Visszatekintés
2008.10.23. 19:40
Az elmúlt hét történései (lesz mit olvasni):
Múlt szerdán, kb. délelőtt 11 tájban induláshoz készülődtünk, mert ctg-re kellett mennünk a kórházba, aztán úgy volt betervezve, hogy ebédelünk, majd irány Dokibácsihoz a már szokásos heti kontrollra. Ember tervez, baba meg... Hallgat rám :-)
Történt ugyanis, hogy kedden egész nap gyöngyöt fűztem. Ezzel nem is volt semmi probléma, csak estére már totál készen voltam, eléggé fájt a pocakom, de gondoltam, hogy azért, mert túl sokat ültem, bár hol labdán, hol széken és ezt Benedek nem viseli túl jól. Utólag visszaemlékezve még a menés is nehezemre esett, de azért jól elvoltam. Ha jobban belegondolok, hogy szerdán nem kellett volna dokihoz mennünk, akkor valszeg már kedd este benézünk a kórházba, mert kicsit aggasztott, hogy kevesebbet mozog Benedek. Aztán estére csak beindult, így alukáltam.
Szerdán reggel pakolásztam, ill. miután kedden voltam kozmetikusnál gyantáztatni, "megcsináltam" a magam részét is. Még a száraz ruhákat is el akartam tenni, de a Zuram már egyre jobban sürgetett, hogy menjünk. A vicc, hogy Ő is szépen megborotválkozott. Most kicsit több cuccost vittem magammal, mert még poénkodtunk is, hogy úgysem fogok már hazamenni. Szóval beraktam a szülinapomra kapott gyönyörű virágpárnámat, elvittük a fényképezőgépet is, ill. még bepakoltattam néhány flakon ásványvizet is, ki tudja mi lesz alapon.
Nem az M0-áson mentünk befelé, hanem a Sorin. A közlekedés totál jó volt. Aztán fájtam. És elkezdtem mérni az időt. Kiderült, hogy maga a fájdalom ugyan egyáltalán nem gázos, viszont 5percenként jelentkezik. Itt már kezdett gyanússá válni a dolog, de azért még mindig nem hittem, hogy történés is lesz. Közben Dokibácsit is felhívtam, és a Jobbkezének elmondtam, hogy nem tudom, mi van, de úgy gondoltam, szólok. A vicc az egészben, hogy előző nap beszéltünk telefonon, bár egészen más miatt és akkor kérdezte is, hogy nem szülünk? Én meg vigyorogva mondtam, hogy ma nem. Nem hazudtam :-). A kórházba elég korán odaértünk, már 12 előtt. Bejelentkeztem a ctg-re, aztán felmentünk. A bejelentkezésnél még poénkodtunk is, hogy nem szülni jövünk, de azért ott lebegett előttem, hogy ctg v. szülőszoba. Ahogy odaértünk, kiszólt a csaj, hogy csúsznak, még a felesek sem kerültek be. Na én elmentem klotyóra, aztán mikor kijöttem, úgy döntöttem, hogy csöngessünk be a szülőszobára, lesz ami lesz, max. elhajtanak, ctg meg ott is van. Ekkor már kezdett gyanússá válni a dolog, mert mindkét lábamban éreztem a fájdalmat. Azaz inkább a nyilalást.
És becsöngettem. És néztem nagyokat, mert éppen a választott szülésznőm nyitotta ki az ajtót. Ő is nézett, mert még egyáltalán nem számított rám. Ugye éppen aznap töltöttem be a 38. hetet. Elmondtam, hogy mi a helyzet. Megvizsgált, ahol kiderült, hogy ugyan teljesen elsimult a méhszájam, de egyáltalán nem tágultam, így bementünk egy szülőszobára, ahol feltett ctg-re. 12.05-től elkezdtem nézni az órámat és konkrétan azzal játszottam, hogy mennyire szabályosan jönnek a fájások. Közben otthagyott a szülésznő és kintről nézte a gépet. Először mondta, látja, hogy vannak fájások, de nem túl erősek. Aztán megint kiment, majd ismét vissza. Ekkor csak annyit említett meg, hogy nem lát fájásokat. Na itt én néztem nagyokat, mert éppen egy keményebb közepén voltam. Erre megvizsgált és kiderült, hogy már két újjnyira tágultam. Időközben hívta Dokibácsit, mi a helyzet. Miután elkezdtem tágulni, mondta, hogy fél 3 körül jön. Jött. Fél 2-re, röhögve. És ez volt a mákom. Meg asszem neki is, mert utóbb kiderült, hogy azon gondolkozott, hogy csak a magánrendelése után fog bejönni, de a hatodik érzéke azt súgta, hogy ne várjon addig. Mák. :-). Megvizsgált, burkot repesztett, aztán kicsit Lment. Kiderült, hogy Benedek sajnos a magzatvízbe kakilt. Még a repesztés előtt megkérdeztem a szülésznőt, hogy akkor adagolja-e a homeos bogyóimat, de közölte, hogy felesleges, mert szépen tágulok. 2-kor megjegyeztem, hogy most jól esne egy kis fájdalomcsillapító, de közölte, hogy most már azt tuti nem kapok. Én meg tudomásul vettem, ha nem, hát nem.
