Csütörtökön megint úszás óránk volt, melynek első felében a fejünket tágította az oktatónk, a másodikban pedig a testünket kínozta meg kicsit. Igen, kicsit! Most szerencsére nem olyan gyilkos másfél óránk volt, mint a múltkor. Sőt! Piszkosul élveztem! Annyira, hogy még kevésnek is találtam a vízben töltött időt.

Minden úszásnemből gyakoroltunk valamit, azaz leginkább a lábtempókat. Tök jó volt, de úgy tűnik, hogy a mellúszásé vagy rosszul rögződött belém, vagy egyszerűen az idő múlásával ku..vultam el. Nem tudom, de baromira nem úgy ment, mint kellett volna. Vagy a régi oktatóm tanította szarul? Vagy egyszerűen csak ennyit változott a technika az évek múlásával? Passsz, bár utóbbit azért nem hiszem. Azt viszont tény, hogy ma beszéltem egy lánnyal, aki szintén tanult az én régi oktatómnál, és meglepő módon, nem volt vele megelégedve. Talán itt a megoldás.

Sajnos legközelebb csak tavasszal lesz ismét ilyen óránk. Kár, mert nagyon jó volt, simán elbírnám akár hetente is az ilyen edzéseket, mostanság nagyon jólesik a mozgás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.