Szombat. Hajnalban kelés. Nem szeretem, nehezen is megy. Összeszedem magam. Zuhi. Mit vegyek fel? Na megvan! Az örök biztos fekete...

De hol a Zuram focipólója? Ideges keresés, kiabálás - én magammal -, hiszti. Sehol. Se szennyestartóban, se a vasalni valók között, se a vasaltaknál. Hol lehet? Föld nyelte?Eltűnt. Fényképezőgép? Na az se sehol. Hiszti ezerrel. A Zuram már felajánlotta, hogy megpofoz. Na az se lenne jobb...

Közben telik az idő. Pasinak meccsre, nekem suliba kell(ene) mennem. Telefon. Haver hívja, hogy baleset érte őket, nem biztos, hogy odaérnek a meccsre. Egyre jobb.

Fényképezőgép még mindig sehol. Én egyre idegesebb vagyok. Már 5letem sincs. Leülök, lenyugszom kicsit. Próbálok gondolkodni. Felállok. Odamegyek az előszobai fogashoz. Hát nem ott lóg a kis szemét? Takinéni felakasztotta. Mi ez? Kabát???!

Kedélyek lenyugszani látszanak, rumli egyre nő. Már a ruhásszekrényemet is kipakoltam mind a fényképező, mind a póló miatt. Utóbbi ott figyelt, bár nagyon elbújt. Na ez is megvan, végre indulhatunk!

Pasi nem késett el, sőt még haverék is odaértek.

Én is beértem a suliba. Ott már csak az egyik idióta csoporttársnőm kérdezgetett baromságokat, ám nem tudott csőbe húzni. Bevettem a leszarom tablettáimat, kitartottak a suli végéig, utána meg kiúsztam magamból mindent.

És még csak délután 3 óra...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.