....szeret a Kiffiam.

Múlt csütörtökön, mikor dokinéninél voltunk, szegényke nagyon sírt, amit totál megértek, mivel ki a fene szeret egy csomó nő előtt pucérkodni??? Szóval magamhoz öleltem, mert 1ébként nem lehetett volna meghallgatni a szívecskéjét, tüdejét. Na ekkor a kicsifiam úgy gondolta, nem tartalékol tovább, jöjjön, aminek jönnie kell. Még jó, hogy sötét cuccosban voltam, meg esett kint (is) az eső, mert így nem látszott a pisi nyoma :-). Nem drága? Szereti Anyáját, gondoskodik róla, hogy tuti mindig tiszta ruhát vegyen fel.

Ma pedig, már másodszorra, végigbukta a hátamat úgy, hogy totál át kellett öltöznöm. Valszeg nem tetszett neki a szerkóm.. Mondjuk megértem, én sem bírom azt a pulcsit. :-)

1ébként, és nem mellesleg, hihetetlen, mennyit változott az elmúlt pár napban. Sokkal többet mosolyog, magyaráz, figyel, bújik. Nagyon édesen dumál. Persze mindezt alvás helyett, de kit érekel?

És jelentem, megvannak az első kinőtt rugijaink is. Apa öltöztette fürdés után, így csak később láttam, hogy Benedek konkrétan nem tudja normálisan kinyújtani a lábát. Igaz, hogy legtöbbször felhúzza a pocakjához, na de akkor is! Persze átöltöztettem, és akkor láttam, hogy a másik ruci se sokkal hosszabb már, de ez még elmegy. Asszem lassan indulhatok bevásárló körútra - húdebánom -, bár néhány nagyobb cuccosa szerencsére van már. Kis előrelátó Anyuka, mi? Ki hitte volna, hogy 1xcsak kinövi a dögös kis ruháit. Ja, hogy a babák nőnek? Ezt nekem senki se mondta! Segítséééééééég!!!!

De hol a szakálla???

Kiffiam 1re aktívabban szövegel és mosolyog. 1szerűen zabálnivaló :-)

Fú, de nagyképű vagyok! Szóval az első hangok...

A 7végén Kiffiam megmutatta nekünk, milyen kemény dolgunk lesz, ha kellőképpen bele fog lendülni a dumálásba. Hihetetlenül édes volt, ahogy formálta a kis száját, miközben próbált komolyan "höööö"-zni :). Azóta már egyre többet "dumál", tegnap komoly eszmecserét is folytattunk, ráadásul Apájával 1ütt mind2en megkaptuk az első igazi teliszájas mosolyunkat. Sajnos ezt csak vidijón sikerült megörökíteni, de talán az még jobb is.

Ma is nagyon édes volt, esti szopi után rámnézett és akkorát mosolygott, hogy totál elolvadtam :-). Hihetetlen, mennyire fejlődik Benedek külsőleg és belsőleg is. Már tök nagy és egyre sötétebb a szempillája, és a haja is sötétedik, már a feje búbján sem látszik kopinak. Dumál a forgóbigyóknak, hason szépen tartja a fejét és fekve át is fordítja. Viszont háton jobban szeret lenni. Addig küzdött, míg hasról hátra fordult, koppant is a bucija a rácson :-). Sajnos a koppról már lemaradtam, de az eleje itt van:

Duma közben:

Ma voltunk dokinéninél, mert kedden, mikor odaadtam neki a vérvétel eredményét, berendelt mázsálásra, pedig hétfőn direkt megbeszéltem a védőnővel, hogy ne kelljen bevinni. Baromira nem örültem neki, mert szakadt az eső, meg utálom, hogy szegényt le kell csupaszítani, sírt is rendesen. Felvettem, hogy kicsit megnyugodjon, így a dokinéni a karomban hallgatta meg a tüdejét, szívecskéjét, a Kiffiam meg közben jól lepisilt, bár leginkább a cipőm orrát találta el. Még jó, hogy feketében voltam :-). Viszont legalább meg lettünk dícsérve, mert Benedek 210 g-ot hízott! Mondjuk ez látszik is, mert végre kerekedik a popperja, már nem olyan csontos, mint volt. Sajnos jövő héten is kell mennünk, de bízom benne, hogy utána már nem. Jön az igazi tél, nem szívesen viszem ki, ha pocsék az idő. Utasítás? Tömjük... Há' liba az én gyermekem???

