Fodrásznál
2010.02.11. 23:15
7végén ünnepeljük Uncsitesó 1. szülinapját, úgyhogy gondoltam, megfodrászoltatom magam. Hehe :) ezt most találtam ki. Lehet szótárazni :). Szombaton el is mentem a Camponába a Klierbe, merthogy ott sosem kell bejelentkezni. Fél 1-kor közölték, hogy majd délután! tudnak is fogadni. Na ez kb. 5 órát jelentett, úgyhogy felhúztam magam jól. Ennek az lett az eredménye, hogy otthon nekiálltam én, mert már idegesített. Egyáltalán nem lett gáz, éveken át magam vágtam a hajam. Viszont csak nem nyugodtam és azon törtem a fejem, hogy tudnám megoldani, hogy mégis eljussak egy fodrászhoz. Aztán a Zuram zseniális ötlete volt, hogy csütörtökön rendeljem oda anyámat az Europarkhoz, hogy míg engem vágnak, addig ő vigyázzon Benedekre. Így is történt. Anyám ott várt, mi meg bementünk. A nőci elkezdte mosni a hajam, Benedek pedig azzal a lendülettel elkezdett sírni. Nagy, kövér könnycseppekkel, a Nagyanyjára rá sem nézett. Még mielőtt beültem a mosóba, a múltkoriból okulva, figyelmeztettem Anyámat, hogy ha ki akarja venni KicsiFiút a bkocsiból, a popsijánál fogja meg. Persze bőszen bólogatott és úgy is vette ki, majd beültette az ölembe. Aztán átültünk a vágáshoz. Gondoltam, hogy addig majd mászkál, Anyu meg figyel rá. Na ja. Én naív! Benedek továbbra is sírt. Sírt??? Szabályosan zokogott. Se játszani, se sétálni nem akart, viszont jött oda hozzám és kéretőzött fel az ölembe. Sok választásom nem volt, beültettem. Ő hozzám bújt, én meg nem értettem a helyzetet. Egész végig hajkefékkel játszott, teljes nyugalommal. A hajam olyan lett, amilyen, sokat nem tudtam rajta variálni, majd legközelebb.
Viszont totál le voltam döbbenve. Délelőtt ugye a szokásos csütörtöki proginkon, Gekkoban voltunk, ahol KicsiFiam olyat csinált, mint még soha. Mikor bementünk, elég jól elvolt, de aztán kimentem a fényképezőgépemért. Míg nem voltam bent, semmi gond nem volt, sztem észre sem vette, hogy eltűntem, de mikor visszamentem, elkezdett sírni és kéretőzött fel. Fel is vettem, és míg a kiscsajjal foglalkozott a csajszi, Benedek végig az ölemben ült. Most kezdődne az Anyás korszaka? Nem késői ez? Az én pici önálló fiacskám most jutott el odáig, hogy két lépést nem tesz nélkülem? Persze a Zuram este mondta, hogy azért van, mert sosem hagyom senkire. Na ja. Kire is kéne hagyni??? Anyámra, aki láthatóan tojik arra, hogy kicsit másra is figyeljen magán kívül? Csak az a lényeg, hogy dicsekedjen az unokájával? Így hogy bízhatnék meg benne? Apáján kívül nem tudom másra bízni, szóval tárgytalan a dolog. No meg vele tök jól el is szokott lenni, úgyhogy nem értem, hogy este miért sírt annyira, mikor elmentem zuhizni. Tényleg kezd matrica lenni?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
teide1 2010.02.12. 15:49:12
Lusthie 2010.02.12. 18:56:06
Matazeqi 2010.02.14. 21:23:36
Pussz, és gyógyuljatok!