Nyaralás = Pihenés?
2009.08.24. 17:05
No igen, ez egy jó kérdés. Végülis kinek, mi.
Számomra kétféle nyaralás létezik. Az egyik az aktív pihenéssel töltött, a másik pedig passzív. Ezen belül? Aktív: mozgalmas, kirándulós, városnézős. Passzív: láblógatós, napozós, abszolút nyugalmas-pihenős. Bevallom, én utóbbit preferálom, de az elsővel is elvagyok, ha kell. Na jó! Nem kötelező a disznótor, de akkor is jobban szeretem a pihiset, főleg nyáron.
És akkor a nyaralásunkról:
Szombaton elindultunk a már megszokott proginkra az usziba, de az M0 a változatosság kedvéért ismét beállt, így azzal a lendülettel vissza is fordultunk és Csongrád felé vettük az irányt, mivel esküvőre voltunk hivatalosak. Bizony, az idén már a másodikra, bár itt nem volt utána éjszakába nyúló buli. Eredetileg úgy terveztük, hogy az esküvő után összeszedjük magunkat és nekivágunk Pécsnek. Aztán gondolkoztam, mert én ilyet is tudok ám! Komoly fejtörésem közepette eljutottam odáig, hogy sehogy sem tudom megoldani az esti utazást. Tény, hogy Benedekkel nagyon sokat mászkálunk, sok programon veszünk részt, ami ugye azt jelenti, hogy ilyenkor a babakocsiban alszik - vagy nem -, de akármi volt, vacsira mindig otthon voltunk, leszámítva az ottalvós "bulikat". Szóval mindig tiszteletben tartottam, hogy uzsi után már az ágya közelében legyünk, hogy nyugodtan tudjon aludni. Ha Csongrádról átmentünk volna Pécsre, vagy akár haza, akkor tuti, hogy totálisan felborul a napja, ezért úgy döntöttünk, kiveszünk aznapra egy szobát. Jó döntés volt, nagyon kellemes helyen voltunk, a helyszíntől alig messze. Mivel korán odaértünk, sétáltunk egy nagyot és még aludni is volt időnk. Azaz aludtunk volna, ha KicsiFiú is úgy gondolja, de nem, neki pörögnie kellett. Fura volt, mert alapból bárhol elalszik, de úgy tűnik, itt azért csak megkavarodott. Az esküvő után még elmentünk vacsizni, aztán irány a szállás.
Vasárnap Pécs felé vettük az irányt, ahol a nagyszülők már nagyon vártak, ráadásul anyám is leutazott, szállodában aludt. Jó volt kicsit mászkálni a városban, csak már kezdett elegem lenni az állandó cuccolásból. Hétfőn Orfűre mentünk, ez volt az utolsó helyszín, azaz tulképpen itt kezdődött az "igazi" nyaralás. Napközben megérkeztek a győrújbaráti barátaink is a 3 fiúval. Nagyon bírom őket, jó fejek. Az az 5 nap nagyon tartalmas volt. Sokat sétáltunk, - itt konkrétan csak sokat sétálni lehet... -, voltunk Magyarhertelenden a gyógyfürdőben,
amit a fiúk nagyon élveztek és egyik nap Pécsre is bementük. Így összességében tényleg totál jó volt.
Ami még emlékezetessé tette a helyet és az időt, hogy Benedek felállt!!! Ott, a járókájában, úgy igaziból, amit azóta is bőszen gyakorol!
