Benedek banánt uzsizott, de a végét nem ette meg, és mivel Apa tüntette el a maradékot, nála maradt a banánhéj is. Megkérte Benedeket, hogy dobja ki, mire a Kicsifiam a következőket válaszolta:

"Nem dobom ki, mert koszos lesz utána a kezem!"

A matek már megint :). Szóval 3 hónap múlva 3 éves a Nagyfiú. Tudom, nagyon el vagyok maradva, de majd igyekszem bepótolni. Addig is a már megszokott - rövid - összefoglaló.

Kaja: az utóbbi időben egyre jobban eszik, már csak az ebédekkel kéne dűlőre jutnunk, hogy végre egyen húst is és bármilyen általam főzött hamit, mert még mindig csak ritkán fordul elő, h ő is ugyanazt eszi, mint mi. De jól haladunk, este és reggel is már egyre változatosabb kajákat fogad be/el.

Duma: ezerrel, egész nap, mindenkivel és nagyon szépen, bár pár hete elkezdett hadoválni. Ma kitalálta, hogy ő nem K. Benedek, hanem K. Balázs. Ez még a jobbik eset, mert mostanság inkább K. Padasz-nak hívja magát...

Szobatisztaság: azt hiszem ezzel is szépen haladunk. Kb. 1 hete már csak alváshoz van rajta pelus. Tegnap már azt is elértük, hogy szólt, hogy jön a pisi, ill. délelőtt a bilibe kakilt, amiért szintén szólt, ráadásul először nem sikerült, csak a második körnél. Ami érdekes, hogy amióta elkezdtük a pelusról leszoktatást, azóta csak a bilibe hajlandó pisilni, pedig addig este mindig a vécén ücsörgött, de ez legyen a legkevesebb.

Uszi: egyre ügyesebb, mostmár sokszor, mikor deszkával úszik, beleteszi a fejét is és úgy fújja a bubikat, ill. csütörtök óta úgy hozza fel a karikát, hogy én viszem víz alá, ő megfogja a karikát és szépen fel is löki magát.

Hiszti: ha nagyon fáradt, akkor eléggé ki tud kelni magából, ráadásul ilyenkor dobál és rosszalkodik is, 1ébként totál jól elterelhető 1-1 kitörése.

Nagyfiú és novembertől már ovis lesz...

Este, már mese után Benedek elkezdett csuklani. 

- Csuklok! Azért csuklok, mert sokat ettem.

Még valamit szeretett volna mondani, de a csuklás miatt nem ment. Mindezt vigyorogva kommentálta:

- Nem tudok beszélni, mert csuklok :))).

Totál jól megy ez a matekozás, bár egyre kevésbé tudom már követni. Azaz max. így :))). Szóval 2.5 éves és 2 hónapos Nagyfiú. És tényleg az.

A szövegén időnként kidőlök, a ruháit megint kezdi kinőni, a szája egyre nagyobb, a hisztik kezelhetőek. Szóval röviden kb. ennyi.

Egyre többet játszik egyedül, miközben persze folyamatosan beszél. Beszél. Folyamatosan. Azaz attól a perctől kezdve, hogy felébred, konkrétan a köv. alvásig. Igencsak ritka, hogy csöndben van, de ez nem is baj, legalább tudom, mikor merre jár :).

Úszás: egyre ügyesebb, most szeretném majd elérni, hogy önállóan, deszka vagy kukac nélkül is hosszabb ideig fennmaradjon a vizen.

