Két hete, hétfőre volt időpontunk a Heim Pál kórházba uh-ra, de sikerült elbaltáznom, mivel én egy héttel későbbre emlékeztem. Iszonyatosan nagy mákom volt, mert már e hét keddre tudtak új időpontot adni. 8-ra már ott voltunk. Tömegre számítottam, de alig voltak a bejelentkezésnél. Még telefonban mondták, hogy van 1 doktornő, aki talán már 8-kor el fogja kezdeni. Szerencsére tényleg nem kellett sokat várni - a megszokott 2-3 órához képest -, csak egy lányt hívtak be előttünk. Nem értettük, miért van bent sokáig, de mikor mi is bekerültünk, rájöttünk. Eddig kb. háromszor voltunk már uhu-n és mindig ugyanaz a dokinő volt. Megvizsgálta Benedeket, aki elég jól viselte, aztán mindig megkérdeztem, hogy mehetünk-e usziba, de a válasz mindig nemleges volt.

A mostani dokinéni iszonyatosan alaposan vizsgálgatta KicsiFiút. Mondjuk Ő nem ugrott ki a bőréből, mert már akkor elkezdett kétségbeesni, mikor lefektettem az ágyra. Nem tudom, hogy ez a korával jár-e, vagy szimplán a múltkori röntgen készítette-e ki, de utoljára már a házidokinéninél is totál kiborult, pedig anno régebben nem zavarta a vizsgálat, max. engem nézett a nagy szemeivel és szorongatta a kezem. Most annyira sírt és dobálta magát, hogy egyszerűen nem lehetett megvizsgálni. A végén odáig jutottunk, hogy behívtuk Apáját, így már 3-an fogtuk le. Na azért nem volt annyira durva a dolog, viszont nagyon el kellett terelni a figyelmét, ami végül a telefonommal sikerült, mert a zene mostanság mindent visz nála.

Az uhu után átmentünk az urológiára, ahonnan tovább küldtek minket a Főorvoshoz. Szegény Benedeket ő is megvizsgálta, de ezt azért már jobban viselte. Jó fej volt, mert elkezdte piszkálgatni a Fődoki vállát, viszont mikor magához akarta csalni, csak huncutkodott. Végül csak átvette és elég jól el is voltak, mondta is a Fődoki, hogy vagány kiskölök. No és a lényeg. Sajnos Benedek jobb oldali heréje továbbra sem szállt le, így január 21-én meg is fogja műteni. Rendes volt, mert az ünnepek előtt nem akarta már megcsinálni, aminek azért örültem. Baromira nem várom azt a napot és az utána lévő kb. 1 hetet, de úgy vagyok vele, ha mindenképp meg kell műteni, akkor mielőbb essünk túl rajta, mert később csak rosszabb lesz.

Hazafelé szegényke már a kórházból kijövet beájult, de annyira, hogy még az autóba is úgy tettem át, hogy fel sem ébredt. Mikor hazaértünk és ki akartam venni, persze felébredt, így inkább visszatettem és elmentünk vásárolni. Na ért nagy meglepi, mikor áttettem a babakocsiba, mert konkrétan nyakig pisis volt. Úgy látszik, túl sokat nyomkodták. Sok választásom nem volt, mert kaját, vizet mindenképp kellett neki vennem, így gyorsan lezavartuk a vásárlást, aztán visszatettem a pisis ülésbe és húzás haza.

Kicsi Hősöm a sok kínzás ellenére nagyon ügyes volt és bízom benne, hogy a műtéten is gyorsan túl leszünk és minden rendben lesz. Ja! és a Dokinéni + a Fődoki is engedélyezte a babauszit! Királyság!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.