Még térdepelve:
Az első igazi, még remegő lábakkal, kicsit bizonytalanul:
No és akkor mi bajom volt az egésszel? Ott kezdődik, hogy bár Orfű gyönyörű és biztosan sokan irigyelnek, én mégsem vagyok oda érte. Azaz nem a hellyel van bajom, inkább azzal, hogy a ház konkrétan Tekeresen, a hegyen van. Még ezzel sem lenne baj, viszont az út felfelé - és persze lefelé is - iszonyatos. Ha egy kis eső esik, már nem lehet közlekedni, mert ilyenkor szörnyen csúszik, ráadásul esély sincs arra, hogy feljusson az ember a hegyre kocsival, mert tuti beregadna, vagy becsúszna az állati nagy vízmosásokba. Éveken keresztül komoly stressz volt, állandóan vitáztam a Zurammal, hogy álljon már le az autóval. Igen, beszari vagyok. Ezért is nem mentem tavaly pocakkal, az idén ezért is közöltem már az utazásunk előtt, hogy amint megérkeztünk és kipakoltunk, azonnal álljon le, mert ha gáz van, seggen csúszva is le lehet menni, autóval viszont esélyünk sincs. Így is lett! és mekkora mák! Az utolsó napon jó sokat esett az eső, úgyhogy az összes cuccot le kellett cipelni. Szerencsénkre Apósomék kijöttek, így ő is segített, de azért kihagytam volna. Jóvanjóvan, én nem cipeltem, elég volt minden nap a le és fel túra. Elöl Benedek, hátul hátizsák. Bár ezt már megszoktam, és a kengurut sztem ő is élvezte, főleg hogy most már kifelé fordítottam. Jó fej volt, végig beszélgetett, kiabált, járt a lába. A séta meg nekem is jót tett, a lábaimnak és a fenekemnek mindenképp :).
No és a másik bajom: imádom a győrújbaráti barátainkat és a három gyerkőcöt is. Szeretek velük lenni, de igazán ott tudatosult bennem, hogy tulképpen hármasban nem is nyaraltunk és nagyon úgy tűnik, az idén már nem is fogunk. Ezt azért sajnálom. Ja! és arról ne is beszéljek, hogy mivel a Zuram túlnyomórészt velük foglalkozott - oké, ők voltak a Vendégek! -, így én mindvégig Benedekkel voltam, amit természetesen nem bántam, de ezt nyugodt körülmények között, otthon is meg tudtam volna tenni. Még az esti fürdetéseket is én rendeztem le, ami itt azért nem volt egyszerű, elkélt volna a segítség...
Végezetül pedig a legnagyobb problémám az ÁGY volt. Az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy nagyon elkényelmesedtem, mert mostanság szinte csak a saját ágyamban tudok jót aludni. Régen ez nem volt gond, de azt vettem észre, hogy akárhol hajtom le a fejem, másnap mindig hátfájással ébredek. Itt totál kikészültem, két át nem aludt éjszaka után az ágy már kiütéssel győzött, de annyira mégsem sikerült neki, hogy elájuljak a fáradtságtól. Lehet, hogy öregszem??? Szóval alig vártam, hogy hazamenjünk! 1ébként az eredeti terv - leginkább Anyósomék ötlete szerint - úgy volt, hogy még egy hetet lent maradunk Benedekkel. A gondolat nem volt rossz, de ők Orfűn szerettek volna lenni, én meg nagyon nem. Ha Pécsett lettünk volna, simán maradunk, de hogy én akárcsak is még egy éjszakát azon az ágyon aludjak?! Na nem! Nem is tudom, mi lett volna, ha a kolléganő-barátnőmnek nem most van az esküvője! Kifogásnak se volt rossz, de tény, hogy szerettem is volna elmenni, így már pénteken - végre!!! - hazamentük.
Juhéjjj! Végre a saját ágyamban aludhattam! Hihetetlen érzés volt másnap felkelni, hátfájás nélkül! (na jó! ha nem is múlt el teljesen, de legalább nagymértékben csökkent...) Nem hiába! Mindenhol jó, de legjobb otthon!
/sorry, mostanság szómenésem volt, legközelebb visszafogom magam.../
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Vikicicca 2009.08.24. 18:35:00
Csigamami 2009.08.27. 14:05:17
Ne fogd magad vissza kerlek, jo olvasni!!!!!! :o)))))
Zsuci 2009.08.27. 15:29:42
Lusthie 2009.08.27. 18:07:54
@Zsuci: jaja, mert ugye a gyerkőc ezt élvezi jobban. B-t kendőben nem lehet már elől tartani, mert totál kifordul. Kenguruban ha felém van, annyira nem tud :)