Annak ellenére, hogy ugyan már kezd karácsonyi hangulatom lenni, vasárnap eszméltem rá, hogy már advent van. Mivel szerdán (is) Kiffiam nagyon rendes volt, alkottam:

Vajon mi járhat egy ilyen kis emberkének a fejecskéjében? Max. csak találgatni tudok...

"Figyelek ám, de tuti úgy van?"

"Most, hogy mondod!"

"Nem is tudom..."

"Bocs, de lövésem sincs, miről beszélsz!"

"Még 2 perced van!"

"Tudod mit? Azt csinálsz, amit akarsz!"

"Fityiszt neked!"

Mondanám, hogy kakaós palacsinta... Mindenesetre nem a "tejci" és barátai :-)))

...melyek azért vannak, hogy feladjuk őket.

Az elmúlt napokban jutottam el arra a pontra, hogy igény szerinti szoptatás ide, csak és kizárólag szoptatás oda, feladom. Úgy látszik, az én Kiffiamnál ez nem működik. Sajnos még mindig lustácska, bár mostanság annyit szopizik, aminek kb. két hete a bőrömből kiugorva örültem volna, csakhogy ez most nem elég. Nőtt ugyan a szopizott mennyiség, viszont ezzel párhuzamosan az igénye is, de sajnos továbbra sincs kiegyenlítve a két dolog. Próbáltam én már mindent. Volt, hogy egész nap ágyban voltunk, és szinte mindig mellre tettem, amikor csak megnyikkant. Ezzel annyit elértem, hogy kicsit nyugisabb volt, de így sem evett többet, nem aludt jobban, viszont éhes volt, úgyhogy este már nem szadiztam tovább, kapta a lefejt tejet cumiból. Már annyira be tudja magát hergelni, hogy sajnos enyhe köldöksérve is van. Tudom, ez nem nagy gáz, de jobban örültem volna, ha megússzuk.

Soha nem hittem volna, hogy ennyire nem egyszerű a szoptatás, aminek tulképpen annak kellene lennie, mert mi kell hozzá? Egy egészséges Anya és Gyermek. Ha tehetném, visszafordítanám az időt és nem nyúlnék bimbóvédőhöz, mikor látom, hogy küzd a Kiffiam és egyre dühösebb, mert éhes.  Én nem a fájdalom miatt kezdtem el használni, hanem azért, mert máshogy nem ment, pedig akkor még lehet, hogy ment volna.

Persze az utóbbi időben eljutottunk már odáig, hogy kicsit többet szopizik, ráadásul 1-1 mellemről max. fél óra múlva lecuppan, de ettől még nincs tele a pocakja, így nem alszik, viszont a köv. etetésnél éhes, viszont hamizás helyett alszik. Királyság és ördögi kör. Ja! És Benedek megnőtt igénye miatt elfogyott a fagyis tartalék tej, fejni pedig 1szerűen nem volt időm. Tegnap már odáig jutottam, miután hazaértünk a kórházból, hogy a Picifiam tápot kapott. Mostmár úgy vagyok vele, ha ez kell ahhoz, hogy nyugodt, boldog baba legyen, akkor ez lesz. Persze azóta nem kellett adnom neki, mert ugye itthon a Zuram, így fejni is tudtam, de ez a mennyiség csak aznapra elég, úgyhogy még nem tudom, hogyan tovább. Azt még el tudnám viselni, hogy ha a tejet kellene tápszerrel kiegészítenem, de azt már nem, ha 1általán nem tudnék tejet adni.

Tudom, van, amit én rontottam el, mint bimbóvédő vagy cumi használata, és erről le is lehetne szokni, de most úgy vagyok vele, a legfontosabb az, hogy ne sírjon a Kicsibabám amiatt, hogy éhes. Ennyit nem érnek az elvek. Úgy döntöttem, jövő héten még beszélek egy szoptatási tanácsadóval, aki tudom, hogy nagyjából mit fog mondani, mert egy még most tanácsadónak tanulóval már konzultáltam, ill. holnap megpróbálok úgy szoptatni, hogy max. fél órát, utána pótlok, ill. fejek, hátha ez be fog jönni.

