Legkedvesebb cyberbarátnőm végre eljutott a lombikig és ma volt a hivatalos tesztelés napja. Legnagyobb bánatomra nem sikerült neki, bár úgy tűnik, azért elindult valami. Elmondani nem tudom, hogy mennyire sajnálom. Még nekem is iszonyatosan nehéz, hogy a lelki támogatáson kívül nem igazán tudok neki segíteni, abba meg már bele sem merek gondolni, hogy neki mennyire rossz lehet!
Ugyanakkor piszok büszke is vagyok rá, mert eszméletlen, hogy az elmúlt időszakban mennyit változott és ugyi pozitív irányban. Mostmár azt hiszem, úgy fogja fel, hogy ez volt a kezdet, és tudja, hogy lesz babája!
Kell ennél több? Na igen! Hogy végre hozzá is beköltözzön az albérlő, de TUDOM, hogy hamarosan ők is át fogják élni azt az örömöt, amin most mi megyünk keresztül.
Kívánom neki, hogy álma mihamarabb teljesüljön!