Elkelt...
2008.09.28. 18:34
Mármint hosszú idő után az Öcsém. Hihetetlen, de mégis igaz, hogy a 11. évfordulójukon, hosszas piszkálás után szombaton végre összeházasodtak. Még a szervezés közben is előfordult, hogy rákérdeztem, lesz-e esküvő, annyira hihetetlennek tűnt. Lett. És bevallom, nem sok kedvem volt elmenni, mert kicsit haragudtam rájuk, hogy miért húzták ennyi ideig. Azaz nem úgy általában, hanem az idén, mert akárhogy nézzük, csak a 9. hónapban vagyok Benedekkel és lövésem sem volt, hogy fogom bírni az egészet, ez pedig nekik meg sem fordult a fejükben. Meg az is rosszul esett, amiről talán már írtam, hogy nem megkért, hogy legyek a tanúja, hanem konkrétan rákérdezett, hogy ugye nem baj, hogy nem én leszek. Szóval így álltam neki és meg kell mondjam, kellemesen csalódtam. Mindketten nagyon szépek voltak, ami azért nem volt meglepő, mégiscsak az öcsém :-). A terem szépen fel volt díszitve, bár ez nem az ő érdemük volt, hanem egyik kedves ismerősüké, akiktől még a virágcsokrot is ajándékba kapták.
Maga a "szertartás" totál jó volt, semmi vers, csak az anyakönyvvezető és egy elektromos orgonás pasi, aki végülis nem játszott rosszul. Persze egy esküvőn kell gigszernek is lennie. Az első konkrétan akkor volt, mikor az anyakönyvvezető kimondta a neveket. A mi vezetéknevünk vége "ts", amit "cs"-nek kell ejteni, de a nőnek ez annyira nem ment, így "c" lett a vége. Hááát mit ne mondjak, többen is majdnem hangosan felröhögtünk. Ennél nagyobb beszólás anno második anyum esküvőjén volt, mikor mondták az ő nevét és hozzátette a nő, hogy "vőlegény", majd a vőlegény nevét, aki szintén "vőlegény" lett. Nah az volt az igazán kemény fíling! A húgommal, aki anyuja tanúja volt, nem mertünk 1másra nézni, mert kitört volna belőlünk a fuldokló röhögés. Szóval ez annyira azért nem volt gáz.
A másik gigszer, hogy lemaradt a szülőköszöntő, de ezt orvosolták azzal, hogy a vacsi előtt megtartották. Nagyon aranyosak voltak, mind a két anya és gyerkőc is pityergett, igazán meghatódtam. Ja! Volt egy harmadik bénázás is, ti. olyannyira és oly soxor nézték át, sőt ették végig a menüt - na jó! enni csak 1x -, hogy az Öcsém jól kiszúrt saját magával, mert mint kiderült, egyáltalán nem volt a kiválasztott listán csirkehusi, ő meg nagyon számított rá, hogy kap egy kis rántott csireket. Hát így járt. Viszont nagyon korrektek voltak az étteremben, mert egy gyors közvéleménykutatás után csináltak jópár adagot sültkrumplival. Naggggggyon fincsi volt, és mint megtudtam, végülis grátisz kapták :-). 1ébként a kaja tényleg nagyon jó volt, bár nem ettem végig az egész menüt, de a vörösboros marhahusit krokettel muszáj volt megkóstolnom. Mi lenne, ha még szeretném is?
A sütiről meg ne is beszéljünk! Vhol Kerepestarcsán találtak egy cukrászdát, ahol tényleg nagyon kitettek magukért, mert az aprósütin át, az esküvői tortáig minden baromi jó volt. Sajnos mi nem kaptunk útravalót belőlük, mert hülye időpontban jöttünk el, épp akkor, mikor vonatoztak. Talán nem is baj, mert ugye én alapból nem ehetek édességet, a Zuram meg újabban nem nagyon eszik, annyira meg ismerjük magunkat, hogy nem bírtuk volna megállni. Szóval jobb is így.
A torta és a dísz:
Sajnos 11 körül el kellett jönnünk, mert a Zuram is totál el volt fáradva, mivel reggel már korán ment dolgozni, és én is eléggé kidőltem. Nemhiába, azért egy pocaklakó elég rendesen kifárasztja az embert. Vagy inkább lefárasztja. Viszont annyira édes volt, mert totál produkálta magát. A Húgom jókat vigyorgott, mikor Benedek ezerrel táncikált a pocakomban. Ja! és még mi is táncoltunk ám, ami azért egy ekkora pocóval nem volt 1szerű, de megoldottuk :-). Asszem feltaláltuk az andalgó csárdásfelállást :-).
Ajándék. Mivel ugyi igencsak régóta 1ütt vannak, és már több mint 3 éve 1ütt is élnek, nem igazán volt szükségük semmire, így 1értelmű volt, hogy pénzt fognak kapni. Persze azért megkérdeztem, hogy mit szeretnének, de a választ amúgy is tudtuk. Viszont vhogy úgy voltam vele, hogy olyan snassz egy boríték. Iszonyat mákom volt, mert a Sógorom - a Zuram öccse - tök más miatt átküldött egy honlapot, ahol találtam egy baromi jó ajándékot. Konkrétan egy átlátszó dobozról van szó, amibe be lehet tenni pénzt, vagy bármi kisebb dolgot. Ebben persze még semmi extra nincs, viszont miután beletettük a cuccost és bezártuk, nem 1szerű a kinyitása, mivel maga a doboz egy labirintus és csak úgy lehet kinyitni, hogy a benne lévő fémgolyót bejátszuk a pici ajtócskába. Na miután belegurguláztuk a manit, ami persze ezresekben volt, majd bezártuk, a Zuram úgy gondolta, hogy azért megpróbálja kinyitni. Na 20 perc után feladta. Én tuti falhoz vágtam volna akár már 5 perc után is, vagy legalább kifeszegetem a bejáratot, de tudtam, hogy az Öcsém ezekkel totál jól elvan. És mint ma megtudtam, neki 7 percbe került, hogy hozzájusson a nászajándékukhoz. Igaz, kis trükköt is alkalmazott, mert igénybe vett egy mágnest is. Nemhiába, ezekben mindig jó volt :-). No és az ajándék:
Összességében nagyon élveztem az egész bulit, örülök, hogy még én is el tudtam menni. És persze leginkább annak örülök, hogy újdonsült sógornőm végre beadta a derekát a 4. lánykérésre. Na ez a nem semmi! Igencsak kitartó Öcsém van, mi?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Niki- picurAnyu 2008.09.29. 11:47:18
