Most vhogy piszok gyorsan múlik az idő. Mától már hármassal kezdődnek a heteink száma. Jujjjjjjj, de izgi! Összehasonlítottam a múltheti fotót a mostanival és ledöbbentem, mert igencsak látványosan nőtt a pocakom!

Ma voltunk dokinál, minden rendben, Benedek elég nagyot nőtt, már 1600 g körül van! Méretei alapján 30+1 hetesnek számolta Dokibácsi, tehát épp akkora, amekkorának lennie kell. Szóval Ő totál jól van, nekem viszont el kell mennem urológushoz a vesém miatt. Remélem, ezt helyileg el tudom intézni, ne kelljen bejárnom Pestre, ha esetleg hetente szeretne látni a doki. Nah majd holnap intézkedem

És a heti szokásos:

Mert azért vannak ám ilyenek!

Nagy valószínűséggel az (más)állapotomnak köszönhetem, de mostanság a "normális" helyzethez képest tök sok kedves emberrel hoz össze a sorsom.

Az első kellemes meglepi még hónapokkal ezelőtt ért, még nem is igazán nagy pocakkal, mikor sétáltam kisvárosunk utcáin a pocakomat fogva, mert az én kiffiam igencsak betámasztotta magát és eléggé fájt a jobb oldalam. Persze ez még az az időszak volt, mikor még nem tudtam, hogy ebben a vesém a ludas. Szóval mentem utamra és egy nőci gurult el mellettem autóval, aki lehúzta az ablakot és megkérdezte, hogy minden rendben van-e - vajon mennyire fájdalmas pofát vághattam? -, és hogy elvihet-e vmeddig. Illedelmesen, és annál jobban meglepődve megköszöntem neki a kedvességét, mert csak az akkor már elég közeli OTP-be mentem. Először 1ébként köpni-nyelni nem tudtam, tényleg nagyon meglepődtem, hogy milyen rendes volt a nőci.

Többször is előfordult, hogy a tömegközlekedési eszközökön átadták a helyüket a hölgyek-urak, azaz kétszer fordult elő csak, hogy nem. A 4-6-os vilin történt mindkét eset. Egy nálamnál nem sokkal fiatalabb csajszi ücsörgött a helyén és még fel is volt háborodva, mikor véletlenül levertem a szatyrommal a térdét, ill. a másik egy fiatal kiskölök volt, akinek úgy tűnik, nem nagyon tanították meg a szülei az illemet, mert még egy idős hölgynek sem állt fel a helyéről. 1ébként tényleg mindig ülni tudtam, úgy látszik szerencsém volt.

Az is már többször előfordult, hogy pl. sorbanállásnál előre engedtek, mint ahogy múlt szombaton is a lottózóban. Az utolsó kellemes élményem pedig szintén a múlt 7végén történt kisvárosunkban. Szombat este elsétáltunk a szokásos - mostmár talán törzselyünknek is hívhatjuk -  kávézónkba, ahol baromi jó pizzát csinálnak. Igaz, szombaton csak piálni mentünk, azaz a Zuram sört + pájinkát, én pedig egy jó kis meleg teát ittam, ami baromira jólesett. De nem ez a lényeg. Két felszolgáló van váltásban, egy srác és egy lány. A csajszinak már lejárt a munkaideje, épp a szomszéd asztalnál üldögélt egy társasággal, de amint meglátott, felugrott és hozott nekem egy pokrócot, mert ugyi elég hüsi volt. Én csak néztem nagyot és bevallom, piszkosul jólesett a figyelmessége. Tegnap este pedig ugyanezen a helyen, ahova most pizzázni mentünk, már eleve meglepődtem, mikor kihozta a lányzó a pizzát, mert mi kicsit kértünk, de nagyot hozott. Gondoltam, biztos eltévesztette, de aztán megjegyezte, hogy a ház ajándéka. Először nem is értettem, annyira kis halkan mondta, de aztán eljutott a tudatomig, mit mondott. Persze nem akartuk elfogadni, de hát mit lehet ilyenkor csinálni? Nem tudom, mivel érdemeltük ki ezt a kitüntetett figyelmet, de bevallom, nagyon jólesett.

Ezek után az már csak egy plusz dolog, hogy rendszerint mosolyt csalok az emberek arcára. Jó érzés, hogy nagy valószínűség szerint, nem kiröhögnek, mert éppen bénázok vmit :-). És az is jólesik, mikor megkérdezik, mikorra várom a babómat, mi a neme stb. Csak az bánt, hogy ahhoz, hogy átélje az ember azt, hogy vadidegenek kedvesek hozzá, másállapotban "kell" lenni. Jó lenne, ha nemcsak a mi kisvárosunkban lennének ilyenek az emberek, de hát ez csak szép álom.

Nem tehetek róla, de most - újra - rákattantam. Ja! hogy mire? Hát ezekre a szőrös kis dögökre:

Gyerekkoromban volt egy pontosan ugyanolyan, mint a nagyobb, pizsi nélküli, de én hüle akkor bevittem a suliba, bentfelejtettem a padban és jól elcapcarázta valaki. Persze soha nem lett meg :-(. Aztán anyutól kaptam egy kisebbet - az előkés, könnycseppes -, ami azért már messze nem ugyanaz volt, mint az eredeti Monchhichi, de mégis volt. Azzal meg végképp nem foglalkoztam, hogy szegénykének két ballába van. Lehet, hogy célzás volt? Szóval ez a kis dög a múltkor előkerült, mikor szortíroztam a plüssdögöket. Szépen kimostam és betettem a többi állatka közé. Igenám, de elkezdett kattogni az agyacskám, így körülnéztem a teszveszen, ahol rátaláltam erre a kis használt, ámde tényleg eredeti dögöcskére, ami épp olyan, mint amit elloptak tőlem:

Beleszerettem, licitáltam, megnyertem :-). És innen már nem volt visszaút. Szintén a teszveszen egy vadiúj kicsikét is találtam, ez is az enyém lett:

Kicsit identitászavaros, de azért aranyos :-).

