Végre engedélyt kaptam, hogy "kihirdessem" örömöm okát.
A háttérsztori annyi, hogy a múltkor, mikor lent voltunk Pécsett Pünkösdkor, vittem Sóginéniméknek egy méhviasz maci formájú gyertyát. Ők is babát szeretnének és poénkodtam velük, hogy a szomszédasszony-barátnőmék is ilyet kaptak és össze is jött nekik, szóval hajrá!

Aztán egyszercsak kaptam egy e-mailt a meggyújtott maci fotójával. Meg is dícsértem Sóginénit, hogy milyen ügyik, hogy használják, csak így tovább!

Aztán jött a következő emil, amiben a hőgörbe volt. Néztem, aztán visítoztam. Bőgtem, visítoztam felváltva. Ráadásul közben kétszer is csörgött a telefonom, így igencsak nehéz volt visszafognom magam.

A harmadik mélben pedig ott qqcsolt a kétcsíkos teszt, a bizonyíték, hogy végre nekik is sikerült, babát várnak.

Eddig azért nem írhattam róla, mert direkt kérte, hogy még ne "hirdessem" ki, de ma ismét voltak uhun, ahol a dokibácsi végre megnyugtatta, hogy minden rendben, szépen fejlődik a Pocaklakójuk.

Annyira jó, hogy nekik is összejött, ráadásul a két babó között nem lesz nagy korkülönbség, jövőre mehetünk 1ütt nyaralni :-)))). Ráadásul vhogy azt érzem, hogy kiscsajuk lesz - bocs Sógibácsi! -, és ha bejön a megérzésem, akkor Anyósunk tényleg duplán boldog lesz ennyi pasi után :-).