Az első hónap
2008.11.15. 10:00
Nem semmi, hogy telik az idő, hiszen nemrég született. Azaz a fene sem tudja. Mondhatnám inkább azt, hogy közel s távol. Közel, mert 1 hónap azért nem túl sok idő. Távol, mert nagyon távolinak tűnik a szülés, a nagy pocak, amit baromira élveztem.
Sok minden történt azóta és mégsem. Sok, mert baromi jó látni, ahogy ez a Kisember változik, fejlődik, ugyanakkor szinte semmi, mivel totál természetes, hogy velünk van, hogy hozzátartozik az életünkhöz, mindennapjainkhoz. Nem is értem, hogy tudtunk nélküle élni. Eddig is tudtam, hogy mindent megér a várakozás, fájdalom, küzdelem, bánat, de mégsem hittem, hogy mekkora dolog és persze öröm ez az egész anyaságosdi. Persze döccenők vannak, miért is ne lennének? De ezeken is tovább lehet és kell lendülni. Ilyenkor úgy érzem, kifejezetten előny a makacsságom. Királyság :-)
Szimplán jól érzem magam és nekem ennél több nem is kell! Imádom, mikor a Kiffiam sír, imádom, mikor fintorog, mikor rámnéz - azaz inkább még fölöttem -, mikor hozzám bújik, mikor alszik és még akkor is, mikor nem alszik. 1szerűen imádom Őt!
Köszönöm, hogy átélhetem ezt a Csodát!
Isten éltessen Benedek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Niki- picurAnyu 2008.11.15. 11:32:36
Boglárka · http://www.piciangyalkam.blogspot.com 2008.11.15. 17:49:40
barbo75 2008.11.17. 13:15:49
Nagyon szépen írsz az anyaságról, jó olvasni :-)