Két hete bebizonyosodott, hogy nem volt hasztalan 4 hónapos kora óta járatni az usziba és foglalkozni vele. Történt ugyanis, többször elmondtam neki, hogy ne ütögesse a kukaccal a vizet a medence szélén állva, mert nem jó dolog, veszélyes. Papucs még rajta volt és persze addig mókázott, míg beleesett a vízbe. Éppen beszélgettem, de folyamatosan néztem őt is, így szemtanúja lehettem, hogy miután beleesett, azzal a lendülettel vissza is fordult a medence széle felé. Valszeg ki is mászott volna, de mikor közelebb úszott hozzám, benyúltam és kivettem. Miután kiemeltem, megállt a medence szélén és láttam, hogy megijedt. Gonosz módon kihasználva a helyzetet, megkérdeztem, hogy megijedt-e. Miután bólogatott, nyugodt hangon elmondtam neki, hogy Anya nem véletlenül mondta el többször, hogy nem szabad így a medence szélénél játszani, mert baj lehet belőle. Nem akartam megrémiszteni, de azért sírni sem mert. Az egyik csajszi, aki látta, mi történt, rögtön elkezdte dícsérni, de mondtam, hogy ne tegye. Ő nem értette, miért, hiszen ügyesen elúszott a medence széléig, de aztán megmagyaráztam neki, hogy azért, mert ugyan tényleg ügyes volt, viszont nem hallgatott rám, ezért került ilyen helyzetbe. A pasi, akivel addig beszélgettem, mondta is, hogy miért nem hagytam, hogy egyedül kijöjjön, biztos sikerült volna neki. Valszeg igen, de nem akartam jobban megijeszteni, ennyi is elég volt, de tény, hogy tényleg jó volt látni, hogy van értelme korán elkezdeni a babauszit.

- Anya! mit csinálunk ma?

  - Mi lenne, ha festegetnénk?

- Kimenni akarok!

  - Nem tudunk, mert mindjárt esni fog!

- Elfújom!

Azaz nemevés. Kezdem a hajam tépni, egyszerűen már elegem van, hogy Benedek ennyire válogatós. Persze talán be is foghatnám a lepénylesőmet, mert másnak még ennyit sem eszik a gyereke, ráadásul én is eléggé válogatós voltam, mégis kivagyok már, főleg az ebéd miatt. Jelenleg ott tartunk, hogy húst egyáltalán nem eszik, főzeléket sem, max. sültkrumplit üresen, ill. üveges kaját, de abból is csak kb. 2-3 fajtát, aminek azért örülök, mert azokban legalább van hús és sajt, amiket ugye egyáltalán nem eszik. Azaz sajtot max. sajtoskifli tetején. Régebben még megette a májkrémes kenyeret kizárólag melegszenyának, most viszont ott tartunk, hogy vacsira max. vajas pirítóst nyomat. 

Szóval hogy néz ki egy napi kaja?

Reggel 6-7 körül kb. 300 ml tejital

Utána 7-8 körül leül velünk és vagy reggelizik, vagy nem, de ha igen, akkor kukut (kölesgolyót), párnácskát vagy gabonagolyót eszik.

Tízórai: ha olyanja van, akkor két kisdobozos gyümi, banán, alma, de ha nem akarja, akkor kifli, vagy esetleg nápolyi vagy vmi kekszféle.

Ebéd: hosszú ideig nagyjából rendesen evett, persze minden viszonylagos, mostanság viszont már alig valamit. Akkor még lecsúszott a túróstészta, a krumplistészta, a paprikáskrumpli, borsófőzelék, babfőzelék, túrógombóc, zöldségleves. Egy db-ig nagy sláger volt a halrudacska sültkrumplival, azt bármikor megette, most viszont már az sem jó, gondolom besokalt a krumplitól, amit meg is értek. Ha eltévedtünk a Mekibe, már boldog voltam, ha 2 husit megevett, mostmár annyit sem. Egyedül a túrógombi és az üres tészta maradt, ami lássuk be, nem valami változatos, ezért is örülök, h időnként megeszik 1-1 üvegest is. 

Ma spenótos tésztát szerettem volna neki adni, de mikor meglátta, közölte, hogy ő bizony azt tuti nem kéri. Próbáltam kompromisszumot kötni, hogy legalább két kanállal egyen és ha nem tetszik, esetleg megeheti a másikfajtát, ill. befenyíteni, hogy ez az ebéd és kész, ide semmi sem hatott. Sajnos képes rá, hogy inkább kaja nélkül feküdjön le aludni. Tudom, hogy nem jó módszer, de végül ő nyert, mert a másikfajtát kapta, amit legalább meg is evett. Na ja. Miért nem azzal kezdtem? Jó kérdés. Úgy tűnik, a gyerekem háromféle kaján fog felnőni :(. Azaz négy, mert majdnem elfelejtettem, hogy a palacsinta az, amit bárhol, bármilyen mennyiségben megeszik, de csak és kizárólag üresen.