Imádok szoptatni. Imádom, ahogy Benedek odakucorodik, imádom, ahogy meg tudom nyugtatni, ha már máshogy nem megy. Bízom benne, hogy annyi tejem legalább féléves koráig lesz, hogy ezek a meghitt pillanatok, együttlétek megmaradjanak. Azért még mindig reménykedem és teljesen nem adtam ám fel! Úgy látszik, nem csak a kezdet nehéz...

Brrrrrrrrrr... Tegap ugye kiderült, hogy telefonálni kell a kórházba, időpontot kérni. Na ma reggel, miután sikerült szegény Férjecskémet kizavarnom az ágyból, felhívta őket. Kiderült, hogy mégsem kell időpontot kérni, menjünk 9 és 12 között. Ok, normális időben el is indultunk, fél 11 magasságában sikerült is odaérnünk. Előttünk csak egy kislány várt a szüleivel, ezért nem értettük, hogy miért kell már fél órája várnunk. Kiderült, hogy csak orvos nem volt. Királyság. Ráadásul a beutaló is elég érdekes volt, mert a dokinénink semmi konkrétumot nem írt rá. Hurrá. Szóval vártunk. Szerencsére Benedek elég jól viselte, szinte végig aludt. Még jó, hogy volt annyi eszem, hogy nem csak a mózest vittük magunkkal, hanem a vázat is, mert eleve messze tudtunk csak parkolni, no meg így kényelmesebb volt ringatni is, míg vártunk.

Aztán nagy nehezen befutott a doktornő. Nem tetszett neki, hogy mit keresünk ott, nem értette, hogy tulképpen mit akar a dokinőnk, ill. pipa volt, hogy egy vérvételért be kellett bumliznunk. Megvizsgálta Benedeket - aki totál jól viselte a piszkálódást -, csak enyhén sárga szerinte, semmi baja nincs, de azért adott papírt vérvételre. Dél már elmúlt, de a nővér felszólt, hogy fogadjanak. Itt már gondoltam, sínen vagyunk. Fogadtak is, csakhogy nem tudtak vért venni, mert a Kiffiamnak nem találtak szúrható vénát, ami érthető is volt, mivel már régen evett. 2 választásom volt. Vagy megetetem, vagy megszúrják a fejecskéjét. Még ha nem is tűnt 1szerűnek, legalábbis a mi esetünkben, mégis a hamizást választottam, úgyhogy elmentem szoptatni. No és megint az a fránya 6. érzék! Még jó, hogy beraktam bimbóvédőt, ill. mielőtt elindultunk, 3x kérdeztem meg a Zuram, hogy a bizti kedvéért ne rakjunk-e be egy adag tápot, de azt mondta, ne. Valszeg 1szerűbb is lett volna a helyzet... No mind1, irány a paraván, ahol nyugiban elvoltunk. Eléggé pesszimista voltam, mivel ugyi Benedek nem arról híres, hogy egy szopit lerendez 20 perc alatt úgy, hogy kellő mennyiségű hami jusson belé, de megpróbáltuk. Kaja közben 3x büfiztettem és így viszonylag aktívan szopizott, mivel 1szerűen nem hagytam aludni, na meg az is közrejátszhatott, hogy már igencsak éhes lehetett. 20 perc múlva be is fejeztük és még sírás sem volt. Lövésem sincs, mennyit ehetett, de utána kicsit bukott is, úgyhogy csak reménykedtem, hogy annyi jutott a pocakjába, hogy vért tudjanak tőle venni. És igeeeeen! Sikerüüüüült! Konkrétan ugyanazt a vénáját tudták megszúrni, amit nekem is szoktak, mivel máshonnan csak nehezen tudtak tőlem vért venni. Anyja fia. Királyság! Ráadásul az én szemem fénye viszonylag jól viselte a lefogást és a szúrást is, mivel nem világvége sírás volt, csak amolyan miafenénekpiszkáltok?. Nagyon ügyes volt a kislegény, igazán büszke voltam rá! Örülök, hogy megúsztuk a fejszurit, mert azt valszeg én is nehezebben viseltem volna.

