Tegnap jó kis programunk volt, mivel végre sikerült eljutnunk - a most már!!! - pocakos cyber-barátnőmhöz. Elég régóta beszéltük, hogy jó lenne talizni, és mivel ő már többször volt nálunk, így mi jöttünk. Csakhogy ugye nekem nem egyszerű kocsi nélkül a közlekedés, de szerencsére most úgy jött ki, hogy a Zuram bevitte magát dolgozni, aztán mentünk érte. Annak ellenére, hogy sulikezdés volt, totál jól lehetett közlekedni. No azért nem akarok mindent részletesen leírni.

A lényeg, hogy eszméletlenül feltöltődtem, baromi jó volt talizni. Mikor odaértünk, megetettem Benedeket, végre rendeltetésszerűen használtuk az utazós etetőszékét. Egy db-ig elvolt a konyhában, de egy idő után unatkozott, pedig volt egy halom játék, amivel lefoglalhatta volna magát, de hát ugye mostanság a hegymászás sokkal jobb dolog. Na jó! Hegy nem kell, de elég egy kanapé, ha meg még dohányzóasztal is van a közelben, totális az öröm. KicsiFiam legújabb játéka, hogy felkapaszkodik, feláll az asztalnál, majd leereszkedik, aztán átmászik a kanapéhoz, ahol ismét leereszkedik, és így körbe-körbe nyomul. Szóval jó volt, sétáltunk egy nagyot, így KisPasim is aludt egyet, úgyhogy nem borult fel túlzottan a napja. Jó volt dumálni és kajálni együtt /köszi, tényleg jó volt :)/. Viszont, amennyi eszem van, sikerült elfelejtenem jól fotózni, pedig még a kis gép is nálam volt :(. Nem baj, remélem, mielőbb meg fogjuk ismételni.

Hazafelé pedig ismét új élmény érte, méghozzá nem is akármi. Még mielőtt beültünk a kocsiba, a túloldalon épp egy vizsla sétált. Persze rögtön mutattam, hogy ott a kutyus, amit jól meg is nézett. Aztán jött a meglepi, mert mikor bementünk Apájához a melóhelyére, bent volt egy kb. fél év körüli golden retriever. A kutyu mikor meglátott, azonnal odajött hozzánk, baromira örült nekünk, ezerrel ugrándozott. Benedek először még nem tudta eldönteni, hogy örüljön vagy féljen, de aztán rájött, hogy nincs igazán félnivalója, úgyhogy egyre hangosabban kacagott. A kutyu is felbátorodott, egyre jobban ugrált. A végén még puszit is adott, mert nem voltam elég gyors, no meg kevés volt a két kezem. Benedek hihetetlen édes volt, iszonyatosan kacagott, nagyon élvezte a kis négylábút. Szóval igazán jól záródott a nap, tényleg nagyon feltöltődtem. Köszi B!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.