Uzsi: általában tejszelet, időnként banán, esetleg nápolyi vagy vmi kekszféle

Vacsi: időnként vajaspirítós, régebben virsli, de mostanság inkább kukoricapehely, kuku.

Fürdés után 200 ml tejital, amiből az utóbbi időben max. a fele fogy el.

Így leírva, nem annyira tragikus a helyzet, mivel napi 5x eszik, de én annyira szeretném, ha ebédnél is normálisan és változatosan hamizna. Hiába eszünk mellette, ránéz és bármi is az, közli hogy nem szereti, megkóstolni sem hajlandó. Bízom benne, ha ovis lesz, változni fog a helyzet.

Mint tudjuk, nagy az Isten állatkertje, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ez egy játszótérre is vonatkozhat. Történt ugyanis, hogy ma a Pesterzsébeti vonatos játszótérre beszéltünk meg randit Benedek barátjával Milóval és Anyukájával. Mi elég korán odaértünk, így sétálgattunk, majd irány a játszótér. Időközben Milóék is megérkeztek. A két pasi nagyon örült egymásnak, édesek voltak, tök jól elrohangáltak, játszottak. Van egy tűzoltóautó, amiben ketten is lehet vezetni, mert két kormány van, ill. sokan fel is férnek rá. Épp beszélgettünk és kb. két másodpercre nem figyeltünk rájuk, mikor arra lettünk figyelmesek, hogy Miló nagyon felsír. Mikor odanéztünk, döbbenten láttuk, hogy egy kiskölök iszonyatosan megharapta szegénykét. Komolyan mondom, én ilyet még nem láttam, a gyerek - vagy inkább vadállat?! - egész fogsora látszódott Miló arcán. Még én is totál elkezdtem remegni, el sem tudom képzelni, mit érezetett MilóAnyu. Körülnéztem, kihez is tartozik ez a harapós kis dög. Ilyeneket nem szoktam gyerekre mondani, de egyszerűen nem tudok más jelzőt rá. Szóval néztem, de senkin sem láttam, ismerné-e őt, viszont volt egy nő, SZEMBEN! az autóval, akitől kérdeztem, hogy nem tudja-e kié a gyerek, erre szólt, hogy FIÚ! Kérdeztem még egyszer, hogy az övé? Mondta, hogy igen. Teljesen kiakadtam, nem sok hiányzott, hogy arcon csapjam. Nem látta, hogy mit csinál??? Vontam kérdőre. Mondta, hogy nem, épp nem figyelt. Mindezt nyugodtan ülve. Aztán fogta, elrángatta, persze mindenféle bocsánatkérés nélkül, majd adott egy kisebb taslit a kölöknek és közölte, hogy "hányszor mondtam már, hogy ne csinálj ilyet!". Összeszedte a másik gyerekét is, majd totál felháborodva elrángatta őket. Basszus! Még ő akadt ki???! Nehogymár a nyúl vigye a puskát! Könyörgöm! Ha tudom, hogy ilyen vadállat a gyerekem, akkor nem engedem felügyelet nélkül a többi közé! Sajnos, ahogy láttam, hogy "fegyelmezte" a nő a gyerekét, nem is várhat el mást az ember, sajnos nem csak a gyerkőcön múlik, hogy ilyen. Remélem, nem marad nyoma Miló kis arcocskáján.

Bizony, az! Egyszer már írtam hasonló bejegyzést, de ma ismét megerősített abban a Kisfiam, hogy ő egy IGAZI HŐS! Igen, így nagybetűkkel.

