Ez egy szép szám, de a 12 még szebb lesz.
Bizony, betöltöttük a 11. és kezdjük a 12. hetet. A parák egyre jobban múlnak, piszkosul élvezem a növekvő pocakomat, és nemcsak én, a Zuram is.

Tegnap megnéztem a vasárnap felvett Pocaklakó vidijót. Hihetetlen, mennyire édes! És mennyire lusthie! Tiszta anyja :-).
Na jó! azért csak fel tudtuk ugyi piszkálni, ez látszik is, gyönyörűen felénk fordult, de miután megmutatta magát, vissza is alukált. Igaza is volt! :-)

1ébként egy szavam nem lehet, mert nagyon jó babó. Eddig egyáltalán nem bántott, sőt! Mostanra már a gyomor- és hasfájásom is elmúlt. A tünetek közül egyedül a piszoknagy álomkór van meg, de ez annyira, hogy két napja szinte csak alszom. Tanulás helyet... :-(. A másik tünet pedig a mostanság újra előjött fémes íz a számban. Asszem ennyi.
Remélem, hogy ez nem csak a beetetés, és ha kibújik, akkor is ilyen jó kis babó lesz. És ha nem? Végülis kit érdekel? Ha apájára üt, akkor nyugis lesz, ha az anyjára, akkor... Jajjjjjj! :-)

Jövőhéten megint láthatjuk Picikét, mert 17-én megyünk genetikai vizsgálatra, ahol lesz vérvétel és qqcs is. Mostanság egyáltalán nem izgulok, hogy minden rendben van-e, mert egyszerűen TUDOM, hogy IGEN! És ez tök jó!
Mondom ezt most, de azért biztos lesz kicsi para a qqcs előtt, de asszem ez természetes.

Soha nem hittem volna, hogy ennyire fogom élvezni ezt az állapotot, azt hogy egy új élet növekszik bennem. És Ő a miénk!
Jópár évvel ezelőtt már az is szarul érintett, ha láttam egy terhes nőt. Bizony, akkor úgy gondoltam, hogy ez teher és nem azért volt rossz látni, mert neki van pocója. Sőt!  Mutánsnak éreztem őket, egyszerűen rosszul voltam már a gondolatától is, hogy ott belül van valaki. Tudom, hogy anno ez is közrejátszott, hogy esélyünk sem volt nemhogy természetes úton, de még segítséggel sem babásnak lenni. Erre egyszerűen meg kellett érnem, valszeg akkor még nem volt itt az ideje. És nem bánom, mivel most egyszerűen minden olyan szép és fantasztikus!
Nézegettem egy cyberbarátném blogját, aki mindig azt írja, hogy mennyi van még hátra a pocakosságából. Ez engem most még nem érdekel, én leginkább azt nézem, hogy már hol tartunk, hogy fejlődik a Törpi, hol tart most. És élvezem ezt a helyzetet. Annyira jó! Kívánom minden babavárónak, hogy átélhesse ezt az állapotot!