És igeeeeeeeeeeeen! Túl vagyok rajta! Mármint a mai úszóoktatói záróvizsgámon. Be kell vallanom, piszkosul izgultam. Sőt! annyira, hogy a pocóm totálisan befeszült, benyilalt.
Assszem szegény Benedeket is jól kikészítettem a marhaságommal, ráadásul ez sajnos totál tudat alatti volt, mert a babauszi zárón nem voltam ennyire ki. A tételhúzás utáni felkészülési időszak volt a legrosszabb.
A tételeim szerencsére nem voltak nehezek, és ugyi már 3-ra bent voltam az Egyetemen, a barátnőm pedig később csatlakozott hozzám, így át tudtunk egy csomó mindent ismételni, ill., megtanulni. És ez nagy mák volt mindkettőnknek, mert igencsak köze volt a húzott témához, főleg a lányzónál. 1ébként itt lepődtem meg a legjobban, mivel olyan dolgok jöttek elő a fejecskémből, amikre nem is gondoltam, hogy ott vannak. Általában a másik véglet a jellemző rám, azaz hogy olvasom a dolgokat, miközben látom, hogy igen, ezt tudnom kéne, de az adott helyzetben tutira totál elbújnak a dögök a labirintusban.

A vizsgán összesen hárman voltak az asztal túloldalán, a TFTI vezetője, az oktatónk dr. Kiricsi János, és az elnök, Güttler Károly. Mikor én kerültem sorra, a vezető már nem volt bent, ill. Güttler K. is elment előttem, így már csak az oktatónknál vizsgáztam.
2 tételt kellett húzni. Az egyik a "Milyen az úszásóra (-foglalkozás) klasszikus sémája?", a másik pedig a vegyesúszás szabályai volt. Az elsőnél a para miatt először nem esett le, hogy most mit is akar, de aztán kisebb rávezetéssel - köszi Csenge!!! - kitisztult a dolog. A második tételnél is először csak néztem, de aztán egyre jobban előjött minden! Ráadásul annyira, hogy Tanár úr szólt, hogy akkor térjünk át a másik kérdésre. Az alapválasz tulképpen csak 3 dolog volt:
1. Bevezető rész,
2. Fő rész,
3. Befejező rész.
Ezt is szépen elmondtam, aztán Tanár úr megkérdezte, hogy van-e vki, akinek ezek közül bármelyik is kérdése és mivel volt egy lány, aki a Fő részt húzta, nem fejthettem ki, pedig ott tudtam volna sokat dumálni, így viszont a Befejező részt kellett bővebben elmondanom. El is kezdtem, elmondtam amit kell, aztán jól a saját kardomba dőltem, mert én marha kitértem arra is, hogy ugyi fontos ennél a résznél a játék. Mikor kiejtettem a számon, már éreztem, hogy nem kellett volna, mert ennél a témánál rendesen lehet kérdezgetni, én meg már olyan állapotban voltam, hogy azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Első kérdés persze a játék fogalma volt. Sosem tudtam magolni, utáltam a fogalmakat, bár ezt még nem is lett volna nehéz memorizálni, csak sajnos nem sokat foglalkoztam vele, így közöltem, hogy passz. Azért néhány dolog eszembe jutott, mint pl. "gyakorló játék", "szabad játék" és azért elmondtam, hogy játékosan versenyeket is lehet csináltatni a gyerekekkel és a szabad játéknál jobb, ha irányított a dolog, nem pedig csak "uccu neki játsszatok!". Szóval azért kivágtam magam, de éreztem, hogy lehetett volna jobb is.
Aztán vége lett, jött a következő vizsgázó. Míg elkezdte, ki kellett keresnem az edző és oktatási óravázlatomat, majd Tanár úr megnézte az írásbeli dolgozataimat, aztán meghozta az ítéletet.
Gyakorlati jegy 4-es, elméleti 5-ös. Én meg néztem nagyokat és rá is kérdeztem, hogy "tényleg?". Erre Kiricsi közölte, hogy ja! nem! 4-es és 4-es. Mondtam, hogy ok, hiszen nem tudtam elmondani a játék fogalmát, erre nézett és vigyorogva mondta, hogy az nem is volt kérdésem, viszont, a hatalmánál fogva megteheti, hogy 4-est adjon, ha ilyen marhaságokat kérdezek, hogy "tényleg?" :-).

Hihetetlen, hogy túl vagyok rajta, ráadásul ilyen eredménnyel! Komolyan mondom, nem hittem volna, hogy ilyen jól fog sikerülni! És még segíteni is tudtam másnak. Döbbenet!
Mikor kijöttem a teremből, elkezdtem remegni, le is kellett ülnöm, addig viszont legalább megnyugtattam az utánam vizsgázókat. Pocakom már jobb volt, bár kb. szegényke most kezd csak igazán helyreállni. Iszonyat lelkiismeretfurdalásom volt és alig bírtam a tehetetlenséget. Még vizsga közben ittam, ettem egy kis csokit - diétást! -, hátha az hat és azért kicsit jobb is lett. Szegény Pocaklakó! Azóta már beszéltem vele, hogy ne haragudjon, ígérem, hogy sokkal többet fogok pihizni.

Hogyan tovább? Jó kérdés! Előszedem a babavárással kapcsolatos könyveimet, és egyéb regényeimet, amik már hónapok óta itt sorakoznak, és kiélvezem a nyarat meg a babavárás örömeit, végre elkezdtem kipakolni a felesleges dolgokat a babaszobából! Aztán majd jó lenne, ha a papírjaimat és persze a tudásomat tudnám kamatoztatni. Addig meg, ha lesz időm, energiám és a kocsit is ki tudom szedni a Zuram feneke alól, időnként el szeretnék menni vagy a TF uszijába, vagy a wekerlei tanusziba a régi oktatómhoz, hogy tanulhassak, hogy is csinálják a nagyok.

VÉGE! És még hiányozni is fog, de azért nem bánom, hogy befejeződött az efajta stresszes időszak. Bár majd jön más :-).
Tehát immáron hivatalosan is csecsemőúszás-oktató és úszásoktató vagyok! Végre valóra váltottam egy régi álmomat, persze a Zuram segítségével, támogatásával.
Köszönöm Neked!