Kezdtek begyorsulni az események. Nyomnom kellett. Nyomtam. Aztán megint kellett, de nem nyomtam. Majd jött a fájás, de nem nyomhattam. Nyomtam volna, de elfáradtam, pedig már látta a szülésznő a kispasi fejét. Doki segített, miközben a szemem előtt lebegett, hogy nagyon nem jó a kakis magzatvíz. Piszok éhes voltam, mert kimaradt az ebéd, a vércukorszintem meg valszeg a bokámnál volt. Igazán akkor szedtem össze magam, mikor mondta Dokibácsi, hogy kicsit lassult Benedek szívhangja. Na nekem több sem kellett, nyomtam. Megint kellett volna, de nem jött fájás. Doki ment egy kört, majd szóltam, hogy na most jöjjön vissza, mert fáj. És ha jól emléxem, itt kettőt nyomtan és már kint is volt a Kiffiam. Na az az élmény hihetetlen volt! Egyszercsak elmúlt a derékfájás és minden egyéb kellemetlenség. Benéztem a lábam közé és ott láttam a mi drága Kisfiúnkat. Éppen szívták le belőle a szmötyit, de így is gyönyörű volt. Iszonyatosan hihetetlen, hogy belőlem jött ki a maga 3080 grammjával és 57 centijével. A Zuram nem merte elvágni a köldökzsinórt, így ez a feladat Dokira maradt, Ő meg nyomatta nekem ezerrel az oxigént. Miután kibújt Benedek, rögtön pocakra kaptam, de sajnos nem túl sokáig. Azaz ez inkább nekem tűnt kevés időnek, bár tény, hogy jobban szerettem volna, ha még jó sokáig a pocakomon maradhat pucéron, de egy idő után becsomagolták pólyába. Időközben Dokibácsi elkezdett összevarrni. Nah szegényke jól meg is szenvedett velem, még emlékeztettem is, tudja, hogy sosem voltam könnyű eset. Kiderült, hogy sajnos belül a hüvelyem eléggé tönkrement és ahol varrt, ott szakadtam is, ráadásul vérömlenyek is keletkeztek. Királyság. Totál meg volt lepődve, nem értette a dolgot, mert ilyen nem nagyon szokott lenni sporolóknál, sportosabb nőknél. Mondta is, hogy ha ezt tudja, elhívja a plasztikai sebész barátját. Behívott egy Dokinénit, így már ketten dolgoztak rajtam. Háááát nem volt egy leányálom, de szerencsére kaptam egy halom érzéstelenítőt, így ki lehetett bírni, csak már nagyon elzsibbadt a lábam. Viszont a jó a rosszban, hogy legalább rendesen helyre lettem hozva.
Mialatt igyekeztek összerakni, a Zuram megkapta a Kiffiát, úgyhogy totál jól elvoltak. Engem meg csak varrtak csak varrtak csak varrtak. Dokit kérdeztem is, hogy van-e még cérna a kórházban, erre közölte, hogy haggyammá. Nemnormális nő-kismama-anyaként széttet lábbal, komoly varratokkal a szülőágyon megkérdeztem, hogy egyáltalán szülhetek-e még? Doki rögtön rávágta, hogy természetesen, de nem nála. Na persze! :-))))). No meg az is érdekelt, hogy ezek után császár lenne-e, vagy mehetne-e simán, ahogy most is. Szerinte mehet simán, mivel ha az első ilyen gyorsan kibújt, a másodikat majd kiköhögöm :-). A varrás miatt két óránál kicsit többet voltunk a szülőszobán, a csecsemősök már hiányolták Benedeket. Nem volt jó látni, ahogy elvitték :-(.
Na miután készen lettem, már naggggyon kellett pisilnem, alig vártam, hogy kimehessek. Nem kicsit szédültem, ráadásul kaptam egy halom infúziót is, meg ittam is egy csomót, úgyhogy nem volt meglepő, hogy menni kellett. Azaz próbálkoztam. Először is felkelni az ágyról. Na ez vicces volt, mert a vérnyomim a bokámnál, a lábaim meg remegtek, mint a kocsonya. Elég kötött a csípőm, így nem volt meglepő. Aztán a Zuram és a Szülésznő segítségével csak eljutottam a klotyóra, de igencsak támogatniuk kellett. A Szülésznő aggódva kérdezte, hogy nyisson-e csapot, mert mint kiderült, ilyenkor többeknek nem szokott menni eme művelet. Hát nekem nem volt gondom a dologgal. A Niagara vízesés hozzám képest kutyafüle volt. Elvileg lábon kellett volna felmennem a gyerekágyra, de iszonyat kivoltak a lábaim, meg szédültem is, így kocsikáztunk, a Szülésznő vitt fel. Aznap itt láttam a Zuram utoljára, még búcsúpuszit se tudtam adni :-((((.
Az első este érdekesen telt. Iszonyat dilemmában voltam, mert 1szerűen nem bírtam felkelni, viszont szörnyen vágytam a Babámra. Aztán megoldódott a helyzet, mert a csecsemősök 1 órára kihozták és így megpróbálhattam szoptatni is. Eszméletlenül édes a kispasi. Tudom, elfogult vagyok, de akkor is! :-). Nagyon rossz volt, mikor elvitték, de bevallom, még felkelni is nehezemre esett, baromira fájt a varrás, de leginkább belül. Azért megkérdeztem, hogy nem maradhatna-e nálam, de mivel gyerekorvos nem látta még, muszáj volt elvinniük, de azt mondták, ha erős vagyok, másnap reggel 6-ra mehetek érte. Hááát nem voltam erős, ráadásul éjjel, mikor kimentem a nővérhez, hogy megkérdezzem, normális dolog-e, hogy a kezem a duplájára dagadt, majdnem elájultam, annyira leesett a vérnyomim. Még jó, hogy tudom a helyzetet kezelni. Azért szerencsém volt, mert másnap fél 7 körül kihozták Benedeket és onnantól kezdve végig együtt voltunk. Sajnos a tejem akkor még nem igazán indult be, ráadásul a Kiffiam sem tudott rendesen rákapni a mellemre, így kezdtem kicsit kétségbe esni, de vettem bimbóvédőt, azzal pedig már simán ment a dolog.
Paramami az első 1ütt töltött éjszakán igencsak kétségbe volt esve, mert a kicsifiú furán vette a levegőt - életemben nem volt még 1 napos csecsemő a kezemben... -, ill. ha végre bealudt, folyamatosan nézte, ha nem látta, akkor meg bögdöste, hogy lélegzik-e még. Persze nem volt semmi gond, de azért másnap megnézettem a gyerekorvossal, elmondtam neki, miért vagyok ennyire parás, de ő(k) mindent rendben talált(ak) - két kisdokinéni is vizsgálta, azért a többesszám -. A dokibácsi tényleg próbált megnyugtatni, és azért sikerült is neki, elmondta, hogy a csecsemők adnak ki fura hangokat, ez tök természetes. 1ébként a Bébim kicsi fején pukli van, ami miatt szintén nyugtatott, bár nem igazán kellett, mert azt tudtam, hogy el fog múlni, úgyhogy emiatt nem aggódtam, mégis elmondta, hogy semmi gond nincs ezzel. Szóval rendesek voltak.
Dokibácsim csütörtök reggel meglátogatott, baromi jólesett. Éppen szopiztatni próbáltam Benedeket. Hááát volt még mit tanulnom.
A második éjszaka már jobb volt, bár én még mindig csak nehézkesen mozogtam. Azaz mihez képest? Hajnali 6-kor összefutottam a folyosón Dokibácsival, aki meg is jegyezte, hogy tök jól megyek már. Végülis? Mihez képest? Asszem ez volt a roggyant pingvin szindróma :-). Doki adott 1-2 5letet a sterilizálással, szoptatással kapcsolatban és megnyugtatott, hogy akkor sem lesz semmi gáz, ha egy kis tápszert kell majd adnom. Végülis igaza van, a legfontosabb, hogy szépen fejlődjön, rendben legyen a KicsiFiam, de azért bízom benne, hogy mielőbb el fog önteni a tej, mert még mindig nem úgy működik, ahogy én szeretném.
Péntek délután bejött a csecsemős nővér, hogy elmondja a hazamenőknek, mi a teendő. És hozzám is odajött, én meg csak néztem nagyot. Ő meg még rá is kérdezett, hogy nem akarunk hazamenni? Hát dehogynem!!! Csak az ágyszomszédom már két nappal ezelőtt mehetett volna, de még nem engedték, mert besárgult a Hajasbabája, szoliznia is kellett, és én is láttam Benedeken, hogy ő is kezd kis kínait játszani. Szóval meg voltam róla győződve, hogy vasárnapnál előbb tuti nem megyünk haza. Tehát a hazamenetel attól függött, mennyire sárgul be a Kiffiam. Másnap, azaz szombat reggel megint bejött egy nővér, hogy akkor mi ketten menjünk a csecsemősökhöz, mert itt van a doktornő és beszélni akar velünk, plusz meg szeretné vizsgálni a kölköket. Hááát semmi jóra nem számítottunk. Aztán néztem nagyot, mert Benedeknek még csak szoliznia sem kellett. Ekkor még mindig nem fogtam fel, hogy mehetünk HAZAAAAAAAA! 1ébként péntek este a Zuram sem, mert mikor elmondtam neki, semmi reakciója nem volt, de aztán visszahívott, hogy most akkor mi van? Én meg röhögtem, mert nem jellemző rá, hogy ilyen nehezen jusson el egy dolog a tudatáig :-). Szegény ágyszomszédomnál még előző este kiderült, hogy eléggé begyulladt a köldöke, és azt 3 óránként kezelni kell, de ha rendbe fog jönni, akkor vasárnap ők is mehetnek. Benedek megkapta a BCG oltását, amit a hüle anyja igencsak nehezen viselt. Konkrétan a sírás kerülgetett, de azért összeszedtem magam. 1ébként az első köldökcsonkpucolás is hasonló élmény volt, nekem iszonyatosan fájt :-). Szóval összeszedtem magam, de mikor láttam a szomszédomat, hogy nagyon el volt kenődve, vele sírtam. Így utólag is nagyon örülök, hogy az 5ágyasban maradtam, tök jó volt a társaság.
Annyira hihetetlen, hogy ez a kis vakarcs belőlem bújt ki. Csak nézek és ámulok. Baromi sokat vártunk rá, aztán egyszercsak "összejött", növögetett a pocakomban, majd megszületett és most itt van velünk. És gyönyörű. Nem mondom, hogy nem fárasztó az állandó szopiztatás, ráadásul kisebb para is volt, mert ugyan van tejem, de úgy tűnik, hogy nem elég. Szóval mindent megteszek, hogy rendesen legyen, ez a dolgom. És jó itthon, hármasban, igazi családként. Ismét teljesült egy vágyam. Azaz azt hiszem, az egyik legnagyobb. Köszönöm!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
teide 2008.10.23. 21:10:39
barbo 2008.10.23. 21:15:59
Niki- picurAnyu 2008.10.23. 21:30:54
És pont írni szerettem volna az előző bejegyzéshez, de nem írtam (ne kérdezd miért, "csak úgy"), hogy milyen fura, ez a kisember 1 hete még benned volt, rugdosott, stb., és ma már kint van, mosolyog, szopizik, sír, stb. ...
Most valahogy rohannék a szülőszobára. :)))
Maya 2008.10.23. 22:43:22
3 gyerek után volna tippem szopiztatás, tejcsi kérdésben... De egy fontos dolog: bébi éhen nem marad :)
Jaaaaaj, annyi mindent mondanék, de gondolat-tolulásom támadt :) Adj a nagyfiúnak nagy cuppantást a nevünkben :)
Boglárka · http://www.piciangyalkam.blogspot.com 2008.10.24. 07:55:39
Nekem is lenne ezer tippem szopizás ügyben, de gondolom, már Te is tudod ezeket :)
eszto · http://perszee.freeblog.hu 2008.10.24. 08:48:35
Hero vagy, teremtő. Csatlakozom az előttem szólókhoz, és nagyon várom, hogy találkozhassunk! puszi nektek.
Lusthie 2008.10.24. 09:11:38
Szopiügyben jöhetnek a trükkök, bár ma először sikerült egy ciciből 40-et lenyomni, szóval alakulgatunk.
Boglárka · http://www.piciangyalkam.blogspot.com 2008.10.24. 13:42:23
Beso · http://kitti-szonja.blog.hu 2008.10.25. 06:34:34
PandaDorka · http://www.pandababa.freeblog.hu 2008.10.25. 07:00:46
szilvi 2008.10.25. 19:46:11
Gratulálok a kiscsaládodhoz! Sok puszi (és megy drukk a szoptatáshoz).