Reggel Benedek alig evett, iszonyatosan nyüszi volt. Kis nyugtatgatás után vissza is aludt.

Vidám ébredés, tízórai, séta. Azaz indultunk volna, de bukta, így átöltözés. Aztán megint indulás. Megint bukta, megint átöltözés. Gondoltam, végre indulhatunk, de megint bukta, viszont kivédtem, úgyhogy útra keltünk.

Játszóház, vidámság. Végén nyügi, ezért irány haza.

Otthon ebéd, nem túl vidáman, után szinte rögtön alvás.

Sírós ébredés. De nagyon, alig bírtam megnyugtatni. GA voltam, mert letettem, kimentem, majd vissza. Ő meg hálás volt, hogy visszamentem, bár még mindig nem akart megnyugodni. Aztán sikerült. Királyság.

Közben: anyám felhúzott, ismét hozta a formáját.

Anyósom nagybátyja kórházban, Apué szintén. Hurrá :(((

Benedek kis nyugis, mondhatni vidám játék után magára rántotta a kisebbik fényképezőgépet, úgyhogy helyes kis monoklija lett. Juhéjjj! Persze ismét nagy sírás, borogatni nem engedte. De legalább nem lett komolyabb baja és viszonylag könnyen meg is nyugodott. Legalábbis annyira, hogy elaludt. És még mindig alszik, vacsi nélkül...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.