A legutolsó beszerzésem pedig csütörtökön jött meg:

Hát nem édes?

A Zuram szerint rondák, szerintem meg épp ellenkezőleg. Nem baj, mások vagyunk, én sem indulok be olyan dolgaira, amik szerinte királyosak :-)

Végre valahára megszereztük!

Kicsit elegem lett, hogy a fórumon, ahova irogatni szoktam, már szinte mindenki megvette a saját kis járgányát, mi meg júniusban megrendeltük és még semmi. Igaz, szeptember 1-ig ígérték, hogy meglesz, de én már csak ilyen kis türelmetlenke vagyok, úgyhogy tegnap rájuk telefonáltam. Egy nagyon szimpi csajszi vette fel, aki mondta, hogy most kaptak egy listát az importőrtől, de még nem tudja, hogy mi van rajta, vissza fog hívni. És így is tett. Visszahívott és kiderült, hogy összesen két olyan babakocsit hoztak be, amilyet én rendeltem, úgyhogy az egyikre le is csapott, ma már lehetett is érte menni. Azaz még tegnap ígérte, hogy este vissza fog hívni, hogy tényleg meglesz-e mára, de nem hívott. Itt azért kicsit kezdtem gyanakodni - az a fránya kisördög! -, de reggel minden kétségem elszállt, mikor fél 10-kor csörgött a telefonom, és a csajszi volt, hogy megvan, lehet érte menni. Hozzáteszem, 10-kor nyitnak, és mikor telefonált, épp az órát nézegettem, hogy mikor hívhatom őket, de megelőzött a lány.

Végülis nem tudom, hogy tényleg ilyen szerencsém volt-e, vagy szimplán az éppenmostjöttmegdemindjártutánanézek szövegnek dőltem be, de igazán nem érdekel, a lényeg, hogy végre megvan, ma elhozta a Zuram. 1ébként most inkább naiv leszek, és a szerencsémnek tudom be, mivel a Férjem is mondta, hogy nagyon rendesek voltak, még bepakolni is segítettek neki, no meg anno, mikor megrendeltem, nekem is ugyanilyen tapasztalatom volt velük. Bírom, hogy vannak még üzletek, ahol a vevő a fontos.

Nem semmi mekkora dobozban érkezett a dolog, konkrétan az autó hátsó ülése tele volt vele. Darabokra volt szedve, először azt sem tudtam, hol kezdjek neki, de aztán belejöttem. Tulképpen nem is volt nehéz összeszerelni, elég jó leírásokat adtak hozzá. A sportkocsi részét végül zacsikban hagytam, mivel arra most úgysem lesz még szükségünk. 1ébként kicsit izgultam, hogy valóban azt kapjuk-e, amit megrendeltünk, de totálisan kellemesen csalódtam. A színe olyan, amilyennek képzeltem, ráadásul meglepi volt a pelenkázó táska is, ami nem az a hagyományos válltáska, hanem hátizsák, de az a keresztberakós. Ja! Édes volt a Zuram, mert bevallotta, hogy mikor kibontották az üzletben a dobozt, kicsit aggódott, hogy biztos, hogy ezt rendeltem-e, merthogy banánzöld, de beszéltünk telefonon is, úgyhogy valszeg megnyugtathattam, mert elhozta :-). Persze ezt utólag tudtam meg :-). Jajjj nagyon bele vagyok szeretve a járgányba, köszönet érte Anyósoméknak! És ezennel megvan Benedek első komoly "tartozéka" :-).

No és a lényeg:

Ezennel beléptünk a 30. hétbe. Pocak 95 cm, súly 63.9 kg a Zuram legnagyobb örömére, mivel 61.4-ről indultunk és igencsak sokáig semmit sem híztam. Persze ez a diétának köszönhető, de az sem érdekelne, ha már 5-6 kiló ugrott volna rám, az a lényeg, hogy a kiffiam egészséges legyen, szépen növekedjen.

Még 11 hét van hátra. Vagy már CSAK? Annyira furi, hogy hamarosan a kezünkben tarthatjuk Benedeket. És persze fura abba is belegondolni, hogy totálisan meg fog változni az életünk. Tény, az én életem az elmúlt kb. 7 hónapban is elég sokat változott, mivel ugyi már febr. 6. óta itthon vagyok, befejeztem a két úszósulimat, szóval volt változás. De ez így a jó. Mostanság meg Bubaszoba-rendezésben vagyunk. Szombaton festés. Épp a napokban beszélgettük a Zurammal, hogy vhogy neki sem jutott eszébe ehhez "mesterembert" hívni, totálisan 1értelmű, hogy ez a mi feladatunk. És annyira jó! Mondjuk én még soha nem festettem - legalábbis falat - és valszeg most sem fogok, viszont majd kattogtatom ezerrel a fotóaparátomat és persze csákót fogok gyártani a Szakinak, mert az kő :-). Aztán jöhetnek is a bútorok, bár ugyi ez már nem tőlünk függ.

Pocakom egyre hatalmasabb, az elmúlt két napban tutira megint nagyot nőtt a kiffiam, mert eléggé húzódott az alhasam, de hát ez a dolga. Ma már jobb és úgy látszik, a nyugihomeosbogyók is hatnak, mert nyugodtabban alszom - azokat a két órákat... -, reggel egyhuzamban sikerül már 3 órát is! Persze ilyenkor ezerrel uccu a klóra. De kit érdekel???

Természetesen ma is megcsináltam a szokásos heti pocakfotókat, ráadásul csiniruhásat is, mert ugyan megvettem ezt a szépséget, viszont még nem volt alkalmam felvenni, mert anno, mikor Pécsett voltunk a POSZT-on, még nem volt ennyire meleg. Azért bízom benne, hogy elvisz majd a Zuram olyan helyre, ahol villoghatok benne.

Nah és a fotók:

Azt hiszem, elért engem is, bár talán nem úgy, mint másokat.