Miután hazaértünk, persze rögtön hamiztattam, de nem mondanám, hogy sokkal többet nyomott volna be, mint szokott és mivel ma még nem tudtam fejni és felélte a tartalék tejet is, kénytelenek voltunk tápot adni :-(((. Közben dokinénink is hívott, hogy mi újság, és szépen elmondtam neki, hogy ha normálisan ír beutalót, akkor nem kellett volna ennyit várni. Kiderült, ő alapból úgy gondolta, hogy majd ott is vki megvizsgálja Benedeket. Na ja! akkor miért nem ezt írta a papírkára??? No mind1, a lényeg, hogy ezen is túlvagyunk.

A lelet? 3-ra ígérték, de még mindig nincs meg. Majd 7főn...

Az elkövetkező bő 7ben királyos dolgom lesz, mivel a Zuram mától szabin van! Délelőtt el is mentünk sétálni, gyönyörű idő volt. Közben hívott a védőnő, hogy ha esetleg mennénk sétálni, akkor guruljunk már a rendelőbe, mert megnézné Benedeket a dokinéni, úgyis régen látta. Persze a fő gond megint csak az volt, hogy nem gyarapodik rendesen, ami nem igaz, mivel az elmúlt 1 hét alatt 180 g-ot hízott a dokinéni által "előírt" 150-hez képest. Kaptunk beutalót a SoteII Gyerekklinikára vérvételre, hogy megnézzék, miért sárga még mindig. Ez rendben is van, de délután vmi azt súgta, hogy csak fel kéne hívni a kórházat, hiszen már szinte mindenhova időpontot kell kérni, ráadásul a beutalón a kórház pontos címe sem volt rajta. Ismét a megérzéseim... Dokinéni vagy nem foglalkozott vele, vagy lövése sem volt, hogy valóban időpontot kell kérni, ráadásul délután 3 óráig lehet csak. Asszem a Zuram egy kicsi ideges lett volna, ha holnap potyára megyünk oda. Szóval reggel telefonálunk, aztán vagy mehetünk, vagy sem.

A másik utunk a szomszéd városkába vitt, ahova csípőszűrésre kellett menni. Mikor a beutalót kaptuk, választhattam, hogy ide vagy a Heim Pál kórházba akarunk-e menni. A közelebbit választottam, mert kímélni akartam a Zuramat. Háááááát csak jó ideges lett :-(. Elsőként nem volt 1szerű megtalálni a Rendelőintézetet, aztán mikor bementünk, dobtunk egy hátast, mert olyan tömeg volt. Hurrá! Két doki is rendelt az ortopédián. Beálltunk az egyik ajtóhoz, ahol a kiírást szerettem volna megnézni, de egy nő úgy rá volt tapadva, hogy konkrétan arrébb kellett küldenem, de valszeg le lehetet ragasztva a lába, mert csak nagyon nehezen indult be. Ja! valszeg ezért volt ott? :-))). Aztán egy másik nőci szólt, hogy menjünk a másik ajtóhoz, ott hamarabb be fogunk jutni. Totál gáz, mert nem külön van a felnőtt és a gyermek ortopédia, az emberek jóindulatára kell hagyatkoznunk, hogy beengedjenek. Szerencsére tényleg gyorsan sorra is kerültünk. A dokibácsi először nem volt szimpatikus, de kiderült, hogy tök jó fej. Benedeket feltettük az asztalra vagy mire. Meglepő módon totál nyugis volt, valszeg a háttérben szóló kellemes komolyzene miatt. Aztán odament hozzá a doki, akire egyszercsak összehúzott szemöldökkel ránézett és gagyogott neki vmit. Mi meg csak néztünk nagyot, a doki meg elbeszélgetett vele :-))). Szerencsére minden rendben, nem kell többet visszamennünk. Végre ezen is túlvagyunk! Remélem, holnap a vérvételt is sikerül elintéznünk és ott sem lesz semmi gáz.

Benedek az utat totál jól bírta, már nem ez volt az első autókázása, mivel már 1 hetesen is mentünk vele Dokibácsihoz, ill. ugye a majd' 9 hónap alatt is sokat utaztunk 1ütt. Úgy látszik szeret autózni és bízom benne, hogy ez így is fog maradni.