Már régóta be akartam adatni a kullancs elleni oltást neki és magamnak is, de vmiért mindig odáig húztam, hogy lejárt a recept, de a múlt héten dokitól dokiig jártunk, így sikerült mindent beszerezni, azaz feliratni egy halom gyogyit, egyebeket. Én már múlt pénteken megszurattam magam, de Benedekkel csak ma mentünk el. Kicsit kalandosra sikeredett a dolog, mert tegnap, mikor a Zuram hazahozta a szurikat - magának is -, betettem a hűtőbe egy polcra, Ő viszont áttette az ajtóba, amivel nem lett volna gond, ha rendesen be is csukja. Szóval egész éjszaka 20 centire nyitva volt a hűtő. Persze reggel, mikor észrevettem, konkrétan őrjöngtem, mivel baromira nem voltak olcsók a szurik. Az már egy mellékes, hogy pénteken az enyém több, mint 5.000 Ft volt, a Zuramé meg csak 3eFt körül, mert máshol vettük. Emiatt sem voltam boldog, de a nyitott hűtő látványa már eléggé kiborított. Miután lenyugodtam, felmértem a helyzetet. A vaj nem olvadt meg, ill. az ajtóban lévő tejnek sem lett semmi baja, úgyhogy némi parával ugyan, de úgy döntöttem, beadatom a szurit Benedeknek. Természetesen a Dokinéninek is elmondtam, mi a helyzet, és ő is azt mondta, hogy szerinte sem lett baja a cuccnak, ráadásul 2-8 fok között kell tárolni, így megkapta. Persze a szuri után jó fél órával még felhívtam a Dokinénit, aki azt mondta, ha bármi gond lett volna, azonnal jelentkezik. Kispasimat egész nap megfigyeltem, de semmi különös nem történt szerencsére. Tudom, hazárdíroztam, de nem éreztem még melegnek sem a fecskendőt és az is eléggé meggyőzött, hogy a tejjel sem volt semmi gond, ami ugyanott volt. 

Na és a lényeg. Míg a Dokinéni előkészült, Kicsifiam egyfolytában a szuriját kérte. Aztán lefektettük, én a fejénél voltam, a kezeit fogtam, közben mondtam, azaz mondtuk, mi fog történni. Mikor Dokinéni belészúrta a tűt, rögtön görbült a szája, de mire igazán elkeseredett volna, már kész is volt, egy könnycseppet sem potyogtatott. Mindannyian dícsértük, mennyire ügyes volt, nekem meg dagadt a mellem, annyira büszke voltam rá. Dokinéni is nagyon boldog volt, mondta, hogy csak dícsérjük, megérdemli! Kapott is két matricát és egy kis pingvint, amit boldogan hozott haza az én kis HŐSÖM.

Na az van nekem ma. Hanyadik? 27. Meg egy kicsi, de nem is ez a lényeg. Iszonyatosan jó ébresztőm volt, reggel két pasi énekelte, hogy "Boldog, boldog, boldog születéééésnapot!...". Kell ennél több? 

Egyre nehezebb számon tartani a hónapok számát, talán már fel is kéne adnom a számolgatást, a lényeg, hogy ismét hófordulóhoz értünk.

Jó kis meglepi volt Kicsifiamnak, mivel átélhette élete első koncert élményét, Halász Judit nénivel. Gondolom, jól érezhette magát, mert csak akkor láttam, mikor megérkeztünk, majd mikor vége lett. Nekem bejött :-). 

Sok változás nincs, max. h egyre választékosabban beszél, ill. a hisztijét még jobban lehet kezelni, totál jól meg lehet vele beszélni a dolgokat.

A múltkor néztem nagyot, mikor az autóból rámutatott az egyik házra és a következőket kérdezte: "mi van abban az épületben?". Hihetetlen, hogy már miket tud.

Még a vasárnapi bulin kezdtem el ezt a bejegyzést, úgyhogy akkor még nagyon friss volt az élmény. Benedek tényleg piszkosul élvezte, Apájával előrementek az őrjöngőbe :). Érdekes volt, mert már többször betettük neki épp ezt a dvd-t, ill. ugye otthon is hallgattunk már HJ lemezt, de vhogy nem nagyon hatotta meg, max. 2-3 szám. A koncert óta viszont már kétszer be kellett neki tenni, ráadásul mikor mentünk a pécsi Árkádba, látta a plakátot és teljesen belelkesedett, mondta is, hogy ott voltunk, nagyon édes volt.

Ez itt a fotó helye....

KicsiFiam egy pici plüssmikulással játszott. Magához ölelete, majd közölte: Szejetem a Mikulásokat! Kapok ajándékokat...

