Öröm és bánat
2007.11.07. 17:51
Nemrégen egy barátnőm közel 10 év után végre kétcsíkos tesztet produkált. Bevallom, akkor kicsit pofánnyomott a tesztje. Nem ám félreérteni! Nem vagyok irigy, főleg nem egy sorstársamra! Konkrétan nem az ő tesztje borított ki, hanem hogy nekem miért nem sikerül. Bevallom, önző voltam. Az ő inszeme kb. 4 nappal később volt az enyémnél, így, amikor tesztelt, én éppen az önsajnálatban vergődtem, ezért is szálltak meg a gonosz gondolatok. Szerencsére ez nem tart nálam sokáig.
Aztán eljött az első uh. Már nagyon izgultam és piszkosul örültem, mikor megküldte az sms-t, hogy a doki 3 mm-es petezsákot lát! Amennyire szarul esett a tesztje, annál ezerszer jobban örültem, hogy neki sikerült végre!
Tegnapelőtt este azonban elkezdett szegényke görcsölni, így tegnap bementek a kórházba, ahol az uh-n nem látták a petezsákot. Bőgni tudtam volna - na jó! pityeregtem is kicsit, csakhát épp a melóhelyemen voltam :-((( -, annyira sajnálom, hogy szegénykének át kell élnie ezt a veszteséget. Sajnos ilyenkor semmit nem tud tenni az ember, max. azzal tudtam-tudom nyugtatni, amivel anno magamat is, hogy mindennek megvan az oka. Valószínűleg beteg lett volna a baba. A természet tudja, mit csinál, hiszen kiválasztja a jót és a rosszat is. Azt szokták mondani, hogy át kell élnünk a fájdalmat, hogy még erősebbek legyünk! De akkor is! Miért ilyen kegyetlen az élet?
Drága barátném! Nagyon sok erőt kívánok neked és mielőbbi pocaklakót!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zsuci 2007.11.07. 20:37:50
Mindenesetre fel fogok állni, hiszen tudod, hogy rólam van szó! :-) Hasonlóan makacsok vagyunk, és nem adjuk fel, amíg nem bömböl a pici a karunkban!!! :-)))
Lusthie 2007.11.08. 12:29:15
Feladni??? amegmi???