Azt hiszem, a Kiffiam belépett azon korszakába, h anya csak egy van. Jelenleg ott tartunk, hogy sehol máshol nem hajlandó ellenni, mint a karomban, vagy a pocakomon. Engem ez nem zavarna, mert bírom a kis testének közelségét, csak ugye hosszú távon ez így azért nem buli. Azaz leginkább a Zuramnak nem tetszik, de belátta, hogy most az az elsődleges, hogy rendesen egyen, aludjon és tök mind1, hogy hol, aztán jöhet az ágyhoz szoktatás.

Szóval Benedek kezdi felfedezni a külvilágot, köztük engem is, ami azzal jár, hogy totál jól elvan velem, rajtam, a közelemben. Viszont amint kikerülök a látóteréből, eltörik a mécses. Ezt totál meg is értem, mert hát mondom én neki, hogy nem megyek világgá, mindjárt visszajövök, de hát hogy a fenébe magyarázzam meg egy 6 hetes csecsemőnek, hogy nem tűnök el örökre? Sehogy. Ő még úgy érzi, hogy a falon túl már nincs semmi. Lesz ez még így se!

Tegnap este 1ébként nagyon édes volt Benedek - bár mikor nem az? -. Épp szopizott, mikor Apája hazajött. Elvolt a saját kis világában, de mikor meghallotta az Apja hangját, szemei kipattantak és a hang irányába tekergette a fejecskéjét. Tök izgatott lett, majd a nagy szemeivel ránézett :-). Jó volt látni, mennyire örültek 1másnak a pasijaim. Apa is csak egy van :-).

A 7végén ismét látogatóink voltak, Anyósomék jöttek hozzánk, aminek szokás szerint nagyon örültem. Írtam már, hogy nagyon szeretem őket, tök jól fel tudják dobni a napomat, ha itt vannak. Persze amúgy is imádom a Zurammal töltött 7végéket, de kell a változatosság. 1ébként most szüli- és névnap ünneplés miatt jöttek, a Drágám decemberi szülinapját hozták előre, hogy ne legyen 1be a Karácsonnyal, ill. ugye az én névnapomat is lerendeztük. A Kicsifiúknak meglepi ajándék volt, mert a Kisfelesége súgott, én viszont kenyérsütőt kértem és kaptam is. Már volt egy gépem, amivel 3 éve a Zuram lepett meg, ami sajnos pár hónapja megadta magát és már nagyon hiányzott az otthoni friss kenyér. 1ébként tök jól néz ki a gép, mert szép ezüst, mivel Apósom szerint ez megy a hűtőnkhöz :-). És az sem utolsó, hogy elég jó receptek vannak hozzá és a leírása is normális. Nemhiába, ez márkás cucc. Vasárnap végre volt is időm, hogy kreatívkodjak. Ez lett az eredmény:

A látszat csal, mert nem egészségtelen fehér kenyér, mivel tönköly- és világos rozslisztből készült és baromi finom volt. Asszem mostanság sűrűn fogunk friss kenyér illatára ébredni, akárcsak régen! Köszönöm az ajándékot!

Mert ilyennek is kell lennie.

Eddig ugye csak dícséretre méltó volt, amit az elmúlt pár napban a Kiffiam produkált. Na tegnap és ma is sikerült az egész felfelé ívelő görbét lenyomnia. Magyarul, pocsék napunk volt. Nem evett rendesen csak hajnalban, viszont nem is aludt. Azaz aludt, de csak szopizás közben. Ha viszont le akartam rakni, naná hogy felébredt és kajáért reklamált. Ördögi kör.

A mai napunk még királyosabb lett. Délelőtt ugyan séta közben aludt, de ahogy le akartam tenni, rögtön felébredt. Megint. Ok, akkor kaja. Na az max. nyammogva, bár ha 2 héttel ezelőtt eszik 1szerre ennyit, ujjongtam volna. Most viszont nem volt elég, de enni sem akart. Akkor uccu a cumihoz. Jobban jártam volna a szopival, mert azt is csak nyammogta.

Úúúúúúúúúúúútálom a hidegfrontot!!!! Remélem, nem kell felhasználnom az összes fagyis tejet....

Még mindig? Vagy már megint?