A Zuram tegnapelőtt fasírtot rendelt. Én annak rendje-módja szerint be is kevertem, de gondoltam, most nem a szokásos jénaiban fogom megsütni, hanem egy tégla formájú edényben. Rossz ötletnek bizonyult, mert egyszerűen nem akart megsülni. Közben meg is kóstoltam és szomorúan tapasztaltam, hogy annyira sós lett, hogy ehetetlen. Na akkor most mi legyen? Kidobni luxus lett volna, így kiszedtem egy serpenyőbe, kapott egy kis vizet és egy nagy doboz tejfölt. Ez már valami, de a sós íz még csak ott volt. Először karikákra vágott krumplit akartam sütni és azzal rétegelve letenni, a Zuram tésztát főzött volna hozzá, de végül rizs lett a befutó. Megfőztük, összekevertem, kivajazott jénaiba tettem és még mindig hiányzott vmi. Akkor eszembe jutott, hogy talán van itthon zöldbabkonzerv. Szerencsére volt, így kiszedtem a fele húsos cuccot, középre a zöldbab, tetejére sajt került és összesütöttem. A végeredmény piszok jó lett, csak a másnapi pali kapott 3 tojás helyett kettőt, mert ennyi maradt, de azért az is elfogyott  :).

Az egyik gyorsétteremben sorunkra várva a nagy kérdés:

- Melyik az én nénim?

Azt hiszem, egyre jobban haladunk. Talán korábban írtam, hogy viszonylag már elég régóta rendszeressé vált, hogy este, fürdés előtt Benedek ráül a vécére és pisil is. Sokszor reggel is simán ráül, bár kakilni csak ritkán szokott. Bezzeg a tiszta pelusba! :). És mi a haladás? Múlt pénteken, mégha csak kb. másfél órára is, de bugyiban mászkált itthon és nagyon ügyi volt, mert száraz is maradt, fürdés előtt pedig pisilt a vécébe. Gondoltam, mivel most 7végén, ha jó idő van, lemegyünk a Balcsira, majd ott bugyizhat, viszont az én Kicsifiam beelőzött, ti. délelőtt egyszerűen nem volt hajlandó pelust felvenni. Ennek érdekében kb. 8x ráült a vécére és a bilire is, de persze nem jött semmi. Megkapta a bugyóját, én pedig kb. félóránként megkérdeztem/ráültettem a vécére. Én kérdezgettem, ő mindig azt mondta, hogy nem kell és nem is akart ráülni, aztán persze épp a bociján lovagolt, mikor láttam, h kikerekedik a szeme. Naná, hogy pisilt :). Édes volt, mert nem igazán értette, hogy mi történt. De nem baj! Kezdetnek ez sem rossz, és lesz ez még sokkal jobb is! Van egy halom dögös alsógatyója :))).

Bocs a váltásért, de már untam a régit. Ha egyszer majd nagy leszek, akkor megpróbálok valami egyénit varázsolni. Question of Time....

Mindenekelőtt mindenkinek kellemes húsvéti ünnepet kívánok! 

Az ünnepet túléltük. Azaz nem lett volna gáz, ha nem kellett volna találkoznom Sógornővel. Hogy miért? Na akkor jöjjön egy rövidnek épp nem mondható beszámoló...

Az egész kb. két éve, karácsony után történt, amikoris kaptam egy "megmondtam" című emilt Sógornőtől, amiben kifejtette, h baromira nem örül annak, h összehasonlítottam a két gyerkőcöt (4 hónap van a fiúk között). Én nem éreztem gázosnak a helyzetet, csak megjegyeztem, h milyen jó, h Máté nyugodtan megült az ölemben és tudtunk olvasgatni, ellenben Benedekkel, aki fél percig nem ült meg a helyén. Bevallom, kicsit irigykedtem, hogy így sokkal könnyebb lesz tanulgatni Mátéval, mint az én kis örökmogómmal. Na ez nagyon nem tetszett neki, merthogy nem szeretné, ha a későbbiekben ez odáig fajulna, kinek a gyereke hány verset, mondókát mond. Megjegyzem, akkor Benedek max. egyet tudott, Máté meg már min. 10-et, ha nem többet...

Ezután múlt nyáron akasztott ki. Együtt voltunk a Balcsinál. Épp ebédelt a család, így én is próbáltam B-t rávenni, h üljön le és egyen velünk, de hát ugye ez nem ment, mivel minden más jobban érdekelte, mint a kaja. Na ekkor "kedvesen" mosolyogva záporoztak a kérdések, h miért nem hagyom, h később egyen, miért nem adok neki villát, stb. Mondtam a Zuramnak, h még egy "miért nem...?" kérdés és én fogom megkérdezni, h miért nem a saját gyerekével foglalkozik?

