KicsiFiamnak ma igencsak vidám napja volt. Először engem röhögött ki, aztán magát.

Történt ugyanis, hogy egy nem túl nagy helyre próbáltam a nem kicsi autónkat bepaszírozni, ami többszöri próbálkozásra sikerült is. Igenám, de addig ezerrel kellett tekergetnem a kormányt, ami úgy tűnt, Benedeknek nagyon bejött. Először még sírdogált az autóban, de aztán látta, hogy én milyen jól elvagyok, küzdök azzal a fránya kormánykerékkel, úgyhogy totál jól elszórakozott. Pontosabban annyira, hogy hangosan kacagott. Persze így még nehezebben ment a tekergetés, de aztán csak sikerült, hála a szervónak :).

Aztán az Öcséméknél volt nagyon kis vidám egy sírós ebédelés után. Annyira felébredt a kajálástól, hogy pörgött ezerrel. Körbemászkálta a kanapéjukat, aztán egyszercsak elvesztette az egyensúlyát és határozottan a popsijára esett. Először ő sem értette, mi történt, de mivel mindannyian elkezdtünk rötyögni, elfelejtett sírni és velünk tartott. Nagyon édes volt, ahogy ülve nevetett.

Később még az Öcsém is vigyorgásra bírta, mert elkezdett hülyéskedni neki egy nagy egérrel, amitől ennyire lett vidám:

Szóval jól elvoltunk :).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.