Ilyen még úgysem volt! :-))))

Írtam már, mennyire örülök, hogy végre rendesen eszik a Kiffiam. Na most annyira zabagép lett a Drágaságom, hogy egy dolog, mikor már azt hiszem, hogy befejezte a hamiját, akkor újra vissza kell tennem, különben itt a világvége, bár ilyenkor max. csak 10 percre, de az már igazán nem semmi, hogy konkrétan kérődzik a Kispasi. Bizony! Eleinte csak kisebb büfi volt, de már másodszorra fordult elő, hogy bukott, miközben nyomatta ezerrel a hamit. Én persze azon izgultam, nehogy megfulladjon, de őt ez totál nem zavarta. Talán tényleg be fog állni a kereslet-kínálat?

Persze Benedeken is látszik, hogy mostanság nemcsak átszalad rajta a kaja, mivel elkezdett kikerekedni. Persze sztem sosem lesz Michelin-baba, mivel 1ikünk sem volt golyó, de azért van még mit behoznia. Viszont már nagyon kis édesen husosodnak az ujjacskái, kerekedik a pofija. Tudom, elfogult vagyok, de olllllyan széééééép!

A 7végén épp arról beszélgettem a Zurammal, hogy totál flottul menne minden, ha a mi Kicsifiúnk rendesen enne. Nem sír, csak ha vmi baja van, szerencsére nem hasfájós, ha nem is alszik mindig rendesen, akkor sem kell, hogy egész nap kézben legyen, ha bukik is időnként az sem gáz, és még sorolhatnám. Az 1etlen probléma, hogy nem eszik rendesen. Azaz nem evett. Tegnapig. Úgy látszik, a Kispasi ki- és meghallgatott minket, mert tegnap volt először, hogy ugyan még mindig bimbóvédővel, de 60-80 ml-ket benyomott 1 óra alatt, így egyszer sem kellett lefejt tejjel pótolnom. A ma reggelt egy laza 80-assal kezdte. és pár napja már feltűnt, hogy husosodnak az ujjacskái is :-).

Ja! és tegnap a védőnő is megdícsért minket, mert végre 1 hét alatt meghízta a 150 g-ot és még a sárgasága is totál minimálisra csökkent. Annyira örölök, úgy tűnik, beáll végre, ill. megjött a kedve a hamihoz. Lehet, hogy az 1-másfél órás séták is számítanak, nem tudom, de a lényeg, hogy kezd minden királyosan alakulni és ez a lényeg!

Na megyünk is rodeózni, olyan szépen süt a napocska!

Kiffiamtól tegnap nagy csomag utónévnapi meglepit kaptam.

Íme a készítés folyamata :-)

Hogy teljes legyen a meglepi, alul-fölül...

Asszem kemény feladat volt :-)

Legalábbis számomra...

épp 1 hónaposan

Nem semmi, hogy telik az idő, hiszen nemrég született. Azaz a fene sem tudja. Mondhatnám inkább azt, hogy közel s távol. Közel, mert 1 hónap azért nem túl sok idő. Távol, mert nagyon távolinak tűnik a szülés, a nagy pocak, amit baromira élveztem.

Sok minden történt azóta és mégsem. Sok, mert baromi jó látni, ahogy ez a Kisember változik, fejlődik, ugyanakkor szinte semmi, mivel totál természetes, hogy velünk van, hogy hozzátartozik az életünkhöz, mindennapjainkhoz. Nem is értem, hogy tudtunk nélküle élni. Eddig is tudtam, hogy mindent megér a várakozás, fájdalom, küzdelem, bánat, de mégsem hittem, hogy mekkora dolog és persze öröm ez az egész anyaságosdi. Persze döccenők vannak, miért is ne lennének? De ezeken is tovább lehet és kell lendülni. Ilyenkor úgy érzem, kifejezetten előny a makacsságom. Királyság :-)

Szimplán jól érzem magam és nekem ennél több nem is kell! Imádom, mikor a Kiffiam sír, imádom, mikor fintorog, mikor rámnéz - azaz inkább még fölöttem -, mikor hozzám bújik, mikor alszik és még akkor is, mikor nem alszik. 1szerűen imádom Őt!

Köszönöm, hogy átélhetem ezt a Csodát!

Isten éltessen Benedek!

