Tudom, sajnos az ember se a családját, se a szomszédait nem tudja megválasztani. Ez öreg hiba, de ha már így van, akkor együtt kell ezzel és velük élni, legalábbis egymás mellett.

Már hetek óta kivagyok, hogy minden áldott reggel dübögnek a fejünk fölött, aztán időnként napközben, majd délután 3 körül. Pár hete, mikor iszonyatos fejfájásom volt, tele lett a hócipőm és felhívtam a csajszit, hogy ugyanmár szóljon a gyerekekre, hogy ne labdázzanak. Megmagyarázta, hogy buli van, azért hangosak. Mondtam, hogy engem a rohangálás kevésbé zavar, de az ütemes pattogás már annál inkább.

Pár éve már egyszer szóltam, hogy legyenek szívesek papucsot hordani, vagy legalább figyelni a lépéseikre, és akkor úgy tűnt, meg is tették, mostanság viszont újra iszonyatosan dübörögnek, ráadásul délután 3 körül meg nagy rohangálás van. Ez ok, mert ugye egy óvodás és egy iskolás gyereket nehéz kordában tartani, főleg, hogy még van egy pici lány testvérük is, akivel az anyának többet kell foglalkoznia, de mára betelt a pohár, úgyhogy felmentem. Eddig azt hittem, totál normálisak a szomszédaink, de csalódnom kellett. Miután szóltam, hogy mi a helyzet, kapásból elkezdett magyarázkodni, ill. támadni, továbbá közölte, hogy neki ugyan nincs papucsa. Mondtam, hogy szívesen veszek neki egyet, mire rámtámadott, hogy ő ugyan soha nem hordott és nem is fog, de azért megpróbál odafigyelni. Király. Aztán még a gyerekekre akart mindent fogni, és hogy a múltkor a vendégeik is meglepve kérdezték, hogy mindig így szokott-e lenni, és hogy tudnak úgy élni, hogy állandóan csak rászólnak a fiúkra.

A hab a tortán, hogy mikor kértem, ne kivágják és tologassák a szárítót a teraszon (fém szárító, kő burkolat...), mert iszonyatos hangja van, az Apa közölte, hogy de hát küszöb van. Felvilágosítottam, hogy nálunk is, de ha esetleg előbb kiteszi a szárítót és úgy tereget, akkor sokkal könnyebb... Könyörgöm! Társasházban élünk! Ezt meg is mondtam neki, továbbá azt is, hogy a fiúk rohangálása kevésbé zavar, a dübögés viszont annál inkább. Ezek után még közölték, hogy őket meg az zavarja, mikor este hangosan lehúzzuk a redőnyt, mert a kiscsaj épp akkor alszik. Mondtam, hogy szóljanak, megpróbáljuk halkabban. Úgy gondoltam, ezzel le is zártuk a dolgot.

Na ezek után délután 3 körül elkezdtek fúrni, pont a háló és a gyerekszoba fölött. Király! Valszeg, őrjöngve mentem volna fel, ha Benedek felébred, de vmilyen csoda folytán átaludta a dolgot. Tudom, hogy nem egyszerű a gyerekeket kordában tartani, de én is próbálkozom, mivel nagyon is jól tudom, hogy mennyire zavaró tud lenni, ha felettünk hangoskodnak, így én is többször rászólok Benedekre, ha épp olyan dolgot tesz, amit nem kellene. Basszus! Társasházban lakunk, figyeljünk már egymásra!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.