Uromókusnál
2008.10.03. 15:45
Ez a beszámolóm még lemaradt, ha jól emléxem.
3 hete szerdán, mikor Dokibácsimnál voltam, eléggé bepipult, de annyira, hogy füstöltek a billentyűk, mikor a vélmenyét gépelte az urológus kollégának. Azaz konkrétan nem annak a dokinak címezte, ahova küldött, hanem annak, akinél voltam. Azért tényleg felháborító, hogy az az ominózus doki konkrétan semmit sem csinált, megütögette a vesémet oszt jóvan. Uhut sem csinált, pedig rákérdeztem, többször is. Hülye helyzet volt, mégsem mondhatom meg egy orvosnak, hogy mit tegyen. A "vizsgálat" végén egy db papírt sem adott, hogy egyáltalán ott voltam, bár a múltkor sem írt semmit. Azzal meg már nem is foglalkoztam, hogy a 3.000 Ft-os "vizitdíjat" simán zsebre tette. Annyit mondott csak, hogy majd szülés után menjek vissza és akkor meglátjuk, hogy van-e még tágulatom. Királyság. Na miután ezt elmeséltem Dokibácsinak, igencsak a plafonról nézett vissza.
Szóval miután megírta a véleményét, felhívta az urológus kollégáját-barátját, hogy fogadjon. Én is beszéltem vele, nagyon szimpi volt a telefonban. Ráadásul már másnap mehettem is hozzá, ami nem volt semmi, merthogy andrológusként is dolgozik, így totál nincs ideje. Időben odaértem, sőt korábban, így ücsörögtem a váróban. Kicsit bizonytalan voltam, mert lövésem sem volt, hogy néz ki, ráadásul több név is volt kint a rendelő ajtaján, szóval max. saccolni tudtam, ki lehet. Persze a rendelőben átjáróház volt, jött egy csomó medika is, így nem volt 1szerű dolgom, de legalább addig sem unatkoztam. Aztán jött egy doki, aki elvitt egy fiatal párt. 1ébként idősek várakoztak leginkább. Egy néni tök jól elszórakozott, mikor látta, hogy mennyire mozog a pocakom, nagyon aranyos volt. Miután elment a pasi a párral, már gondoltam, hogy esetleg ő lehet, akire várok. Mikor visszajöttek, a sejtésem be is igazolódott, mert a doki odafordult hozzám és közölte, hogy "Megismertem ám!". Én meg vigyorogva mondtam neki, hogy jó kis telefonja van, ha azon keresztül látott :-). Hozzáteszem, elég jó pasi a dokibácsi a sötét hajával és kék szemével, de hát ki nézte? Ja! Épp most néztem utána és kiderült, hogy csak 1 évvel idősebb nálam, azaz annyi lehet, mint a Zuram.
Na de a lényeg! Tényleg szimpatikus volt és ami a legfontosabb, hogy elég alapos. Felvitt egy uh-ba, ahol rendesen megqqcsolta a vesémet és egyfolytában magyarázott is. Közben benéztek a medikák is, akiket azzal a lendülettel ki is küldött, még én szóltam neki, hogy engem nem zavar ha bejönnek, mivel ezzel is tanulni tudnak. No meg talán én érdekesebb eset is voltam, mint a sok öreg. Nagyon örültek, benyomult mindenki és ők is jól elszórakoztak, mert Benedek folyamatosan produkálta magát. Persze potyaqqcs is volt. Doki mondta is, hogy ilyenkor kihasználják a helyzetet, úgyis ritkán látnak babókat pocakon belül :-). Én meg ugyi nem bántam.
Az ítélet pedig? Igen, mindkét vesémben van tágulat, a jobban nagyobb, mint a balban, de azon kívül, hogy figyelnem kell magamra, nincs más teendő. Alapból úgy indult ki, hogy ez az állapotommal jár, hiába volt calcium-oxalát a vizeletemben többször is, ill. anyu mondta, amit mondott, de mivel ezelőtt soha nem nézték a veséimet uh-val, így nem tudjuk, hogy valóban volt-e valami. Arra figyelnem kell, hogy nem lehet benne pangó vizelet, ami azt jelenti, hogy amint érzem az ingert, irány a klotyó. Igyak eleget, de ne túl sokat, ill. ha iszom, akkor egyszerre max. másfél decit, mert így nem terhelem szegény veséimet. Azt hiszem ennyi volt az utasítás. Ezt persze jó hosszasan is leírta és még fotókat is kaptam. Kár, hogy Benedekről nem :-). Úgy beszéltük meg, hogy szülés után a biztonság kedvéért újra el fogok menni hozzá, mert elvileg, ha ez tényleg csak most alakult ki, akkor Benedek világrahozatala után simán el kell tűnnie. Így legyen! Addig meg továbbra is vigyázok magamra, mást úgysem tehetek.
Amint kiléptem a kórházból, rögtön hívtam Nődokibácsimat, akinek mondtam, hogy ha hazamentem, beszkennelem a leletet. Erre ő közölte, hogy a fenét, addig nem bírja ki, úgyhogy olvassam csak fel neki az egészet. Én meg jót röhögtem és felolvastam, ami igencsak vicces lehetett a sok szakszó miatt :-). A lényeg, hogy legalább így ő is megnyugodott, hogy ugyan van valami, de nincs nagy gáz. És ez így lesz továbbra is és szülés után el fog múlni, punktum!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
