...családtagok.
Mások általában néznek rám, hogy mi bajom van, mikor a rokonokról beszélünk, és én dícsérem őket, de azt hiszem, azaz tudom, hogy nekem iszonyatos szerencsém van a családommal. Sajnos nem a vér szerintivel, de hát ez már csak részletkérdés.

A múlt héten, a genetikai vizsgálat után felhívtam Anyósomat, hogy tájékoztassam, hogy minden rendben az unokájával. Teljesen meghatódott és persze én is. Még akkor nekem is, majd később Sóginénimnek is megjegyezte, hogy én milyen rendes vagyok, hogy mindig felhívom, ha van valami. De hát miért ne lennék ilyen? Ők is nagyon rendesek velem, ráadásul a mi Pocaklakónk lesz az első unokájuk, igazán megérdemlik, hogy tájékoztassam őket, hol tartunk.

Azért érdekes a helyzet, mert pl. a múlt heti telefon után felhívtam anyámat is, hogy azért mégis tudja, hogy minden rendben, de bevallom, egyáltalán nem éreztem jól magam a beszélgetés közben. Utálom, hogy nem igazán érzem, sőt, egyáltalán nem, hogy örül, mert leginkább magával foglalkozik csak. Ezzel szemben pedig Anyósom totálisan meg tud hatódni. Annyira aranyos!

Ma csengetett a postás, én meg törtem a fejem, hogy mi a fenét hozott megint, mivel ugyi a kajajegyet a melóhelyemről még nem küldheti a kollegínám. És akkor jött a meglepi! Anyósom küldött egy csomagocskát, amiben egy feszesítő & narancsből elleni krém volt. Úgy imádom! Sajnos még nem sikerült vele beszélnem, mert valszeg tárgyalása volt, viszont küldtem neki sms-t, hogy megköszönjem. Hihetetlen, hogy még ilyenekre is gondol!
Annyira örülök neki, hogy megtaláltam a Zuram és vele a családját is! Totálisan kárpótol mindenért, mióta őket ismerem, tudom, hogy milyen egy Igazi Család!

Na jó! Azért van még egy 3. családom is, Apu özvegye, azaz a második Anyum, a Húgom és a Nagyija. Őket is piszkosul imádom, Nagyival szinte hetente beszélünk, ma a tesómmal is cseteltünk. Nincs napi kapcsolatunk, de bevallom, még ők is sokkal közelebb állnak hozzám, mint a saját anyám. Szóval összességében nem panaszkodhatok, kisebb hibákkal, de elég jó családom van :-).