Az elmúlt napokban, hosszú idő - talán évek - után 10 körül keltünk fel. Ez számomra igencsak meglepő, mert általában, akár hétvégén is, már max. 8-kor fent voltunk, mivel vagy menni kellett valahova, vagy a kutyink ébresztett. Úgy látszik, az elmúlt évben ő is eléggé kimerült, mert az utóbbi napokban már ott tartottunk, hogy mi ébresztettük, hogy le kéne menni. No még ilyenkor se nagyon akart, elég erőteljesen tiltakozott :-). Végülis igaza van, ki a fenének volt kedve ilyen mínuszokba lemenni sétálni?

Szóval piszkosul jó volt, hogy nem kellett órára kelni, rohanni zuhizni, készülődni. Egyszerűen csak akkor keltünk, mikor jól esett. Ha lustizni volt kedvünk az ágyikóban, akkor azt tettük, és még Kutyi is hagyott minket. De ha mégsem, akkor is vissza lehetett bújni a meleg ágyikóba.

És ennek a jó kis időszaknak sajnos napokon belül vége lesz :-(. Miért kell már január második napján dolgozni? Olyan jó lenne még kicsit pihenni, mászkálni a városban, csak úgy lenni. De nem baj! Lesz még nyár is! Meleg, napsütés, pihi! Juhéjjjjjj!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.