyabb baj. Tudom, hogy fogok én még sebészetre,  ügyeletre rohangálni, de titkon bízom benne, hogy meg fogom úszni ezeket. Na majd meglátjuk, végülis nekem sem volt soha semmim eltörve. Azért ebből is tanultam, még jobban oda kell figyelnem, hogy ne legyek ennyire béna. Jóvan tudom, nem lehet, de azért megpróbálhatom, nem?

Az eset után nem kicsit volt lelkiismeretfurdalásom, de reggel sikerült megnyugodnom teljesen, mikor Benedek felébredt, felnyomta magát, rámnézett és széles szájjal rámvigyorgott. Kell ennél több?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mocica 2009.03.12. 08:56:19

Nem biztatlak ,hogy tényleg meg fogod úszni,de kívánom,hogy sose legyen igazán nagy baj! Látod,milyen kevés kell ahhoz,hogy gond legyen és anyából kimenjen minden erő...ismerős! Az ember általában sosem provokálja a bajt,egyszer csak megtörténik,amikor tuti nem is gondolná!

Válasz erre 

mocica 2009.03.12. 08:59:09

Ja,még annyi,hogy a hasonló esetek nálunk-arra gondolok,amikor egy jól bejáratott szokással kezdenek gondok lenni-,mindig valami változás hoznak,pl lehet,hogy lassan valamit meg kell már változtatni ezen a helyzeten (ágyon,rácson,nem tudom).

Válasz erre 

Niki- picurAnyu 2009.03.12. 11:35:06

:) Szerintem mindannyian bénáztunk már.

Válasz erre 

lille 2009.03.12. 13:10:24

most mit mondjak? üdv a klubban. :-)

sajnos minden jószándék ellenére be-becsúszik egy-egy gikszer. és látod, benedek már el is felejtette az egészet. ;-)

Válasz erre 

Lusthie 2009.03.12. 15:26:43

@mocica: végülis bármi lehetséges. Nekem soha semmim sem volt eltörve, öcsémnek viszont már előre köszöntek a sebészeten.
@picurAnyu: az tuti. Ennyi kell, nem? :)
@lille: De jóóóóó! én is klubtag lettem! :)

Válasz erre 

Panda és Dóra 2009.03.17. 11:34:45

Az ilyen balestek bizony megtörténnek. A babák gyorsabban felejtenek, mint gondolnád, ás általában szerencsére csak az ijedség nagy, nem a baleset miatti fájdalom!

Válasz erre 

Lusthie 2009.03.17. 20:40:39

@Panda és Dóra: :) köszi!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: