35
2009.05.27. 23:34
Ismét egy "számos" iromány, bár ez most nem(csak) a KisFiamról szól, hanem inkább rólam. Bizony, 35 éves lettem én.
Hihetetlen! És azt hiszem, hosszú idő után ez volt a legszebb szülinapom! Az utolsó, mely igencsak mély nyomot hagyott bennem, a 30. volt. Na arról nem mondhatom, hogy fú de élveztem, viszont annál emlékezetesebbre sikeredett. Szegény Férjemet totál megzavartam, mert egyáltalán nem akartam meglepi bulit, Ő pedig annyira igyekezett, hogy még tortát sem kaptam. Pedig az jár, nem igaz? Szóval padló. És persze nem csak emiatt. Anno úgy gondoltam, hogy 30 évesen már lesz lakásom, férjem, gyerkőcöm. Végülis egy szavam sem lehetett, mert ugye volt-van egy fantasztikus férjem, egy sztem tök jó kéglink. Csak a harmadik "dolog" hiányzott az életünkből, ami igazán taccsra tett. Mármint a hiánya. Szörnyű volt, konkrétan végigbőgtem az estét, régen nem éreztem magam annyira szerencsétlennek. Még így visszagondolva is beleborzongok, mennyire kivoltam, de a lényeg, hogy túl vagyok rajta és azóta, még ha voltak is döccenők, már megbékéltem a Világgal. Vajon miért is? :)
Na és a 35. szülinapom! Életem legemlékezetesebb - na jó! az egyik... - napja volt. Azaz leginkább reggele. Hajnalban többször fel kellett kelnem KicsiFiúhoz, mert mostanság éjszaka átfordul a hátára, ami viszont egy idő után nem tetszik neki, így nyüszög. Ilyenkor uccu be hozzá, hasra fordítom és szundi tovább. Mivel épp a Napom hajnalán óránként kellett visszafordítanom, igencsak elfáradtam, ennek következtében nem a szokott időben ébredtem. Egyszóval totál bealudtam. Aztán egyszercsak arra ébredtem, hogy egy pici kezecske simogatja az arcomat. Akinek volt már ilyen élményben része, tudja, hogy milyen fantasztikus érzés. Aki még nem, annak szívből kívánom, hogy átélhesse, milyen az, mikor a KicsiFia apró kezének simogatására ébred. Még visszagondolva is könnyes lesz a szemem.
Később elmesélte a Zuram, hogy kb. 5 óta várta, hogy Benedek felébredjen, hogy együtt ébreszthessenek és átadhassák az ajándékot. Annyira jó volt, hogy elmondani, leírni sem tudom. Imádom a pasijaimat. Komolyan mondom, irigyelem magam, hogy ilyen családom van, nem is értem, hogy lehetek ennyire szerencsés.
No és azért az ajándék megemlítése sem elhanyagolható... Egy baromi jó fényképezőgépet kaptam. Tudom, van már egy szuperjó, ez viszont különleges a maga nemében, hiszen nemhogy ütés- és porálló, de 10 méterig víz alá is lehet vinni. Persze szombaton már ki is próbáltam. tök jók lettek a vízalatti fotók és videók is.
és egy kis ízelítő:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csigamami 2009.05.28. 08:22:32
Niki- picurAnyu 2009.05.28. 12:58:15
A gép pedig szuper lehet, nagyon jó képet csinált. :)
bogi_es_kira · http://www.piciangyalkam.blogspot.com 2009.05.28. 15:20:01
Lusthie 2009.05.28. 17:53:16
@picurAnyu: köszi neked is! bizony, tényleg nagyon jó! :)
@bogi_es_kira: Akkor neked is! hanyadikán? (bocs, ilyenekkel mindig bajban vagyok...)
dzsoff 2009.05.28. 19:18:37
Nagyon örülök, hogy ilyen szuperul telt a Te Napod!
Ne feledd: jó lesz visszaemlékezni a 2009-es szülinapodra, amikor pár év múlva három kölök hajnali fél ötkor az ágyadon ugrálva kelt majd fel, és közben persze bunyóznak is. ;)
Amúgy iszonyú cuki lehetett az egész... (sóhaj, távolba révedő szemek)
A fényképező masinát meg tessék szorgosan kattogtatni!
Vikicicca 2009.05.28. 21:19:53
De a lényeg, hogy mostmár mindketten boldogok vagyunk!!!! :)
persze 2009.05.29. 14:14:54
(a géppel meg szorgosan kattogtatni..!)
bogi_es_kira · http://www.piciangyalkam.blogspot.com 2009.05.29. 20:03:36
Lusthie 2009.06.04. 14:56:08
@Vikicicca: úgy bizony! és köszi!
@persze: :) köszi neked is! úgy lesz :)
@bogi_es_kira: :)
Beso · http://kitti-szonja.blog.hu 2009.06.09. 22:43:22
Gratula a legszebb ajándékodhoz:-))