A filmekben látott vagy ismerősöktől hallott jajjjdebálnavagyok megjegyzéseket inkább úgy értelmeztem, hogy a kismamák a kinézetükre gondolják. Én viszont egyáltalán nem így érzem. Nem látom magam bálnának, viszont annál jobban átérzem a partravetett halacskák helyzetét. Hogy mikor? Konkrétan akkor, mikor ki akarok mászni az ágyikóból, vagy szimplán csak szeretnék megfordulni. Nah ilyenkor baromi nagyokat vigyorgok, mert ugyi már nem olyan egyszerű a dolog. No meg röhögve még nehezebb. Hasból egyáltalán nem akarok és sztem már nem is tudnék felülni, tehát más technikát kellett választanom. Eddig legjobban az oldalrafordulós dolog jött be, mert így simán fel tudtam ülni. Nah manapság már ez sem megy olyan könnyen. Az oldalra fordulás még rendben van, de aztán ugyi vhogy fel is kéne tápászkodni. Ezt kétféleképpen tudom megoldani. Az egyik az 1szerűbb, már ha mellettem a Zuram, mert ilyenkor szimplán csak belékapaszkodom és felhúzom magam, szóval ezzel nincs gond. Bezzeg, ha egyedül vagyok! Ekkor az oldalrafordulás még ok, de a felhúzás! Nah azt a következőképpen szoktam megoldani. Mikor már oldalt fexem, belekapaszkodom az amúgy lábam között lévő szopispárnába, lendítem a lábam és jóesetben már elsőre sikerül is felülnöm. Ha nem jó a technika, akkor buktam, jöhet a következő menet. Persze totál jól el szoktam szórakozni, csak az a gáz, hogy a sok röhögéstől az erőm is fogy. Kis pihi és uccu neki újra. Általában másodszorra azért sikerül felülnöm, úgyhogy onnantól már szabad a pálya.

Időnként, ha nagy a lendület, fel szoktam magam tornázni kutyupózba, onnan meg már simán le tudok kúszni az ágyról. Ez azért ritkábban fordul elő, mivel reggelente még nem vagyok ennyire friss. 1ébként, az alapmutatványt a szopis párnával szinte minden éjszaka kétóránként szoktam bemutatni. Most őszintén? Kell nekem emellett kismamatorna?

...hatékony vásárlással.

Szombaton végre eljutottunk odáig, hogy elintézzük a még hátralévő NAGY DOLGOKAT. Ezalatt értsd többek között: Bubaszoba-bútor. Szóval ugyi a Brendonban indítottuk a sort. Még a qqcs előtt, kb. negyed óra alatt vettünk 1-2 kisebb, ámde annál kevésbé otthagyhatatlan cuccost, mint babakanál, ill. volt néhány kuponom is, úgyhogy Benedek kapott egy baris vastag takarót és egy készségfejlesztő könyvecskét, amit majd az ágya végébe tudunk rakni.

A qqcs után irány a DM, ahol egy kisebb vagyont hagytunk, viszont van már bébipelusunk, popsitörlőnk, ingyen cumink és ingyen szoptatós teánk, köszönhetően a szomszédasszony-barátnőmnek. Tényleg nem kevés pízt költhettünk ott a többi egyéb háztartási cuccal 1ütt, mivel még ajándékba is kaptam egy halványlila sálkendőt :-).

DM után a Bricoban kötöttünk ki, ahol szert tettem egy helyes kis zöld békára, ami elvileg játéktartó, de én Bubaruha szennyestartónak fogom használni. No és megvettük a festékeket is, úgyhogy ha minden igaz, jövőhéten ki is festjük a szobát.

Mondanám, hogy itt már kezdtem elfáradni, de meglepő módon, elég jól bírtam. A következő állomás a Kika volt - hamival egybekötve -, mert a Zuramnak meg akartam mutatni, hogy esetleg mit lehetne bölcső helyett venni. Ez egy félkör alakú ágy, azaz konkrétan egy fél ágy, amit a hálóba, a nagy ágy keretére tudunk erősíteni. Előnye, hogy később átalakítható etetőszékké és kisebb helyett foglal, mint egy bölcső, hátránya pedig, hogy nem lehet ringatni, de arra ott lesz a hintafotelom, így legalább Buba nem fogja megszokni, hogy ring az ágyikója. Remélem, tényleg be fog válni, mert a Zuramnak is tetszett, így megrendeltük.

A Kika után gyorsiramban az Auchan gyogyitárja és a Decathlon következett, utóbbiban átvettem a Zuram szülinapi meglepijét, majd a végső állomás az RS volt. Hihetetlen, de végre megrendeltük a bútorokat!!! Lesz egy szép kis szekrény, ami nem is olyan kicsi és egy kombi ágy, ami tulképpen egyben van a pelenkázóval, később pedig heverővé és komóddá alakítható.

Annyira jó, hogy már itt tartunk. Most már tényleg csak pár apróság hiányzik, mint pl. függöny, ágynemű, de ezeket csak akkor szeretném megvenni, ha már totálisan be van rendezve a szobácska. Bízom benne, hogy ez is hamarosan bekövetkezik, már tényleg nem rajtunk múlik a dolog. Összességében jól elfáradtam, ráadásul miután hazaértünk, még sétáltunk egy baromi nagyot Kutyival. Még sosem éreztem ilyet, de a végén már alig bírtam menni, olyan volt, mintha apró kis dudorok lennének a talpamon. De kit érdekelt? Jó és hatékony volt az egész, és talán már nem is lesz szükség egy újabb ilyen fárasztó napra. Királyság!

Édespofi hüle anyja nem bírta ki, így szombaton elmentünk a Brendonba egy potyaqqcsra. Igazán csak arról akartam megbizonyosodni, hogy minden rendben van, no meg azért Benedek méreteire és persze pofijára is kíváncsi voltam.

