Para a köbön
2009.09.24. 23:25
Azaz egy hosszú mese GA-ról (GondosAnyu) és a MászóKirályról.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy pikk-pakk elmúló nap, aminek a majdnem vége kapkodással telt. Napközben GA és MK ugye ki volt rúgva a lakásból, merthogy Takinéni dolgoskodott. Dél körül haza is értek, ebédeltek, aztán MK szundizott egy nagyot. GA-nak elég sok dolga volt a múltheti kiruccanás következtében, azaz várta egy halom vasalnivaló + még főznie is kellett, mert lejárt a húsok szavatossága. Szóval nem volt mit tenni, nekiállt a kajakészítésnek.
Közben MK úgy gondolta, hogy nem alszik többet, viszont nincs is kedve vidáman ébredni, úgyhogy komoly szüksége volt GA-ra. Kb. fél órát bújt GA-hoz, mire végre megnyugodott annyira, hogy uzsizott egyet. Naív GA azt hitte, hogy ezután simán beteszi MK-t a járókába, ahol tuti jól ellesz, ő pedig megcsinálhatja a kajákat, de sajnos MK ebben nem volt partner, úgyhogy GA készülgetett a kajával, MK pedig körbemászkálta a nappalit. Ezzel nem is volt gond, azt leszámítva, hogy MK felmászott a hintalován a dohányzóasztalra, megvizsgálta a növények földjét és mindenhol felállt. Persze GA jól kezelte a helyzetet, csak kicsit kezdte magát felhúzni, mert a lazaannnnnya tészta nem igazán akarta azt, amit ő. Totál összeragadt, GA alig bírta szétszedni, így egy részét ki is kellett dobni. Emellett még sült egy adag hús is, de azzal legalább nem volt gond.
Aztán egyszercsak csörgött GA telefonja. Hús sült, tészta baromkodott, MK követelte GA-tól, hogy vegye már ki végre a járókából. GA GonoszAnyu lett, mert nem vette ki, gyorsan meg akarta csinálni a kaját, hogy aztán mehessenek fürdeni, majd szundizni. Azért legalább közelebb húzta magához a járókát, hátha úgy még kicsit tovább bírja MK, közben pedig telefonált, papírt és tollat keresett + még forgatta a húsokat. Mármint GA. És ekkor jött a meglepi. GA egy nagy puffanásra figyelt fel, majd óriási sírásra. MK vhogy sikeresen kibűvészkedte magát a járókából és leesett a padlóra. A durva az, hogy a nappaliban, főleg a konyha környékén kő van. GA mindig parázott attól, mi lesz akkor, ha egyszer MK leesik, tutira össze fogja törni magát. Na tessék, most meg is történt! De szerencsére csak az esés, mert úgy néz ki, MK-nek nem lett komolyabb baja, leszámítva a puklit a fején. MK annyira ügyesen bukfencezett, hogy valahogy sikerült maga alá gyűjteni két tányéralátétet, így azokra esett. GA persze ezerrel remegett, a nő pedig tuti hülyének nézte, akivel épp beszélt. Utána próbálta visszahívni, de már nem vette fel. MK nagyon sírt, iszonyatosan keservesen, GA szíve pedig nagyon fájt. Közben felhívta GAp-ot, hogy mi történt, majd a dokinénit is, aki a biztonság kedvéért beküldte őket a Balesetire.
Az esti kirándulás már csak azért is necces volt, mert MK 4-kor evett utoljára és épp már fürdéshez készülődtek, mikor a baleset történt. Szerencsére MK jól viselte a túrát, odafelé bealudt, a kórházban tök jó vidám volt és hazafelé is szundizott kicsit. Jókedve sajnos csak addig tartott, míg be nem kerültek a röntgenbe, mert ott aztán kitört a háború. Szegény MK totál kiborult, vmiért már azt sem viselte jól, hogy GA feltette őt arra a hideg fekvőalkalmatosságra, de legalább a 3 "fotózásból" kettőt sikerült megcsinálni. A harmadiknak is nekiindultak, azonban MK szörnyen kivolt, kb. ugyanúgy sírt, mint az esés után. Egyszer még próbálkoztak, de aztán mondták, hogy ne erőltessék, a másik két felvételen minden rendben, és ha a Dokinak ez nem elég, akkor menjen át és csinálja meg ő. GA, ha kellett volna, lefogja MK-t, de azért ő is örült, hogy erre nem került sor.
Doktorbácsi azt mondta, minden rendben, de 48 órán át még meg kell figyelni MK-t és ha hányna, túlzottan fáradékony lenne, vagy szimplán csak furán viselkedne, azonnal vissza kell menniük, bár ilyen pici babánál már kijött volna, ha agyrázkódása van. GA szerint nem lesz baj, hiszen MK az esés után jókedvű volt.
A durva az egészben az, hogy GA nagyon büszke volt magára, hogy MK soha nem esett le nemhogy a pelenkázóról, de még az ágyról sem. Álmában nem gondolta volna, hogy épp a járókából fog kibukfencezni. Azért tud ez a MK valamit! Bezzeg sík talajon még mindig nem hajlandó mászni. Persze kisebb esések voltak már, de ez GA szerint hozzátartozik egy 11 hónapos kis életéhez, aki már mindenhol feláll, mindenre fel akar mászni.
Tanulság? Vagy ne hagyd soha egyedül a gyerkőcödet, vagy legalább ne húzd a járókáját az étkezőasztal közelébe, ahol felkapaszkodhat egy székre, + ha még az asztalon érdekes dolgokat is találhat.
GA reméli, hogy minden jó, ha vége jó, és ez elég tanulólecke volt, így megtanulta, hogy még jobban kell figyelni MK-ra, már amennyire lehet. Bízik benne, hogy nem lesz semmi gond - bár, ha az ösztöneire hallgat, akkor minden rendben lesz - az elkövetkező 48 órában.
Balesetek pedig mindig lesznek, csak ugye nem mindegy, hogy milyen súlyosak.
Szép álmokat!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Matazeqi 2009.09.25. 10:40:41
Tanulság? Próbálj nem látványosan megijedni azon, amit művel (könnyű mondani, tudom én :) ), mert a) megijed ő maga is, b) esetleg még fájdogál is, amit csinál, c) meglátja rajtad, hogy frászt kapsz, és még jobban megijed....
Kitartás, gyógypussz mindenkinek :)
Niki- picurAnyu 2009.09.26. 17:32:21
Matazeqi 2009.09.26. 20:40:18
Lusthie 2009.09.27. 19:49:31
hát ez az! az ember álmában sem hinné, hogy minden olyat megtalálnak, amiről te azt hiszed, h nem létezik, nincs ott, stb.
@picurAnyu: Az tuti. A kobakjuk és a csontjaik szerencsére még tök jó rugalmasak. Tudtam, hogy minden rendben, de azért fő a biztonság.
essz · http://bubukedves.blog.hu 2009.09.28. 22:04:53
de jó, h nem történt semmi baj.
mondjuk ezt így túlélni se semmi, h szétparázza az ember magát a kórházig..meg vissza..
puszi a kobakra, de látom, másnap már tényleg kitört a vidámság