Mindig is tudtam, már gyerekkoromban is, hogy iszonyatosan sok szeretett van bennem, csak abban az időben nem igazán volt túl sok olyan ember a környezetemben, akikre érdemes lett volna "pazarolnom".
Na jó! Apukámat világ életemben imádtam, de úgy tűnik, ez akkor igencsak kevésnek bizonyult. Abban az időben sajnos nem nagyon volt olyan ember, akit érdemesnek tartottam volna arra, hogy "rápazaroljam" a szeretetem.
Talán azért is vettem akkor a patkányomat, őt totálisan feltétel nélkül lehetett szeretni, soha nem bántott.

Mostanság szerintem ez a szeretetmennyiség igencsak több lett. Imádom a Zuram töretlenül, mostmár több mint 7 éve, szeretem az új családomat, a régit, és nem utolsósorban a mi drága Kisbabánkat. No meg persze a Kiskutyunkat, még ha néha a plafonon is vagyok miatta, mert nehezebben viselem a betegsége okozta "károkat".

Hihetetlen érzés, hogy időnként egyszerűen végigfut rajtam egy meleghullám és szó szerint eufórikus állapotba kerülök.  Ilyenkor vhogy a föld fölött járok, simogatom a pocóm és iszonyatosan jó érzés tölt el, hogy ez a kis lélek, pici test bennem fejlődik. Soha nem hittem volna, hogy ez ennyire fantasztikus. Néha rámjön, hogy egyszerűen át tudnám ölelni az egész Világot.

Hogy mi is váltotta ki belőlem ezt a nem kevésbé érzelmes postot? Szimplán annyi, hogy kaptam a Zuramtól egy sms-t, az alábbi szöveggel: "Asszem én kurva szerencsés vagyok! De te is ;) majd mesélek! Imádlak!". Konkrétal lövésem sincs, hogy miről van szó, de a háttérinfó annyi, hogy jelenleg egy régi iskolás barátjával van sörözni, többet sajnos nem tudok. Még. De majd okosabb leszek, ha hazajön :-). Szóval fogalmam sincs, hogy miről van szó, de nekem már ennyi is elég! Egyszerűen imádom!