Kiffiam egyre jobban megerősít abban, hogy attól, hogy ő bennem lakik, még nem jelenti azt, hogy nem önálló lény és én csak úgy, kedvemre irányíthatom őt. 11-re volt időpontunk, azaz épp tízórai után és még bőven ebéd előtt, úgyhogy Benedek aludt ezerrel. Annyira, hogy kb. egyetlenegyszer sikerült csak kicsalogatni, hogy lássuk a pofiját, 1ébként totál belefúrta magát a méhlepénybe. Előző nap sokat beszélgettem vele, hogy mire számítson, de úgy látszik, nagyívben tojt a fejemre. A pasi nem győzött bocsánatot kérni, hogy csak egy képet sikerült úgy csinálnia, hogy nagyjából lássuk őt, ill. próbálta ébresztgetni, de bevallom, én nem nagyon akartam megpiszkálni. Baromira megértettem, hogy most ezt a helyzetet nem igazán élvezi, hiszen ismét belemásztunk az ő kis saját világába, ráadásul épp a pihiidejében zargattuk. Hiába simiztem, beszéltem hozzá, csak annyit sikerült elérnem, hogy egyszer felénk nézett. De tényleg nem bántam. Lehet, hogy más mérges lett volna, de lássuk be, mi már nem először voltunk ilyen qqcson, no meg a lényeg az volt, hogy tudjam, hogy minden rendben vele, ill. hogy már 1238 g! A pasi azt mondta, ha ilyen mértékben növekszik, kb. 3500 g-ra számíthatunk. A tappancsa több, mint 5 cm, úgyhogy mostmár értem, miért tud ekkorákat rúgni. Hihetetlen erős kispasi. Továbbra is bucival lefelé van és bízom benne, hogy ha már ilyen régóta így van, akkor már így is fog maradni. Na de ugyi ember tervez, baba meg csinál, amit akar :-).

És akkor az egyetlen sztárfotó:

Tegnap v. tegnapelőtt érdekes álmom volt. Furi, hogy a kétóránkénti pisijárat után is még így emlékszem erre. Na jó! Azért ebben az esetben ez most nem is annyira meglepő.

Vmelyik hajnali, vagy inkább korareggeli járat utáni alvásból fantasztikus élménnyel ébredtem. Egyszercsak az ugrott be, hogy én bizony vmiféle röntgent szemmel láttam a Kiffiamat a pocakomon belül. Konkrétan olyan volt, mintha maga a pocakom lett volna pár másodpercre átlátszó. Először azt vettem észre, hogy a pici lábikájával rugdossa a jobb oldalamat. Aztán egy boxsorozat, végül a kis pofiját nyomta a hasamhoz, ezerrel vigyorogva. Pillanatok voltak csak, de hihetetlenül jó érzés töltött el. Egyszerűen gyönyörű volt. Úúúúúúúúúúgy imádom!

Ma felhívtam a 86 éves keresztanyámat, mi újság vele. Bírom őt nagyon, alapból elég laza. Na jó! Időnként üldözési mániája van, ami igazán annak köszönhető, hogy 2-3 éve betörtek hozzá, de ez a legkevesebb. Azóta a szomszédasszonyával felváltva őrködnek, mikor egyik-másik lemegy vásárolni. Szóval már nem utazgat, pedig régen igencsak járta a világot. Neki sosem volt gyerkőce, viszont minket mindigis nagyon imádott. Totál tiszta agyilag, nagyon ad magára, csak sajnos már nem nagyon lát és a hallása is egyre rosszabb.

Utoljára a nagy össznépi családi összeröffenésen találkoztunk - persze azóta többször beszéltem már vele -, de akkor semmilyen megjegyzést nem tett rám, bár időnként azért szokott. Sajnos be kell látni, hogy ugyi sosem követte a divatot, nem volt mellette fiatal, aki ezzel piszkálgatta volna, kicsit máshogy látja a világot. Persze, most beszélhetnék a divatról, ki mennyire követi, kinek mi áll jól stb., de inkább nem mennék bele a témába. Viszont mikor hívtam, az első megjegyzése az volt, hogy olyan kismamaruhákat kellene hordanom, amilyeneket kaptam a húgomtól és anyujától. Felvilágosítottam, hogy azok sem kismamaruhák, szimplán csak kicsit bővülő felsők, amik most a divatok. 1ébként iszonyatosan jó felsőket kaptam, az 1ik épp ez:

Alapból sztem azért volt kiakadva, mert akkor egy szűk felső volt rajtam. Én nem szégyellem a pocakomat, sőt! Büszke vagyok rá. Mondtam is neki, meg azt is, hogy tudom, hogy régen nemhogy divat nem volt, de inkább szégyellték a pocakokat, azaz inkább talán csak nem merték mutogatni, nem tudom. Valszeg megőrülnék, ha olyan sátrakban, zsákokban kéne járnom, mint akkor. Persze, egy időben a bokamutogatás is igencsak szexi volt, de hát az az őskor. Tény, hogy itthon pocakkilógatós felsőkbe járok, de azért az utcára nem mennék ki bennük. Na jó! Max. a belvárosba nem :-))). De viccen kívül. Régen tényleg nagyon nem volt elfogadott, ha egy várandós mutogatta a pocóját, ma már viszont simán fel lehet venni a szűkebb felsőket és kétrészes fürdőrucikat. Sztem igenis legyen egy kismama büszke a pocakjára, főleg, ha még csinos is.

Vicces volt, mert ezután kilyukadtunk a nemigazhogymilyenizléstelenekamaifiatalok körre. Próbáltam őt felvilágosítani, hogy attól, hogy időnként lát 1-2 nem túl esztétikus tinit az utcán kilógatott, hájas pocakkal, még nem biztos, hogy mindenki így jár.

Na aztán áttértünk a rémeshogymárnormálisbugyikatsemlehetkapni témára. Habselyem bugyit akart venni, de nem kapott, és szerinte nem is lehet másmilyet kapni, csak tangát. Mondtam neki, hogy talán habselyem már valóban nincs, de a pamutokat is kipróbálhatná. Na persze, az meg túl vastag :-). Nemhiába, úgy tűnik, jönnek már a rigolyák :-). Azért imádom őt, nagyon kedves, aranyos és ezeket a "vitákat" sem vitaként élem meg, max. annyi, hogy tényleg különbözünk. Érdekes, hogy a húgom nagyija, aki tavaly töltötte be a 80. életévét, sokkal lazább. Tény, neki van egy lánya, egy 23 éves unokája - + ugyi mi is az öcsémmel - és iszonyatosan nyitott a világra. Nem hiszem, hogy 5 év ennyit számítana, inkább a környezet. Vagy ki tudja? Még sokáig legyenek ilyenek!