A ma reggel a már megszokott ütemben kezdődött. Reggeli szopi, fejés, Apa próbál magához térni. Szegényke megint elég kómás volt, amit totál megértek, mivel sokat dolgozik, ill. hiába igyexem, azért 1-1 hajnali etetésnél csak felébred Ő is. A héten már egyszer pedzegettem neki, hogy miért nem marad itthon, de tárgyalásai voltak. Persze látva, hogy mennyire nehezen kel, ma is megjegyeztem, hogy ugyanmár miért nem marad itthon? Elvégre miután hazahozott minket a kórházból, csak 3 napot volt velünk. Na jó, akkor volt a hosszú 7vége, de az más.

A legnagyobb meglepetésemre, nem kellett sokáig győzködni. Kicsit elgondolkozott, mit is mondjon bent, de javasoltam, hogy az igazat. Aztán bevallotta, eredetileg úgy tervezte, hogy névnapi meglepi lesz, hogy tegnap meg ma itthon lesz, de nem jött össze, csak a ma. Baromira örültem neki, hogy kicsit hosszabb lesz így a 7végénk, az 1ütt töltött időnk. Persze iszonyat könnyedség volt, hogy a reggeli szopi után Ő büfiztette, majd fektette le Benedeket. És meglepő módon Neki elaludt az ágyában. Hogy a fenébe csinálja?! Ráadásul ez nem is 1szeri eset volt a nap folyamán. Dörmög neki vmit, megsimizi a fejecskéjét, oszt a Kispasi már húzza is a lóbőrt. Ha nem látom, el sem hiszem. Aztán délelőtt sétáltunk egy jó nagyot. Szerencsénkre akkor még a napocska is sütött, így legalább Benedek kapott egy kis fényterápiát. Meglátogattuk a védőnőt is, vittünk neki bemutatóba kakis pelust, mert nem nyugodtam, hogy a trotyi darabossága még normális-e, de ketten is megnézték és jónak találták.

Hazafelé még kiéltem vásárlási lázamat a DM-ben, úgyhogy ez is megvolt, majd eltoltuk a biciklit. Ööööö babakocsit. Jólesett a séta, ráadásul ez volt az első közös, hármasban.

Baromira élveztem az egész napot. Délután, míg a Zuram vasalt, aludtunk is egyet a Kiffiammal, persze ő a pocakomon - jóvanna! kell a közelsége -, aztán este meg jól egyedül, azaz ketten maradtunk, mert a Családfő elment ünnepelni a haverjaival,  mivel az egyik srácnak 2 napja született meg a kislánya, no meg Benedek holnap lesz 1 hónapos, úgyhogy van mire koccintani. Szerencsére az éjszakát már az utóbbi időben 1edül nyomatom, így talán nem fog hiányozni a segítség. Kell Apának is a kikapcsolódás, nem igaz? Holnap meg folytatjuk a műszakot.

Vagy csak érdeklődően a Világ nagy dolgai iránt?

Eredetileg totál normálisan, egyenesen, ahogy kell, pocakra volt letéve. És ez lett belőle:

Na ezt kaptam a 7végén! Mert nekem ollllyan rendes Férjecském van!

Először úgy volt, hogy szombaton megyek kimenőre, de a Kiffiam ezt az 5letet nagyon nem támogatta, mert úgy elhúzta a délelőtti szopit, hogy már nem értem volna haza, mire a látogatóink megérkeznek, így maradtam a fenekemen.

Viszont másnap eljött az én időm. A szopizás persze most is elhúzódott - gyanús ez a kölök! :-))) -, de mivel nem vártunk senkit, így útra keltem. Gondoltam, tök jó lesz, hiszen imádok vásárolni, ráadásul már hetek óta nem voltam igazán sehol. Na a pofáncsapás már akkor ért, mikor indulni készültem. Nem hittem volna, hogy ha még csak pár órára is, de ilyen nehéz itthagyni a pasijaimat, húztam is az időt rendesen, de a Zuram rámparancsolt. A köv. meglepi akkor ért, mikor beültem a kocsiba. Látszik, hogy kb. két hónapja nem vezettem, mert 1szerűen nem fókuszált úgy a szemem, ahogy kellett volna. Na itt megfordult a fejemben, hogy visszafordulok, de aztán mégsem.

