Kapcsolattréning2 - harmadik rész
2008.09.20. 16:54
És egyben a befejező is. Ez ugyanúgy, mint a múltkor, a Benedekkel való kapcsolatfelvételről szólt. Mivel az előző találkozónkkor igencsak jól sikerült elképzelnem a méhem és a többi belső szervem, most erre nem tértünk ki nagyon alaposan.
Mikor elkezdtük a relaxot, eszméletlenül beindult, piszkosul mocorgott, nagyon izgatottnak éreztem, ráadásul szegényke még csuklani is elkezdett. Normális esetben 1-1 csuklásnál is nyugiban van, csak később, mikor már unja, akkor szokott mozgolódni. Bezzeg most!
Ismét el kellett képzelnem a méhemet. Most úgy láttam, hogy körülölelem Benedeket, de lefelé van egy kis rés, ahol fény szűrődik be. Elmondtam neki, hogy ez azért van, mert ő majd ott fog kibújni, de most még bezárom, mert nincs itt az ideje. Meg kellett néznem és elmesélnem, hogy milyennek látom a Kiffiamat. Elmondtam, hogy nagy és sötét szemei, szempillái vannak. Kerek kis pofija, pici tokája és nagyon vegyes nózija és szája van. Amit még láttam, hogy az állán ugyanolyan vágás van, mint az Apájának és a Nagypapájának. A bőre puha, de ugyanakkor kicsit érdes is a magzatmáz miatt.
Odabent láttam most is a hintát, de sokkal kisebbnek, mint a múltkor, bár tény, hogy Benedek viszont jóval nagyobb volt, mint akkor.
Aztán én lettem ő. Vigyorogva elmondtam Anyának, tudom, hogy aggódik, de ne izguljon a csuklás miatt, nem káros, max. kellemetlen. Azt is közöltem vele, hogy ugyan elég jól érzem magam, de nagyon kíváncsi vagyok, mi van a fényen túl, és hogy már piszkosul várom, hogy találkozzam vele és Apával is, mert tudom, hogy nagyon jó lesz nekem odakint, velük. Anya megígértette velem, hogy csak akkor fogok kibújni, ha már eljön az ideje, hogy találkozzunk. Kicsit duzzogva, de megígértem neki. És megint én lettem én, azaz a méhem. Szabályosan éreztem, hogy az ígéreténél kicsit duzzogott. Nagyon édes volt. Megköszöntem neki, hogy ennyire jó fiú és megígértük, hogy ha eljön az ideje, segítünk egymásnak, hogy könnyű legyen a kibújás, a találkozás. A könnyeim ezalatt is csordogáltak, de ezek igazán boldog könnyek voltak.
Jó érzés volt megint bent lenni nála és örülök, hogy ismét el tudtam menni a tréningre. Ilyen komoly élményem vele már valszeg nem lesz, legalábbis pocakon belül nem. Bár ki tudja? Talán segítség nélkül is sikerül majd ennyire kikapcsolnom, ilyen mélyre mennem. Mindenesetre majd megpróbálom, végülis eddig is ment. Sajnos nem merek már bevállalni októberben is egy ilyen utat, úgyhogy tényleg magamra leszek hagyatkozva, de sztem menni fog, mivel Benedek is tutira segít.
És végül, de nem utolsó sorban: Köszönöm Flo!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
flo 2008.09.23. 09:53:26