Egy újabb szám, egy újabb hét. Vége. Azaz betöltött hét. Vagy mi van? :-)

Reggel elvitettem magam a laborba, hogy leadjak egy adag pisit, mivel ugyi Dokibácsim ítélete a kéthetenkénti pisivizsgálat a vesém miatt. No problem, már ma meg is lesz az eredmény, de csak holnap reggel megyek érte. Úgy látszik, hatott a múltkori nagy szatyor plüssdög, mert a csaj rögtön megismert, meg is említette, mikor mondtam, hogy miért jöttem, hogy vérvétel most tuti nem lesz, mivel a múltkor volt a terheléses. Királyság. Két hét múlva ismét megyek, de akkor majd sima vérvételt is fogok csináltatni. Dokitól visszafelé elintéztem a postát és hát muszáj volt a piac felé vennem az irányt. No sikerült is beszereznem egy vékony, hosszú ujjú hálózsákot, és a turiban egy rugit és egy ujjatlan bodyt, kemény 400 Ft volt a kettő. Magamat pedig megleptem egy pamut cicifixszel. Sosem hittem volna, hogy valaha merevítő és szivacs nélküli melltartót fogok venni, de úgy látszik ennek az ideje is eljött. 1ébként tök jó.

Korán reggel simán elfelejtettem, hogy szerda van, így csak később készültek a fotók, de legalább nem ment ki totál a fejemből.

Született 1946.08.05. Tegnap lett volna 62 éves. Hihetetlen, hogy már lassan 10 éve, hogy elment. Legalábbis a teste már nem bírta tovább, viszont tudom, hogy mindig velem van, figyel és vigyáz rám.

Sajnos már a Zuramat sem ismerhette meg, nem lehetett ott az esküvőmön és az első unokáját sem ölelheti át. De lát minket és tudja, hogy végre megtaláltam az utam. És ez nekem elég. Hiányzik, de nem vagyok önző. Neki már így a jobb.

Nagyon sokat tudnék még írni róla, képekkel illusztrálva, de nincs annyi hely. Majd időnként talán néhány szösszenet levések.

Boldog születésnapot!

Ahogy a Kis Herceg mondta: 

"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél." Van benne valami.

Mikor még igazán gyerek vagy, nem hárul rád túlzott felelősség, ez a feladat leginkább a szüleidé.
Míg nem szerzel be legalább egy kutyit, tuti nem fogod megtanulni, milyen az, ha "vki" tőled függ.
Míg nincs komoly kapcsolatod, nem fordul meg a fejedben, hogy mi van akkor ha..., mivel max. saját magadra kell vigyáznod.

Aztán elkezdünk öregedni.

Háziállatunk lesz, elköltözünk otthonról, összeköltözünk a szerelmünkkel.

Aggódunk, hogy minden rendben legyen a kutyival, aggódunk, nehogy baja essen az Egyetlenünknek.
És ezt még fokozod, ha családalapításra adod a fejed, mivel ekkor már nemcsak magadról, ill. egymásról kell gondoskodnod, gondoskodnotok, hanem egy kis porontyról is. Szóval nem egyszerű a dolog. Talán néha megfordul a fejedben, milyen egyszerű is volt, mikor még egyedül voltál, a szüleidnél laktál, és a tanuláson kívül szinte mással sem kellett foglalkoznod, de ha jobban belegondolsz rájössz, hogy hiába a sok felelősség, hiába magadnak kell megoldanod a problémáidat, mert egyszerűen nem szaladhatsz anyuhoz, apuhoz, hogy segítsenek, mégis sokkal jobban érzed így magad.
Egyszerűen felnőttél. Vagy mégsem? Vmilyen szinten biztosan, de sztem egyáltalán nem baj, ha a sok felnőttes dolog mellett gyerek tudsz maradni. Néha ennyi is kell.

Hajnali fél 7. Megszólalt az ébresztőóra. Alapban már ez sem tetszett. Bár akár meg is szokhattam volna, csak ugyi egyre rosszabbul esik az ébresztés, mikor éjszakánként kb. kétóránként kelek, pisi, fekvés felváltva. Aztán jött a hidegzuhany. A Zuram megkért, hogy csináljak neki kv-t. No problem, eddig szinte mindig én csináltam neki. Viszont csengettek. Brrrrrrrrr. Totál elfelejtettem, hogy az ebédet ma hozzák, ráadásul fizetni is kellett. Kapu kinyit, én ideges, mert beterveztem, hogy a kv-val 1ütt megcsinálom a teákat és a szenyákat reggelire. Szólok a Drágámnak, hogy intézze a futárt, fizetni is kell. Közölte, hogy kint a píz. Hmmmm... Én meg bugyiban. Pipa lettem, mivel az átgondolt kis tervem egy laza mozdulattal át lett húzva. Persze besértődtem, amire a Zuram is, de legalább elintézte a futárt. Hüle hisztis kismama! Vhogy mióta itthon vagyok és az utóbbi időben nehezebben mozgok, azaz konkrétan már nem tudok úgy pörögni, ugrándozni, mint régen, nehezebben érint a hirtelendeazonnalcsinálnikell, vagy akárcsak már az is, ha vmit eltervezek és nem úgy van. Ugyi ez azért el fog múlni???

De ezzel még nincs vége. Elkészültünk, elindultunk, ráadásul időben, de a Zuram nyügi. Azt hittem, még mindig a kitörésem miatt, de kiderült, hogy csak azért ideges, mert sok a melója, engem meg el kellett szállítani Csepelre, mert volt egy rendezvény, amire több fórumos társammal mentünk. Előtte a tali a Plázánál. Már útközben veszettül kerestem a telefonom és rájöttem, hogy valszeg otthon hagytam. Puff neki, abba volt elmentve az egyik csajszi száma. Hurrá. Másik telefonról sms ezerrel a másik lányzónak, hogy derítse ki a telcsiszámot. Nem sikerült.