Szóval ezek után rohadtul nem volt kedvem jópofizni vele, mégis, mikor utoljára náluk voltunk, próbálkoztam, úgyhogy még beszélgettünk is. Az érzelmeimröl, a lombik(ok)ról, még meg is jegyeztem a Zuramnak, hogy jól éreztem magam. Azon a 7végén többször rákérdeztem a tesóra, mert nemhogy én éreztem, de ő is több utalást tett rá, h már pocakban van, mégis mikor konkrétan rákérdeztem, letagadta, én pedig nem erősködtem tovább.
Aztán két hete rámkattant fb-n, h mit hozzon a nyuszi B-nek. Igazán lövésem sem volt, de úgy gondoltam, találjanak ki valamit ök - na ezzel odáig jutott, hogy mint kiderült, a Sógorom megkérdezte a Zuramat, mit is vegyenek... -. Aztán mellesleg megjegyezte, h küldött egy emilt is. Mikor elolvastam, köpni-nyelni nem tudtam, ugyanis leírta, h a 13.!!! hétben van és h nehéz volt titkolniuk. Bevallom, a tény, h nekik sikerült, eléggé pofánnyomott, mégis, ami kiborított az volt, h hazudott nekem. Anyósommal is beszéltünk erről, és ő sem értette, miért kellett titkolni, főleg, h Mátét már a két csík után tudtuk. Szóval ezek után a hátam közepére kívántam a 7végi találkozást. 

Szombaton mentünk Pécsre. Este, a templomnál taliztam vele és baromira nem tudtam jópofizni, de szerencsére úgy jött ki, h nem kellett beszélgetnünk. Másnap megint a misén taliztunk, de láttam rajta, h meg van sértődve, úgyhogy próbáltam kedves lenni. Ez addig ment is, míg Anyóséknál felmerült, h ki hova ül ebédnél. Mivel Benedek már előző nap is az asztalfőn, az etetőszékben evett, számomra egyértelmű volt, h most is ott fog, viszont Sógornő pedig úgy gondolta, h Máté fog ott ülni, mert mindig ott szokott. Mondtam, h B is, mire közölte, h de Máté sokkal többször ott van. Erre már nem tudtam, de nem is akartam mit mondani. Könyörgöm! Az én gyerekem tehet róla, h több száz km-re lakik a nagyszüleitől, így sokkal ritkábban van náluk?! Bezzeg mikor ők vannak nálunk, én mindent elkövetek, h Benedek átadja azt a helyet Máténak, ahova ő akar ülni, vagy játszhasson azzal a játékkal, amivel ő akar. Ezek után viszont már nem erősködtem a Kicsifiamnál, h adja át uncsitesójának azt a triciklit, amit a Nyuszi hozott neki, és amiért Máté kőkeményen hisztizett, pedig máskor tutira a lelkére beszéltem volna. Azon meg ma már meg sem lepődtem, mikor Anyósomnak mutattam, h egy nagymama épp azt mutatja az unokájának, h kell visszafelé felmászni a csúszdára, ill. megjegyeztem, h ezt mennyire nem tartom jónak, mire Sógornő meglepve kérdezte, h miért nem? Régen Máté is csak így volt hajlandó lecsúszni... Vitázzak egy olyannal, akinél a gyerekének a szerelme a tűzcsap, amivel naponta játszik? Pafff.
Sajnos a rokonokat megválogatni nem lehet, max. elkerülni. Várom a következő "megmondtam" levelet....

Ismét eltelt egy hónap, úgyhogy legalább a szokásos beszámolóval jelentkezem.

Dumál, dumál, dumál. Folyamatosan és szépen. Néha én is nézek, hogy hol hallotta azokat a kifejezéseket, amiket használ, de aztán mindig rájövök :).

Sokat eljátszik egyedül, ugyanakkor sokat igényli is a társaságunkat. Édes, mert hol egyikünket, hol másikunkat. Ma reggel, mikor átjött hozzánk, mindkettőnket kérte, bújjunk hozzá.

Komolyan ki tudja osztani a feladatokat, igencsak tudja, hogy mit akar. Igazi Diktátor.

