Azaz a genetikai qqcs és a nap többi része.
Végre ez a nap is eljött. Tegnap már elggé kivoltam, úgyhogy vasaltam egy csomót, és sztem az idegesség következtében jól telenyomtam a pocakomat gofrival. Legalább királyos estéje volt a Zuramnak is, mert kapott vacsira egy kis nasit :-).

Ma reggel ugyi nem nagyon kellett sokáig könyörögni, hogy keljek fel, elég gyorsan sikerült magamhoz térnem. Nemisértemmiért. Összeszedtük magunkat, elindultunk, majd következett az első para, mivel totál káosz volt az 51-esen, mert csinálták az utat, úgyhogy egy sávot simán jól lezártak. Hurrá. A vérnyomim kezdett felmenni, legalább nem ájulásközeli állapotban voltam. Tiszta haszon. A Zuram nyugtatgatott, hogy oda fogunk érni, de hát ilyenkor ki a fene tud nyugis lenni? Na jó! Ő. Legalábbis látszatra.
Persze igaza volt, simán odaértünk.

A második para természetesen az uh előtt csapott belém jól. Ugyi időben ott voltunk, ezzel nem volt gond, ráadásul baromi szimpi a hely. Ja! Az Istenhegyi Klinika Géndiagnosztikai Centrumáról beszélek, ahol anno már jártam, bár akkor még csak az endokrin dokinál. Kultúrált, tiszta épület, szimpatikus lányok a recepción, kellemes környezet. Ez talán lenyugtathatott volna, de hát azé mégsem sikerült nekije. Vhogy az uh-k mindig izgulást váltanak ki belőlem, de ez talán nem is meglepő a helyzetemben.
Szóval levették a vért és azt ígérték, hogy a vérvételhez képest másfél óra múlva lesz meg az eredmény. És így is lett.
A qqcsra kellett kicsit várnunk, mert ugyi ketten voltak előttünk, de még így is totál időben voltunk.

Aztán bementünk. Gasztonyi dokival régebben már taliztam, még anno a Ceizel-féle Optimális Családtervező Központban, mikor elkezdtük a "projektet". Furi egy fazon, alig beszél, sokan mogorvának tartják, nekem mégsincs rossz véleményem róla. Sőt! Anno még sikerült mosolyt is csalnom az arcára, és az sem utolsó, hogy a Dokibácsim is nagyra tartja. Most 1ébként végig mosolygott, bár nem igazán beszélt, ill. mikor kérdezgettem, korrektül válaszolt, majd azért csak elkezdett magától is kicsit beszélni :-). Összességében jó fej volt. No meg azt hallottam tőle, amit akartam, azaz hogy minden rendben és nekem ez volt a legfontosabb!

A Babó 61.4 mm és az uhugép szerint, azaz a méretei alapján nem 12+1, hanem 12+5 hetes. Majd' 2 hete még csak egy nappal mutatta nagyobbnak a gép, most 4 nappal. 9 hónap múlva már össze fog gyűlni 1 egész hónap???! :-).
Sajnos most nem kaptunk 4D-s fotót, csak 2D-st, viszont van dvd felvételünk, úgyhogy lassan simán össze fog gyűlni egy egész estés mozira való anyag :-)

Qqcs után bevitte a Drágám magát dodozóba, majd én meg magamat a melóhelyemre, hogy végre hivatalosan is bejelentsem, hogy ugyanmá mé vagyok otthon lassan 3 hónapja. Tény, ha nem is mondták ki, nem beszéltek róla, mindenki tudta, hogy mi a helyzet, de azért így más, hogy már nem titok.
Furi volt bemenni, üresnek látni az asztalom, de bevallom, nem volt rossz érzés. Viszont épp addigra jött ki rajtam a feszültség remegés formájában, mikor a Nagyfőnökkel beszéltem. Vicces volt. Ő is nagyon kedvesen fogadott, meg is jegyezte, hogy a babó mindennél fontosabb! Ez azért jól esett. No meg az is, mikor a csajok megláttak. Mindenki nagyon kedves volt!
Kedvenc kollegínámmal ebéd-nosztalgiáztunk egyet és búcsútorta helyett megleptem két fincsi túróspalival is :-). Azért vannak, lesznek, akik hiányoznak, hiányozni fognak, de tény, hogy igencsak jól érzem magam itthon.

Este nagyon későn értünk haza, azaz én még gondoltam, meglepem magam vmi helyes kis felsővel a szombati esküvőre, így elnéztem a Brendon Outletjébe, de semmi jót nem találtam, mondhatnám, hogy kiábrándítóak voltak a kismami felsők és még drágák is. Gondoltam, hazafelé bemegyek az Europarkba, de azért felhívtam a Zuram, hogy mikor végez kb. a trágyálással, mert akkor összeszedném vhol. Kiderült, hogy el sem ment, így viszont kitaláltuk, hogy nézzek el a MOM-ba, ha már úgysincs sok kedvem hazamenni - bevallom, tényleg nem láttam értelmét, ráadásul így a Drágámnak sem kellett gyalogbékának lennie -. Benéztem. Először a Promod-ba. És igen, találtam felsőt, ami ráadásul le volt értékelve! És persze nem 8-10eFt-ba került, hanem 5vmennyibe, bár még ez is drága volt, de nagyon megtetszett. A másik felső meg 3vmennyire volt leértékelve, amibe ráadásul bele is szerettem, szóval nem hagyhattam ott.
Aztán még volt időm, így átnéztem a C&A-ba-be (most und vagy and???), ahol persze szintén nem a kismamifelsők jöttek be, hanem két másik, amit szintén meg kellett vennem. Asszem egy db-ig most nem lesz szükségem felsőkre, ezekkel sztem elleszek egy db-ig. És ugyi azt se felejtsük el, hogy nem kifejezett kismamifelsők, viszont a most divatos mellben vágott, lefelé bővülő fazonúak, a Zuram rá is csodálkozott, hogy tuti csak "sima" topok? Úgy látszik, még a divat is velem van :-)

Este gyorsan hazaugrottunk, hogy lerendezzük Kiskutyut, majd meghívott az Egyetlenem vacsizni, hogy megünnepeljük, hogy minden rendben, meg a nyert focimeccsüket a nyerő góljával és az ugyan nem túl fényes, de azért sikeres gimnasztika vizsgámat is.
Ettem fincsi húslevest, majd fél adag hamit, most meg csak szuszogni tudok a tévé és a gép előtt, de összességében elmondhatom, hogy ez is egy csodálatos nap volt!

No és végül, de nem utolsósorban az egyik legújabb sztárfotó. Hát nem édes a nózija?