Mivel a Plázához jó korán odaértem, mászkáltam egyet. Persze pisilnem kellett, így irány a kló, ahol nem értettem, hogy rakhatnak ilyen hülye helyre címkét egy bugyira. Hát nem a készítő volt a hibás. Hüle kismama fordítva vette fel. De nem ám kifordítva! A háta került előre... No comment...

Aztán persze ezt még fokozni is tudtam. Megérkeztünk a rendezvényre. Abrakoltunk egy kis gyümölcsöt, majd eltároltunk némi pogácsát és vizet. Már akkor éreztem, hogy nem kéne nekem egy pohárral balettoznom, de gondoltam, hogy az majd tökéletesen megmarad a lábam között. Így is lett. Kb. 2 mp-ig, mert ahogy beillesztettem a helyére, azzal a lendülettel már borult is. Persze nemcsak alám, hanem elém és mögém is. Hurrrrráááá. Lesütött szemmel irány kifelé, megkérni a takinénit, hogy ugyanmálegyenszíves feltakarítani, mert bénáztam. Takinéni nem haragudott, takarított. Aztán ezt még 1x eljátszottam, de legalább már kisebb adag vízzel. Nah ekkor láttam jónak, ha többet nem kísérletezek holmi poharakkal, mivel úgy látszik nekem ez még nem megy, szóval inkább feltöltöttem a cumis flakonomat. Hurrá! Nem történt több baleset.

Ezzel végülis véget ért a jó kis sorozatom, azaz inkább kezdett felfelé ívelni a hangulatom és a szerencsém is. Megtaláltam a telefonomat a táskámban, így tudtam is küldeni egy üzit a lánynak. Királyság. Épp kifelé tartottunk a Mekiből, amikoris ő meg nyomult be a 3 kispasijával. Juhéjjjj. Tali problémája megoldva. A rendezvény nagyon jól sikerült, jó fejek voltak a csajszik, akikkel taliztam. Viszonylag elég jó áron sikerült megvennem azt a légzésfigyulót és bébiőrt, amit kinéztem magamnak, ráadásul egy kis plusz ajándékot is kibuliztam magamnak, és még jól is szórakoztunk. Kikészítettünk két lányt, akik néhány terméket próbáltak nekünk bemutatni, ami talán nagyjából sikerült is nekik két fuldoklós röhögés közepette. Szegényeknek biztos megvolt a véleményük rólunk, de legalább nem unatkoztak. És mi sem :-).

A 4 tombolajegyemmel 2 ajándékot is nyertem, bár igencsak vicces volt az egyik csomagban lévő gumimatrac a gumióvszerrel 1ütt. Hmmmm... Biztonságos nyaralás? Hehe :-). Még a víztől is el vagyok tiltva :-))).

Hazafelé megintcsak szerencsém volt. Az egyik fórumos sorstársam elvitt egy db-ig, ahol mákom volt, mert nemcsak hévmegálló, hanem buszmegálló is volt. Már ennek is nagyon örültem, de az már hab volt a tortán, hogy a buszra kb. 2 percnél többet nem is kellett várnom, így a 30-40 perces sétám 15 percre csökkent. Ennek igencsak örültem, mert eléggé nehezek voltak a cuccmákjaim.

Azt leszámítva, hogy a Kutyi után megint takarítanom kellett, totál jól sikerült a nap, záróként pedig elmentünk sétálni és kocsmázni egyet a Zurammal és a négylábúval. Azért a reggeli dilisorozatok után nem hittem volna, hogy egy ilyen tartalmas és kellemes napnak nézek elébe. Jólesett a kis kimozdulás, ami nem is volt olyan kicsi. Remélem, lesz még ilyenre alkalmam, esetleg kevesebb ziccerekkel tarkítva :-).

   Egyszer volt, hol nem volt, egy gyermek megszületni készült. Egy napon a gyermek így szólt Istenhez: "Azt beszélik, holnap leküldesz a földre. De hogyan fogok ott élni, hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok."
    Isten azt válaszolta: "A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog téged és vigyázni fog rád."
   "De... - mondta a gyermek - itt a Mennyországban nem csinálok mást csak énekelek és mosolygok. Erre van szükségem, hogy boldog lehessek!"
   Isten így szólt: "Az angyalod mindennap fog énekelni neked. És érezni fogod az angyalod szeretetét, és boldog leszel."
   "És... - mondta a gyermek - hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?"
  "Az könnyű - mondta Isten. Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz, és az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani beszélni."
   A gyermek fenézett Istenre, és így szólt: "És mit fogok tenni, ha veled akarok beszélni?"
   Isten rámosolygott a gyermekre, és azt mondta: "Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít imádkozni." A gyermek azt mondta: "Úgy hallottam, a földön rossz emberek vannak. Ki fog engem megvédeni?" Az Istem megölelte a gyermeket, és azt mondta: "Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha ez az élete kockáztatásával jár!"
   A gyermek szomorúan nézett, és így szólt: "De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged."
    Istem megölelte a gyermeket: "Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni, hogy hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig melletted leszek." Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani lehetett a földi hangokat.
   A gyermek sietve megkérdezte: "Istenem, ha most mennem kell, kérle, áruld el nekem az angyalom nevét!"
    Isten így válaszolt: "Az angyalod neve nem fontos...
Egyszerűen csak így fogod hívni":
                                                           ANYA!

forrás: Görög Katolikus Szemle, XIX. évfolyam 7. szám, 2008. július

...mely lassan kiütéssel fog győzni.

