Matekból még mindig jó vagyok!

Szóval két éves, két hónapos az én PiciFiam. Épp a napokban néztem, hogy lassan át kell alakítani az ágyát, mert ugyan még mindig sokszor keresztbe fekszik, viszont ha kinyújtja magát, már majdnem végigér. Reggel mondtam is a Zuramnak, akinek az első reakciója az volt, hogy de akkor mindig át fog jönni... Ez tény, és az is, hogy "kényelmes", hogy nem mászkál csak úgy ki-be az ágyából, viszont én már nagyon várom, hogy reggel arra ébredjek, hogy átjön hozzánk és mondja, hogy "Anya! ébredj!".

1ébként most már mondhatom, hogy tényleg mindent beszél. Neki talán nincsenek olyan beszólásai, mint a vele egykorú ismerősöknek, viszont mindent kommentál.

Megvan az első mondóka és ének is. Egyik a "lép, lép, lépeget...", a másik pedig a "Mókuska". Utóbbit hihetetlenül édesen énekli, napról napra egyre jobban és gyorsabban. Kb. 1 hete a sokat hallgatott dalokat egyre jobban énekli, már nem csak lálázik :).

Ügyesen ugrál egyedül, egyre biztosabban.

Huncutkodik, zsiványkodik.

Hiszti van, de - lekopogom - elég jól kezelhető.

A babakocsiban is még elég jól elvan, de egyre többet akar sétálni, úgyhogy legtöbbször csak tolja a kocsit. 

Egyre önállóbban szeretne mindent csinálni. Egyedül sétálni, egyedül tolni a kocsit és még sorolhatnám. Viszont elég jól szótfogad, főleg ha kint sétálunk, mert a kereszteződésnél megáll, ha mondom, hogy fogja meg a kezem, megteszi.

Pár napja, azaz pontosan szombat óta elkezdett parázni. Eddig csak attól félt, hogy leesik a pelusozóról - bárhol vagyunk... -, ami ugye még soha nem történt meg vele, ill. a laposra nyomható labdájával szoktunk viccelődni, hogy jajjjjajjjjjj, amikor odarohan hozzám és együtt várjuk, hogy ismét labda legyen belőle, ami egy pattanással történik. 7vége óta azonban mondogatja, hogy "jön a nagy bimbam, félek!". Csak arra tudok gondolni, hogy a múlt vasárnap van rá hatással, amikoris Apóssal a templomban együtt húzták a harangot. Kérdeztem is, hogy viselte, mire Após azt válaszolta, hogy jól, csak feljebb fogta a kötelet, mint a múltkor és az megrántotta a kezét, de nagyon élvezte. Hááát bevallom, ismerve Apóst, nem nagyon hittem neki, bár Benedek nem sírt, szóval nem foglalkoztam a dologgal, de amióta folyamatosan emlegeti, hogy fél a nagy bimbamtól, nem tudok már másra gondolni, csak erre. Elvégre "Oszi sír!" is már augusztus óta megy. Pár napja már minden pattogásra és egyéb hangra is figyel és megijed. Remélem, gyorsan túl fog lépni a kis paráin, mindenesetre én mindent megteszek, hogy eltereljem a figyelmét.

Egyre ügyesebben számol. Angolul 5-ig, magyarul 10-ig, amin még én is igencsak meglepődtem, mert pont Anyóssal beszéltük, hogy magyarul is 5-ig megy, amikoris elkezdte folytatni és 10-ig mondta. :).

Kajálás: továbbra is válogatós, szereti a leveseket, a répát, viszont húst nem sokat eszik, csak mikor olyan a hangulata. Ugye már többször írtam, hogy nem szereti a csokit. Na kb. két hete "rászokott". Viszont érdekes, mert más gyerkőcöket általában fog a csoki, Őt viszont meghajtja.

Nagyon szeret játszani, délelőtt egyedül is tök jól elvan. Most megint a legnagyobb sláger a vonat, de nem a síneken játszik velük, hanem jó hosszút csinál :).

Ma odajött hozzám, adott egy puszit és közölte, hogy menjek és húzzam őt a kukásautón. Kis számító :-).

Iszonyatosan jólelkű és illedelmes. Köszön, ha kell és mindent megköszön. Imádom, mikor mondja, hogy "Köszi Anya!".

Esténként, meseolvasás után szoktunk imádkozni. Nagyon édesen mondja már a szöveget. Ezután hintázunk, majd szól, hogy tegyem be az ágyikóba, viszont pár napja kb. 5 perc után ki kell venni, ismét hintázni. Ilyenkor totál befúrja az arcocskáját a nyakamba, úgy szundizik el. 

Imádom!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.