Evés-ivás. Inni még mindig szinte csak vizet iszik, csak nagyon ritkán kér gyümilevet, amit azért nem nagyon bánok. Teát viszont egyáltalán nem. A kajában is eléggé válogatós, mikor milyen hangulata van, bár halacska és sültkrumpli bármikor jöhet. No meg palacsinta.

Úszás: egyre ügyesebb, egyre önállóbb. Két hete még azért kellett fűzni, hogy merüljön, most viszont azért kell küzdeni, hogy víz fölött maradjon, ami lássuk be, nem egyszerű. Hihetetlen, mennyire élvezi a vizet.

Szundi: érdekes, mert pár hete már nem igényli, hogy hintázzunk, délután és este is bemászik az ágyába, vagy mondja, hogy "aludni menni!", viszont maga mellé rendel, hogy simogassuk a hátát. Olyan jó látni délután, ahogy elalszik.

Szeretlek: háááát nem nagyon mondja, de mikor én mondom, vagy hümmög, vagy azt mondja, hogy igen :). Ezzel szemben, egy csomószor odaszalad hozzám és átölel. A múltkor azt játszotta, mikor én a füriben voltam, hogy beszaladt a nappaliba, aztán hozzám, adott egy puszit a combomra és visszarohant. 

Nagyfiú. És imádom!

 Fürdés után öltöztettem Benedeket, aki egy hatalmasat ásított.

- Álmos vagy babám?

- Nem! nem vagyok baba! Én NAGYFIÚ vagyok!

- bocsi...

Isten éltessen KicsiFiam!

Csütörtökönként mindig vmi progit kell találnunk, mivel ugye ilyenkor jár hozzánk Takinéni és mindenkinek jobb, ha nem vagyunk láb alatt. Eleinte gekkoba jártunk, majd miután megszűnt, Csiribirire, de elegem lett, hogy Benedek mindig elkapott vmi nyavalyát, úgyhogy az utóbbi időben már csak csavarogni mentünk, vagy ami még rosszabb volt, a tacskóig, ami ugye rendszerint pénzköltéssel járt, úgyhogy nem volt túl jó 5let. Anno a régi helyen szerdánként volt babauszi, így nem tudtuk kihasználni a lehetőséget, viszont ez januárban megszűnt, és most csütörtökönként van az új helyen. Eddig vhogy nem jutott eszembe, de a múlt héten elegem lett, összeszedtük magunkat, a Zuram bevitte magát a melóhelyére, mi meg mentünk az usziba. Olyan, hogy Benedekkel kettesben legyünk, eddig csak egyetlen egyszer fordult elő, jó 1 éve. Iszonyatosan élveztem, és azt hiszem Ő is. Nagyon ügyes volt, bár 1-2 feladatot csak az oktatónak, azaz pontosan vele volt hajlandó megcsinálni. Nemhiába, a gyerkőcöknek - is - kell a pozitív visszajelzés :). Szóval kb. másfél óra után alig bírtam kivinni a vízből, de azért nyugiban sikerült. Utána szép nyugodtan lezuhiztunk, majd bementünk Apájához, aki rendelt ebédet. Benedekre igencsak jó hatással volt az uszi, mert bevágott két szelet pizzát és egy túróspalit. Utóbbit még sosem evett, mert eddig mindig csak fintorgott, most viszont jóízűen benyomta. Azt hiszem, a közeljövőben ez lesz a rendszeres csütörtöki progink. Én is nagyon élveztem és sztem Benedek is. Persze hazafelé rögtön bealudt az autóban, és még jó két órán át húzta a lóbőrt. Mondjuk én is :)).

Ami azt jelenti, hogy jövő hónapban már 2.5. Nagyfiú. Túl sok újat nem tudok írni, max. annyit, hogy iszonyatosan barátságos, kedves és ami egyre szembetűnőbb, hogy nagyon választékosan beszél. Bizony! Néha mi is meglepődünk, mennyire szépen kifejezi magát. Nem is tudom, kitől tanulja :)))).

Azaz majd' 2.5 év után koncertre menni.

