...avagy ismét egy fantasztikus 7vége egy jó hosszú bejegyzésben.

Szombat délelőtt összeszedtük magunkat, és a belőtt 9 órához képest még normális időben, 3/4 10-kor sikerült elindulnunk Pécsre. Furi, de nagyon régen nem éreztem már, hogy ennyire mehetnékem legyen. Mármint oda. Szeretem Anyósomékat, szeretek velük lenni, mégis volt időszak, mikor a hátam közepére kívántam az utazást. Bezzeg most! Mint anno gyerekkoromban, mikor minden nyaralás előtt min. 1 héttel, de inkább kettővel elkezdtem a bőröndöm pakolását. Azért tartott ilyen sokáig, mert mindig bepakoltam, aztán kipakoltam, mivel vagy nem fértem el, vagy nem voltak jók a ruhakombinációk. Szóval szívem szerint most is már jóval korábban összeraktam volna a bőröndöt, de vhogy nem igazán volt rá alkalom, no meg a sok utazás miatt már annyira profi vagyok, hogy pikk-pakk és kész, akár egy heti adag cuccmák is.

Az út nem volt gázos, bár sokan voltak, de azért normálisan lehetett haladni. Fél 1 körül értünk le, felvittük a pakkokat Anyósomékhoz, aztán átvonultunk Sóginénimékhez, mert meghívtak ebédelni, ráadásul nemrég költöztek be a frissen felújított kéglibe. Nagyon fincsi hamit kreáltak és a lakás is tök jó lett, szépen megcsinálták. Nah ez volt a szombat, mivel az este amolyan beszélgetős-piálósra sikeredett.

Vasárnap Apósomék hívtak meg ebédelni a Kikelet Hotel éttermébe. A kaja tök jó volt, a kiszolgálás viszont hagyott némi kivetnivalót maga után. A csajszi kétszer kérdezte meg, hogy milyen csirkét szeretnék. Szépen, lassan elmondtam neki, hogy fel tudja írni. A többiektől is sikerült felvennie a rendelést, így el is vonult, de jópár percre rá ismét megjelent, hogy megkérdezze, most melyik csirkét is kértem? Ismét elmondtam neki, de ugyi nem hagyhattam szó nélkül, így közöltem vele, hogy persze, szívesen elmondom harmadszorra is. Persze a Zuram megjegyezte, hogy kaja előtt nem kéne kötözködni a pincérrel, de azért ez tényleg gáz volt. Nem zavar, ha vki tanuló, de sztem egy ilyen helyen elvárhatja az ember, hogy normálisan szolgálják ki, vagy ha tényleg tanulók vannak, akkor szóljanak előre, h. mi  a helyzet, mert akkor én is úgy állok hozzá. Az ebéd végén, mikor még kértünk piákat és kv-t, igencsak labilisan fogta a csajszi a tálcát, így jobbnak láttam, ha segítek neki, mielőtt a vörösbor a fehér nadrágomon landol. Összességében jó volt a hely, finom volt a kaja, úgyhogy egy szavam sem lehet.

A Kikeletből lesétáltunk a városba a hegyen keresztül. Piszok jólesett, bár a végefelé már eléggé remegett a lábam, de csak leértünk. Elmentünk a Széchenyi térre, ahol Pünkösdi vásár volt. Mindenki vehetett a másiknak vmi kis vásárfiát, így vettem a csajoknak finom mézet, én meg kaptam egy helyes kis kord táskát meg egy kakasos nyalókát. Ezután a következő pihihelyünk a Pezsgőház volt, ahol a család többi tagja benyomott 1-1 pezsgőt, majd tovább léptünk. Az utolsó állomás egy cuki volt, ahol a legnagyobb meglepetésemre árultak diétás fagyit is. Igaz, csak egyfélét, de ez volt a legkevesebb, örültem, hogy egyáltalán van hely, ahol ilyet is lehet kapni, ráadásul még finom is volt.
Fagyizás után már hazamentünk, ahol még tök jót beszélgettünk, majd vacsiztunk. Este annyira fel voltam pörögve, hogy egyszerűen nem bírtam elaludni, eszméletlenül jól éreztem magam, ráadásul fáradt voltam, de nem voltam kifáradva. És ez nem min1!

Vasárnap mi hívtuk meg a családot hamizni, a Fregattba foglaltak helyet. Mivel ma még jobb idő volt, mint tegnap, tök jólesett kiülni a teraszra és bámulni az embereket, no meg a kaja is igencsak finom volt.
Nagyon sajnáltam, hogy haza kellett jönnünk, viszont így még jobban várom, hogy végre június eleje legyen, mert akkor megint megyünk, ráadásul majd' 1 egész hétre, mivel akkor lesz a POSZT. Csak legyek már túl a záróvizsgákon!