Gyerekkoromban, mikor mi apuhoz mentünk, és anyu pasija is a családjánál volt,  anyu gyakran emlegette, hogy "szalmaözvegy" lesz. Hogy miért szalmaözvegy? Lövésem sincs! A mai napig nem sikerült kiderítenem, hogy miért épp ezt a kifejezést használta. Talán egyszer majd megtudom. Vagy nem? Talán rá kellene kérdeznem.

A lényeg, hogy most én is ebben a helyzetben vagyok, mivel a Zuram egyedül hagyott, elment a vidéki haverjához. Ritkán szoktunk külön aludni, nem is szeretem, ha üres mellettem az ágy. Egy időben Kiskutyunkat engedtem magam mellé, de sajnos eléggé rászokott, már hétköznap is mindig jönni akart. Nehezen, de azért sikerült leszoktatni.

Általában elég jól ki szoktam használni ezt a kis időt. Bírom, hogy nyugi van, hogy azt csinálok, amit akarok, nagyjából akkor eszem, amikor jólesik. Most is jól elvoltam. Sétáltam Kutyival, mostam, teregettem, pihiztem. Ti mit szoktatok ilyenkor csinálni? Hogy használjátok ki az egyedül töltött időt? Mi volt az eddigi leghosszabb időszak, mikor nélkülöznötök kellett az "ágytársatokat"? Hogy bírjátok nélkülük?

Én elég nehezen. Azt meg talán sehogysem bírnám, ha hosszú időre eltűnne a Zuram. Nálam a távkapcsolat szóba se jöhetne. És nálatok?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.