1. Nagybácsi
Azaz konkrétan nem is az én nagybácsim, hanem Édesapám nagybátyja, azaz a nagymamám testvére.
Sajnos most kórházban van, infúziókat kap, hogy kicsit helyreálljon, mert eléggé fáj a lába. Köszvénye van, de 1ébként a korához képest rendben van.

Mikor kicsi voltam, mindig azzal játszottunk, hogy meg akartam fogni a bajuszát. Mióta az eszemet tudom, mindig is picike, vékonyka bajsza volt és ha közeledtem a kezemmel, mindig megijesztett. Ezt nagyon élveztem, néha még nagy lóként is játszottunk.

Most 83 éves és még mindig humoránál van.
Szombaton meglátogattuk, amikoris elmesélte, hogy szegényke eléggé kiborult, mert a hét elején, mikor bement a budira, mellé ült és ott végezte el a dolgát - bocs a részletekért! -, de sajnos nem tudott felállni, mert annyira gyenge volt, így egy nővérke segített neki. Kipucolta, és hogy ne legyen később gond, kapott egy helyes kis pasis hálóinget. Mondtam is neki, hogy most úgyis ez a divat :-). Teljesen jól viselte, ahhoz képest, hogy ő mindig tip-top volt, ha találkoztunk mindig vasalt ing volt rajta és frissen volt borotválva.
Na igen, a borotválkozás. Engem kicsit meglepett és megijesztett, mert most egy dolog, hogy nem a szokásos szabadidőrucijában volt, de nem volt megborotválkozva sem. A Zuram szerint nincs ok aggodalomra, szerinte már volt rosszabb állapotban is. Szóval a lényeg, hogy az én Drágámnak sem volt épp babapopsi arcocskája. Karcsi bácsi ránézett és komolyan megkérdezte, hogy "Na mi van? Neked is hasmenésed van?". Akkorát röhögtünk, hogy megfájdult a hasam. Asszem ez mostmár szállóige lesz, az "ellopták a tévét v. hűtőt" helyett.

A következő beszólása pedig akkor volt, mikor bejelentettük, hogy babát várunk. Első reakció: "Hova? A szomszédba?" :-). Aztán persze nagyon örült, jó volt látni, hogy őszintén.

Anno, a nagymamám halála után voltak összetűzéseink, de úgy tűnik, ezen már neki is sikerült túllépnie. Szerencsére.
Bízom benne, hogy a kórházban ismét helyre fog tudni úgy állni, hogy ellássa magát, ahogy eddig is, mert tudom, hogy ő akkor évan igazán jól, ha nem szorul más segítségére. Legalábbis ezt mondja. Míg a közelében laktunk, többször felajánlottuk, hogy segítünk neki, min. bevásárolni, de sosem engedte, mondván, hogy egyedül kell megoldania.
Sok erőt és jobbulást neki!

2. A Zuram haverja
A Drágám szombaton meccsen volt két haverjával. Az egyik srác kérdezte, hogy hol vagyok, mire a Zuram mondta, hogy "születésnapon van".
Erre a két srác felállt és gratulált Neki! Először nézett, mint a vett malac, de gyorsan leesett neki, hogy kissé félreértették, merthogy nem Neki van szülinapja. Tiszta dilik ezek a pasik. Úgy gondolták, hogy a Zuramnak az a szülinapi ajándék, ha nélkülem mehet meccsre? :-).

3. Ez nem poénos, inkább aranyos.
Vasárnap vendégségben voltunk, ahol a nagyobbik gyerkőc (3-3,5 év körüli) egyáltalán nem használja az "igen" szócskát.
Kérdés: szép az új autód?
Válasz: Bizony! :-)))))
Hihetetlen egy kiskölök, nála az "igen" nem létezik, a "bizony" viszont annál inkább. :-)))