Utálom! Eddig - lekopogom! - totál jól voltam, erre tessék, tegnap elkezdődött. Megint! Imádom a nyarat, de ez most sok(k) nekem. Szedem a homeos bogyókat - na jó! ha eszembe jut -, nem eszem dinnyét, mert az keresztreakciót válthat ki, meg különben sem lehet, a zellert utálom és itthon kuksolok. Azaz lassan szenvedek. Még nem annyira gáz, bár ma már kb. a századik hapcinál tartok. Szegény Kiffiam meg csak ugrál ezerrel, mert nem érti, mi a helyzet. A szemem még nem viszket, az orrom viszont akkora, mint egy duda. Na jó! Alapból is, de most inkább olyan JÓ NAGY piros dudára hasonlít. Vagy inkább hajókürtre? Vagy focilabdára? Nem is! Inkább kosárlabdára, az nagyobb. Tehát elvagyok. Nem tudom, hogy a mai két pohár tejjel is adtam-e az érzésnek, de gyanítom, hogy igen. Viszont legalább jólesett és még a vesém sem kiabált. Tiszta haszon.

A fenébe is! Most drukkoljak, hogy megint legyen hűvös, rossz és esős idő? Ha ez kell... Na jó! az esőnek nem kell folyamatosan szakadnia, de azért jobb lenne a max. 30 fok. Tulképpen miért is panaszkodom? Szép idő van, itthon vagyok, jól vagyok - viszonylag -, nem fulladok és remélem ez így is marad. Kell ennél több? Végülis, amíg kapok levegőt, no problem! A hapcikat meg talán Benedek is megszokja, majd elmesélem neki, miről is van szó :-)

Hozzánk is elért a külföldi oldalakról ismert "Kreatív Blogger" díj, amit tegnap én is megkaptam. Lille - bocs, de linkelésben még nem vagyok jó :-(, szóval: http://anyaszemmel.wordpress.com/ - nagyon szépen köszönöm! Ahogy elnézem, elég belterjes a dolog, mert ahogy kutakodtam, kik kapták még meg, egyre több ismerősbe futottam bele. Nem tudom, hogy ez is amolyan külddelötemberneklánclevélhelyettláncblog-e, én mégis eleget teszek a "felkérésnek". Szóval köszönöm még 1x és igazán megtiszteltetésnek veszem.

Erről van szó:

Szabály? Kitenni logót blogba, belinkelni azt a személyt, akitől kaptam, 5 blogger társat megjelölni, belinkelni és üzenni nekik.

Nah akkor a bloggerek mindenféle komment és fontossági sorrend nélkül, egyszerűen őket (is) olvasgatom, ha van rá időm. Írnék többet is, de csak ötöt lehet, ráadásul többen is vannak, akik már megkapták, így ők is kimaradnak.

http://perszee.freeblog.hu/
http://picurom.freeblog.hu/
http://qqcs.blog.hu/
http://kitti-szonja.blog.hu/
és egy lezárt:
http://csipicsupicsoda.freeblog.hu/

Qqcs...

Szépen alakulunk. Nem mondom, hogy teher már a dolog, mert ez nem igaz, de az tény, hogy éjszaka az alvás egyre nehezebben megy. Háton már egyre kevésbé merek aludni, oldalt meg egyszerűen nem kényelmes. De eszem ágában sincs panaszkodni, ráadásul napközben tudok alukálni és ilyenkor már másfél óra is igencsak sokat számít. Szóval tök jól vagyok. 1ébként a vesém nem fáj mostanság, bár hozzátartozik, hogy pl. most éjjel is kétóránként jártam a klotyóra, hogy ne legyen pangó vizelet, no meg ugyi sokat is iszom. A héten valszeg megint nagyot nőhetett Benedek, mert vmelyik nap igencsak húzódott a pocóm. Eddig ugyan nem nagyon foglalkoztam a dologgal, de furi belegondolni, hogy már csak 13 hét, azaz kb. 90 nap van hátra, hogy személyesen is találkozzunk a Kiffiúnkkal. Annyira jó!

Ma reggel voltam a piacon, azaz hazafelé útbaejtettem, és hát nem bírtam ellenállni egy helyes kis kétrészes rugis-felsős megoldásnak, ill. túrtam két kisgatyót. Az egyik a kedvenc Esprit márkájú, a másik meg talán Next, ha jól emléxem. A babaszoba is alakulgat, legalábbis elméletben, mivel ma reggel ismét átrendeztem, szekrényt "váltottam". Végülis úgy beszéltük meg, hogy két hét múlva rendeljük meg a bútorokat, úgyhogy addig még variálhatunk ezerrel...

Játszottam is egy kicsit, mivel rájöttem, hogy a laptopommal tudok vidijót is csinálni, így felvettem Benedek mozgását, természetesen csak a pocakon kívül láthatót. De jó is lenne itthon egy házi qqcsgép! :-)))). 1ébként viszonylag jól is látszik, hogy mozog a pocakom és ha nagy lesz, majd meg fogom neki mutatni, miket csinált.

No és a szokásos heti pocakfotók:

Ez már a 4. találkozás volt. Kicsit utánanéztem a neten és azt olvastam, hogy elvileg ilyenkor néznek magzati szívhangot és lemérik a has körfogatát is. Nahát nálam a súlyomon és a vérnyomimon kívül semmit sem szokott megnézni. Igaz, én időnként le szoktam mérni a pocakomat, de akkor is! A védőnő egyelőre nem sokat csinál, bár ma kértem és kaptam is tőle beutalót pisivizsgálatra. Amúgy beirogatja a jó 1 hónap alatt szerzett leleteimet, kicsit dumcsizunk, oszt ennyi. Ja! és legalább ma megtudtam, hogy normális volt, hogy tegnap dagadt a kezem, valszeg a melegtől, bár másomon nem vettem észre. Mondjuk az is tény, hogy igazán még nincs mit csinálnia, nekem meg egyelőre még nincsenek kérdéseim, de azért nagyon bízom benne, hogy ha már megszületett Benedek, akkor ha szükség lesz rá, tényleg nagy segítségem lesz. 1ébként nagyon kedves nőci és eddig csak jókat hallottam róla, ráadásul mindig elmondja, hogy ha kérdésem van, nyugodtan hívjam, de hát jelenleg még nem volt olyan, ami miatt keresnem kellett volna. Na majd meglátjuk, mi lesz később.

