Hát igen! Mint tegnap írtam, totál kivoltam az edzéselmélet vizsgától, még éjszaka is ezzel álmodtam és persze inkább rémálom volt, mint nyugis.
Baromi régen készültem ki ennyire. Biztos a hormonok is tombolnak, de ezt azért nem hiszem, mert ha egy vizsga nagyon fontos volt, mindig eléggé kivoltam, főleg a pocakom. És ezt most is éreztem, féltettem is a Pocaklakómat.

Tegnap, a tanfolyami összekötőnk küldött egy körmélt, hogy lehet jelentkezni a végső záróvizsgára, ami júniusban lesz, de csak azok mehetnek, akiknek meglesz addigra minden elméleti vizsgája. Én meg reagáltam rá és ez a párbeszéd zajlott le köztünk:
Én:
- Hehe :-)
akkor nekem még nem biztos, mert sztem az edzéselméletem sose lesz meg....
Csajszi:
- Hol van a pozitív hozzáállás ?????!!!!!

Ezután elpanaszoltam, hogy mennyit tanultam, mégis úgy érzem, hogy nem sikerült.
És most kaptam tőle egy mélt:

"Ma reggelre magkaptam az eredményeket és örömmel közlöm,
hogy 3-as lett a dogád!
Nyílhatnak a pezsgősüvegek!!!!
szia, J"

Komolyan mondom, még életemben nem voltam ennyire boldog, hogy sikerült egy vizsgám. A kanapén kiabáltam, újjongtam és bőgtem :-).
Persze rögtön megírtam a Zuramnak, akinek a reakciója csak ennyi volt:
"kicsi görcs, ugye hogy meglett :D"
Ma jön a sógim, és azt beszéltük, hogy este elmegyünk vacsizni, így viszont ünnepi vacsi lesz, mégha pezsgőt nem is fogok bontani.

Hihetetlen nagy kő esett le a szívemről! Megyek is tanulni, mert most még kedvem is van hozzá, és jövő szerdán ismét lesz egy vizsgám. JUHÉJJJJJJJJJJ!