Talán említettem már, hogy Karácsony óta nem találkoztam a családommal. Hol nekik, hol nekünk nem volt jó, de kb. 1-1,5 hónapja végre kitűztük a mai napot az összeröffenésre. Vicces volt, mert így most ünnepeltük meg konkrétan januártól egészen szeptemberig az összes napot, azaz végre Második Anyum januári névnapját, júniusi szülinapját; férjének névnapját és augusztusi szülinapját; a Húgom májusi, a Barátjának áprilisi névnapját; a Nagyi tegnapi szülinapját; az Öcsém - mostmár - menyasszonyának szeptemberi, a Zuram márciusi névnapját és az én májusi szülinapomat. Szóval tényleg voltunk egy páran ünnepeltek. Tulképpen csak a késő őszi és téli napok maradtak ki, de arra azt hiszem majd csak karácsony körül fog sor kerülni. 1ébként úgy fel voltunk cuccolva, mint karácsonykor szoktunk. Bírtam, hogy ilyen jó sok ajándékot vittünk. Szeretem látni, mikor a szeretteim kibontják, örülnek a cuccosoknak, legyen az bármi.

Az igazi nagy meglepit most Második Anyum, azaz Húgim Anyuja kapta, akinek jó kis családi összefogással egy tuti fényképezőgépet vettünk. Jó volt látni, mennyire örült, gyorsan ki is próbálta. Úgy láttam, a többiek is örültek az ajándékoknak. Én tutira, mivel mindenki nagyon eltalálta az ízlésemet. Húgiméktól és Anyujáéktól kaptam 1-1 H&M-es felsőt, amik baromi jól néznek ki + egy virág alakú puhus párnát, a többiektől meg diétás csokit, nescafet, régi mondókás és mesekönyvet, egy új dedikált Polgár Jutka mesekönyvet, cd-t, amin ráadásul egyik nagyon kedves ismerősünk dalai vannak. Ennyire emléxem most hirtelen. Szóval minden királyos.

A hami is nagyon jól sikerült, a Húgim és Barátja csináltak igencsak fincsi gombás-tejfölös husit + volt a szokásos kedvencem is, egybefasírt. Nah ez végképp a szívem csücske :-). Persze én is vittem a megrendelt sütit, mert vhogy ez lett a család kedvence, azaz a "fanta süti". Ráadásul most nagyon is jól sikerült, bár én csak megcsináltam, nem kóstoltam. Egyszer azért ki akarom próbálni édesítővel, gyümicukorral és deit naranccsal. Majd egyszer :-).

Ebéd után megjelentek Nagyi testvéréék is, az egész pereputty, azaz 7 fő. Nah itt már kezdett kicsit szűkös lenni a lakás, ráadásul piszok meleg volt, no meg már elég késő is, úgyhogy szépen összeszedtük magunkat és lassan elindultunk. Sajnálom, hogy a Nagyi unokahúgáékkal nem tudtam nagyon beszélgetni, mert bírom őket, de már fél 6 körül járt az idő, így mennünk kellett. Nem baj, majd lesz még alkalom a dumálásra, ha máskor nem, az Öcsémék esküvőjén.

Kár, hogy csak ilyen ritkán tudunk összejönni, de azért ez is tök jó, bírom az ilyen családi összeröffenéseket. Azt hiszem, az idén legközelebb tényleg csak az Öcsémék esküvőjén fogunk talizni, aztán max. akkor, ha jönnek babanézőbe, ill. tervezem, hogy esetleg a Húgimmal csinálunk még egy shopping napot, bár lényegesebben lájtosabban, mint a múltkor. Nah majd meglátjuk. A lényeg, hogy jól éreztem magam :-).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.