Asszem, csődöt mondtam. Bár, ha jobban belegondolok, nem csak az én hibám.

Na és a sztori. Reggel felhívott a szomszédasszonyom, hogy lenne egy nagy kérése. Persze pörgött az agyam ezerrel, hogy vajon mit is szeretne, de nem kellett sokáig törnöm a fejem, mert előállt a farbával. Dokihoz akart menni és megkért, addig vigyázzak a majd' 2 éves lányára. Természetesen nem mondtam nemet, bár bevallom, annyira nem dobott fel az 5let, több dolog miatt sem.
Először is, azt nem mondta, mi a baja és én ugye rögtön náthára gondoltam, aminek nem igazán örültem, de később kiderült, hogy nem ez volt a baj.
A másik, hogy ugyan vigyáztam már gyerkőcökre - mondjuk nem túl sokat és elég régen - és Lucára is, úgyhogy ismerem, milyen a kiscsaj. Egy hihetetlenül akaratos és hisztis kislány.
No meg hétfő van, amikor ugye kettesben szoktam lenni KicsiFiúval - ráadásul 7végén alig voltam itthon -, de hát a kiscserkész ahol tud, segít.

Anno, mikor vigyáztam rá, semmi probléma nem volt. Igaz, akkor Benedek még nagyon pici volt, ráadásul épp aludt, így csak Lucával kellett foglalkoznom. Bezzeg most! Benedek már túl volt a tízórain, pelusozáson és ilyenkor utána játszani szoktunk vagy sétálni, de ma hétfő van + még az eső is esik, úgyhogy otthoni játék volt a terv. Közben megérkezett Luca is. Én nem mertem az anyja közelébe menni, mert azt hittem beteg, úgyhogy csak az ajtóban értekeztünk. Beadta a kiscsajt, aztán elment a dokihoz, mi pedig bevonultunk a nappaliba. A két gyerkőc viszonylag jól elvolt. Azaz Benedek koslatott Luca után, aki ezt azért annyira nem értékelte. Kicsit játszottak is együtt - azaz Luca játszott, Benedek meg nézte -, aztán Luca beült a tévé elé és azt bámulta. Pontosan 35 percig volt el. Benedek már kezdett nagyon fáradni, gondoltam, míg Luca tévézik, leteszem őt szundizni.

Na itt követtem el egy bődületes hibát. Bevittem KicsiFiút a szobájába, aki már épp kezdett bebóbiskolni, mikor Luca egyszercsak megjelent a nappali ajtajában és elkezdett iszonyatosan sírni. Benedek ki az ágyából, irány a nappali. Sikerült megnyugtatnom a kiscsajt, megint elvolt, úgyhogy gondoltam, futok még egy kört. Második hiba, mert ugyanaz játszódott le, mint az első körnél, azzal a különbséggel, hogy Luca nem szimplán sírni kezdett, hanem hisztérikusan üvölteni. Hurrá! Benedek ismét ki, irány a nappali. Na itt már nem volt könnyű dolgom, mert a kiscsaj baromira nem akart megnyugodni, de csak sikerült. Mivel Benedek baromi fáradt volt, csak bepróbálkoztam még egyszer, amivel azt értem el, hogy Luca konkrétan besokkolt, ilyet még nem láttam. Baró volt! Rossz volt arra eszmélni, hogy egyszerűen nem tudtam megnyugtatni. Hihetetlen volt! Nem is zokogott, hanem tényleg szinte sokkot kapott, mondta is az anyja, hogy hazajön, mert hányásig szokott fajulni a dolog. Ami azért mák volt, hogy Benedek legalább nem sírt, csak értetlenül nézte Lucát. Mivel nem volt semmi játéka, amihez kötődne és az itteniek már nem érdekelték, nem tudtam elterelni a figyelmét.

Szar érzés volt, hogy nem tudtam megnyugtatni, hogy csődöt mondtam. Ilyen még nem fordult elő velem, rendszerint jól kijövök a babákkal, gyerekekkel. Mondjuk, ha Benedeket hagyom kicsit a szobájában, akár sírni is, tuti sikerült volna, de hát azért mégiscsak a saját fiam az első. Na meg, ha csak ő lett volna itt, vagy Benedek alszik, vagy szimplán kicsit több energiát fektetek a dologba, tuti nem lett volna ilyen gond.

Sztem azért elég bátor húzás volt az anyjától, hogy rám bízta - persze tök jó, hogy így bízik bennem... -, mivel ugye elég rég nem voltak nálunk, és én sem náluk. Ha találkozunk időnként, akkor is max. az utcán úgy, hogy Benedek babakocsiban, ő meg vagy szintén bkocsiban, vagy motorral. Ill. talán az is jobb lett volna, ha náluk vigyázok Lucára, mert az azért mégiscsak ismerős hely neki, főleg, hogy még egyetlen saját játékát sem hozta fel. No mind1, késő bánat. Asszem jó darabig nem fog megkérni hasonló szívességre :).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.