Na a múlt héten végre elkészült a poncsóm. Már kétszer fel is avattam, ráadásul tök jól esett, mert a kolléganőimnek is tetszett.

Megkötni nem volt annyira gáz, a rojtokkal viszont annál jobban megszenvedtem. Na jó! Lehetett volna egyszerűbben is, de persze nekem megint a nehezebb utat kellett választanom.

Az egyszerűbb az lett volna, ha egy könyvre, vagy akár kartonlapra feltekerem a fonalat és mindkét végén szétvágom, így már csak össze kellett volna párosítani a megfelelő színű és mennyiségű szálakat. De persze én nem így tettem. Képes voltam kézzel hajtogatni, majd ollózni a fonalat. Ennyi eszem van. Na jó! volt időm és még energiám is akkor. Mostmár tutira az első megoldást választanám. A lényeg, hogy készen lett!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.