Mint már írtam, a 7végén Sárváron voltunk, de azt nem említettem, hogy a Zuram szüleivel. És baromira jól éreztem magam :-).

Ezen valószínűleg sokan meglepődnek, mivel általában rossz szokott lenni a viszony a két hölgy között. De vajon miért?

Anyósomnak két fia van, szóval tutira lehetne féltékeny a menyekre, hiszen ketten is elvették-elvitték a kicsi fiúkat az otthoni fészekből. Szerencsére azonban erről szó sincs, mivel a Zuram - aki az idősebb - már 18 évesen kirepült, mert Pestre jött tanulni. Az öccse ugyan maradt a vidéki nagyvárosukban és sokáig a szülőkkel is élt, mert viszonylag sokáig nem találta meg élete párját. Aztán végre ő is látalált a nagy Ő-re. Tavaly augusztusban volt az esküvőjük, és érdekes módon, az új lányt is nagyon szeretik a szülők. Mondjuk tény, hogy jó fej, én is nagyon bírom. 

Lehet, hogy ők látják máshogy a világot?  Mármint a szülők? Piszkosul szerencsésnek mondhatom magam, mivel hihetetlen jófej az anyósom - és persze apósom is -. Nagyon bírom őt. Durva, de mostanság sokkal többet tud rólam, mint a saját anyám. Lehet, hogy anyámmal való viszonyom a nemnormális? Miért nem szeretik az anyósok a menyüket? Tényleg azért, mert bizonyos szempontból féltékenyek a fiúkra? Fordítva mi a helyzet?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.