Na most nem vmi elsőről fogok írni, mivel ez már a második ilyen eset és sajnos még  tutira lesz hasonló :(.

Királyság. Fél 4 körül KicsiFiam úgy gondolta, hogy kipróbálja, milyen egy halálugrás  a kanapéról. A vicc, hogy még fel sem tudott mászni, mikor már simán popsival jött lefelé, ha feltettük. Most is így próbálkozott, de annyira fáradt volt, hogy megcsúszott a lába. Mikor láttam, hogy esik, gyorsan odakaptam, aminek az lett az eredménye, hogy szerintem még én küldtem jobban a szekrény felé, úgyhogy szegényke jól lebucizta a polc élét.

Eredmény? Azonnal irdatlan nagy sírás. Aztán észrevettem, hogy hol verte be a buksiját és láttam, hogy ahogy dagad, kezd szétnyílni a seb, úgyhogy gyorsan elővettem a fagyasztott spenótot és rányomtam a bucijára. Persze baromira nem örült neki, még jobban sírt, de hát muszáj volt. Nem hányt, nem tűnt zavarnak, követte a tárgyakat a szemével, mozgott a fejecskéje, nem nyitott a pupillája, úgyhogy úgy érzem, nincs nagy baj. Miután megnyugodott, már mosolygott, bohóckodott, aztán uzsizott, most pedig alszik. Nem hinném, hogy az ügyeletre kellene rohanni, nem szeretném megint egy röntgennek kitenni, de természetesen figyelgetem Őt, és ha valami furcsát észlelek, azonnal rohanunk.

Mondjuk nekem még(?) soha nem volt semmim sem eltörve, úgyhogy bízom benne, hogy neki sem lesz, de hát pasiból van. Balesetek ugye mindig vannak, de azért reménykedem, hogy ennél sokkal rosszabb nem lesz.

és a bibi:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.