Benedek előtti évben igencsak belehúztunk a bulizásba, talán éreztük, hogy végre valóra fog válni az álmunk. Mindig is szerettem/szerettünk bulizni, viszonylag sokat is eljártunk, jó volt, bár az is tény, hogy én alapból otthon is elég jól elvagyok. Anno már Benedek a pocakomban úszkált, mikor VIP meghívónk volt a Metró partyra - erről korábban már írtam -, később, szeptemberben Öcsém esküvőjén, majd kb. 2 héttel a szülés előtt egy jó kis szülinapi bulin voltunk. Persze táncoltam is ezerrel, elég jól bírtam az éjszakázást még pocakkal is. Alapból 11 körül szoktam nagyon álmos lenni, viszont ha kihúzom éjfél-fél 1-ig, akkor onnan már nincs megállás.

Az elmúlt közel 2.5 évben igencsak nyomós "ok" miatt nem éjszakáztam, bár a Zuram ugye továbbra sem volt rövid pórázon, szóval Ő mehetett, ha akart. Eleinte Benedek még kicsi volt, később még én nem értem meg arra, hogy kimaradjunk, ill. az őrzést sem egyszerű megoldanunk. Anyámra egyszerűen nem merem rábízni se Benedeket, se a lakást, Anyósomat meg nem rángathatjuk fel Pécsről. No meg nekem is fel kellett nőnöm a feladathoz, azaz, hogy Apáján kívül másra is rá merjem bízni KisBubát. Olyan már 1-2x előfordult (no azért nem sokszor), hogy Pécsett délután leléptünk és mire visszaértünk, Benedek már felébredt, így a Nagyszülők pelusozták, uzsiztatták, szórakoztatták, ill. még többször volt már, hogy Apájával volt szinte egész nap, de ilyen még nem, hogy egyikünk se legyen otthon.

Szóval épp egy hete volt az első ilyen alkalom, hogy mindketten leléptünk, Nagymami pedig vigyázott az Unokájára. Persze még ez sem volt az a klasszikus otthonhagyás, mivel nem délután jöttünk el, csak fektetés után. Délelőtt usziban voltunk, ebéd után csak másfél órát aludt, ráadásul még délután is sétáltunk egyet, úgyhogy iszonyatosan fáradt volt. Nem volt véletlen, hogy ennyire kifárasztottuk, mert tudtam, hogy ezáltal korán le is tudjuk tenni. Eredetileg úgy terveztem, hogy a délutáni séta után vacsi, majd innentől kezdve mindent Nagymami csinál, én meg csak asszisztálok. Na ez egy darabig így is volt. Mióta Benedek átesett a hányós-hasmenéses víruson, iszonyatosan anyás lett. Ami nem baj, de néha nem is túl jó, mivel már odáig fajult a dolog, hogy szinte semmit sem enged még Apájának sem csinálni. Persze most is ez volt, de Nagymami kreativitásának köszönhetően sikerült lezuhiztatnia, megtörölnie, bevinnie a szobájába, pelusoznia, felöltöztetnie, bár itt már a sok beszéd sem hatott, mivel egyre jobban kezdett elkeseredni. Mikor Nagymami bevette az ölébe, hogy míg Apa mesél, addig Buba megigya a tejét, már nagyon potyogtak a könnyei, úgyhogy átvettem. Szerencsére simán el is aludt, ami ugye nem volt meglepő, mivel totál ki volt fáradva. Mi összeszedtük magunkat, Nagymami pedig őrizte Buba álmát. Mondjuk vele nincs is gond, mert ha letesszük aludni, max. 1x, 11 körül felsír cumiért, de mostanság már ez sincs, szóval legközelebb reggel ébred. Szerencsére most is így volt, bár bevallom, mikor elindultunk és egyre jobban távolodtunk a lakástól, kezdtem magam szarul érezni, de aztán erőt vettem magamon és már nem volt semmi gond. Na jó! azért a koncert alatt is sűrűn nézegettem a telefonomat, bár tudtam, hogy úgyis minden rendben lesz és így is volt.

A Sisters of Mercy koncertet egyébként nagyon élveztem, bár fura volt látni, hogy a közönség leginkább a velünk egykorúakból, vagy a még idősebbekből állt. Igaza volt a Zuramnak, tipikus öregdiák találkozóra hajazott, de jóóóóó volt! 

...tűzoltója? :)