Első utam a Brendonba vezetett, ahol pikk-pakk a seggére vágtam a múltkor kapott 30eFt-os utalványnak, és olyan ügyesen válogattam össze a cuccokat, hogy még 2000 Ft sem volt, amivel túlléptem, de azt meg a kártyámon lévő pontokból levonták. Totál jól jártam, mert így vettem egy csomó cuccot és egy fillérembe sem került. Még 1x köszönjük az utalványokat! Ja! és a pénztárban megjegyezte a csajszi, mikor kicsit csevegtünk, hogy tartsam meg a Zuram, mert kevesen vállalnak be ilyen pici babót. Meg is említettem én a Férjecskémnek, aki csak nézett a nagy szemeivel, hogy ez hülyeség. Szerinte...

A következő utam az Auchanban lévő Kenguruba vezetett, hogy levásároljam a visszavitt kismama farmeromat. Na ezt sem volt nehéz teljesítenem, igencsak gyorsan sikerült pár helyes rucit összeszednem Benedeknek. Persze a "keretet" sem volt nehéz túllépnem. Viszont itt már kezdtem igencsak elfáradni, az alsó fertályam egyre jobban fájdogált. Elvánszorogtam hamiért, beálltam a KFC-nél lévő sorba és eszembe jutott, milyen kiváltságokkal is járt a pocakom, most viszont totál átlag vagyok azzal a különbséggel, h állni sem bírok még igazán. Na puff neki.

Végül még átvánszorogtam a Decathlonba, mert nagyon kellett vennem szabadidőgatyót. Eredetileg a Teskónál lévő Takkoba akartam menni, de ahhoz már totál nem volt energim, h átkocsikázzak. Szerencsére itt is kaptam ócsóé macinacit, bár csak szürkét és feketét, de így legalább kidobhatom az agyonhasznált piacos gatyókat.

Feladt(ok) teljesítve, összesen 2 órát voltam távol. Azt nem mondom, hányszor hívtam a Zuramat piti dolgokkal :))))). Mikor hazaértem, totál jól elvoltak, Benedek alukált. Na ez még 5 percig tartott, mert ahogy átöltöztem, fel is ébredt és követelte a hamiját. Hát milyenradarja van ennek a Kispasinak??? A Zuram igazán rendes volt, mert mondta, hogy köv. hétvégén is nyugodtan csinálhatunk megint ilyen napot, de lehűtöttem, hogy egy db-ig tuti nem, mert baromira elfáradtam és ennyi elég is volt, ráadásul hosszú volt a Kiffiúnk nélkül töltött idő is. Majd legközelebb, addig még regenerálódok. No meg netről is el tudom költeni a manimat, nem kell nekem ahhoz mászkálni :-)))

Összességében azért jó volt a kiruccanás, de sztem egy db-ig tényleg nem fogok menni, totál elfáradtam. De eljön még az én időm! És talán hamarosan befejezik a közelünkben lévő Teskót, így nem kell majd messzire mennem. Imádom a mi kis városkánkat :-)))

És még mindig a szoptatás, a dekák, mert ugye kilókról még nem beszélhetünk.

Múlt csütörtökön, gondoltam, hallgatok a dokinőre. Vagy csak magamnak akartam bizonyítani? Lehet... A lényeg, hogy szoptatás után, mivel megintcsak nem evett eleget Benedek - persze mihez képest? -, adtam neki cumiból lefejt tejet, így szegénykébe jó 70 ml hamit nyomtam bele. Na ennek az lett a vége, hogy fuldoklott, alig bírt büfizni és persze bukott ezerrel. Itt megfogadtam, hogy soha többet nem csinálok vele ilyet! Ha bukik, akkor attól bukjon, hogy sokat szopott - azóta erre is volt már példa - , ne attól, hogy hüle Anyja teletömte.

Szóval megfogadtam, hogy soha többet nem fogom ezt csinálni vele. Iszonyat volt látni, hallani, ahogy szegényke szenvedett, mert próbált megszabadulni a feleslegtől. Kell ez nekem? Asszem továbbra is az ösztönimet fogom követni. Lehet, hogy így lassabban jutunk előre, de hát ez nem versenyfutás!

...azaz helyette Apa lába. Méghogy nem élelmesek a pasik! És ha jobban belegondolok, a feltalálók se nők...

A bölcső...

mozgás közben,...

hogy Apa se unatkozzon :-)