Sikerült a 7végén ismét jól kifárasztanom magam. Elsősorban azért, mert péntektől vendégeink voltak, másodsorban pedig azért, mert sokat mászkáltunk. Természetesen nem a vendégek voltak fárasztóak, hanem az, hogy már péntek délelőtt sikerült kikészítenem a derekamat a sok állással. Az esti vacsira előkészítettem két jó nagy adag pizzát, ill. sütöttem egy kis diétás sacher tortát, ami piszok jó lett. Szóval már ekkor eléggé kidőltem.

Aztán jött a szombat. Szépen összeszedtük magunkat, a fiúk elmentek focizni, mi meg hárman, a barátném és a legkisebb fia, kimentünk piacozni, ahol elég jól be is tudott vásárolni. Persze 1-2 babarucinak én sem tudtam ellenállni. Mivel eléggé hüsi volt, jól felöltöztünk úgymint hosszúgatya, zártabb cipő, rövid ujjú felső + még farmerdzseki is. Aztán jött a pofáraesés, mert kb. 10 perc múlva olyan meleg lett, hogy alig bírtunk megmaradni. Még jó, hogy kocsival indultunk neki az amúgy nem hosszú távnak, így le tudtunk hülni a kocsiban. Viszont így már kihasználtuk, hogy hazamentünk és jól betízóraiztunk, majd megint útra keltünk.

A következő állomás a barátnőmnek az OfficeDepot volt, mert a legnagyobb fiúk elsős lesz, én meg bementem a Brendonba. Annó Anyósoméktól és Sóginéniméktől is vásárlási utalványt kaptam a szülinapomra és úgy voltam vele, hogy majd abból veszem meg a légzésfigyelőt, de mivel egy olyan mellett döntöttem, amit ebben az üzletben nem lehet kapni, gondoltam itt a remek alkalom, hogy megvegyem a csomó kisebb bigyót, amire Bendinek szüksége lehet. Vagy inkább nekem? :-). A lényeg, hogy beszereztem a vízhőmérőtől kezdve a cumisüvegmosón át a hajkeféig egy csomó mindent. Utóbbin kiakadt a Zuram, mert szerinte egy pasinak alapból nincs szüksége fésűre, hajkefére meg egyáltalán nem :-). 1ébként a fene sem gondolta, hogy milyen komoly problémát tud okozni egy kisolló, vagy egy hajkefe kiválasztása, de szerencsére a Brendonban nagyon segítőkészek voltak, úgyhogy így azért könnyebb volt a döntés.

A Brendon után meghamiztunk a Mekiben - pfúúúúúúúj, de egészségtelen! -, ami naggggggyon jól esett. Jóvanna! Néha ez is kell! Aztán a végső állomásunk a Decathlon volt. Itt már nem költöttem a manimat, csak kísérő voltam :-). Még én is meglepődtem, hogy mennyi mindent sikerült elintéznünk és mennyire nem csúsztunk ki az időből. 1szerűen naggggyon tudunk! :-) Persze itt is jól elfáradtam, de délután tudtam aludni 10 percet, ami tök jól feltöltött.

És akkor még egy kis beszerzés. Vasárnap, miután elmentek a vendégek, elgurultunk az RS-be, ahol megnéztük a bababútorokat. Úgy tűnik, sikerült végre kiválasztanunk, hogy mik lesznek, de majd csak kb. két hét múlva tudjuk megrendelni a cuccost, de nem baj, mire meghozzák, talán a szoba is ki lesz festve. Azért vettem 4 macis pelust + két törcsit, aztán átmentünk a Teskóba, ahol meg beszereztünk egy halom 56-os bodyt - elég bátor vagyok, de azért bevallom, nagyobb méreteket is vettem már korábban -, talán 3 db rugit, vékony takarót, kiskesztyűt, kissapkát. Szóval asszem ruhailag már elég jól állunk, talán még 1-2 kisgatyót szeretnék oszt jóvan. Lassan, de alakul a molekula.

1ébként, mióta átrendeztem a gyerekszobát, no meg kipakoltam a felesleges cuccosok 99%-át, elég sűrűn előfordulok a bent lévő kanapén vagy a hintafotelben. Bevallom, nagyon jólesik ott ücsörögni, nézegetni, hogy alakulgat a szoba, tervezgetni, álmodozni róla, milyen lesz, ha készen lesz. Azért időnként még mindig hihetetlen, hogy a Kiffiúnk itt mocorog a pocakomban, ugyanakkor furi, mert mégis annyira természetes a dolog. Jól elvagyunk, de azért már egyre jobban várom az igazi találkozást. Bízom benne, hogy ő is!

És ez most nem hetek száma. Az elvileg 11+6, bár úgy tűnik, hogy az uhu szerint még ennél is több. Szóval cm... És kalimpál :-). No és ezek szerint Benedeknek unokatesója lesz :-))))))))). Talán már Sóginéni is megnyugodott, mert eddig sajnos a körülötte lévő sok rossz sztori miatt eléggé kivolt, hiába mondtam neki, tudom, hogy minden rendben lesz a kislányukkal! Merthogy szerintem kiscsaj lesz :-). No de ez a legkevesebb, a lényeg, hogy minden rendben legyen vele, velük, de úgyis tudom, hogy így lesz!

Sóginéni! Sok boldogságot és mostmár nyugi, mert a babó is azt szereti, ha anyukája kiegyensúlyozott és nem aggódik túl sokat. Persze valamennyit lehet és kell is, de csak módjával! :))

Ma baromi nagy meglepiben volt részem. Csöngetett a postás, én meg erősen törtem a fejem, hogy mi a fene lehet a csomag, hiszen most rendes kislány voltam és nem rendeltem semmit. Aztán néztem nagyokat, mikor megláttam a feladót!

Az előzmény: Általában a Ceres Sütő Tönkölybúza kenyerét szoktuk venni, de sajnos már többször jártunk úgy, hogy két nap után egyszerűen bepenészedett. Azért elég bosszantó a dolog, főleg mikor nincs otthon más kenyérféle, te meg rákészülsz a jó kis reggeli szenyára. Már a hűtős trükköt is kipróbáltam, de az se volt sokkal jobb. Eddig egész jól viseltem, de tegnap betelt a pohár, miután kibontottam az előző este vásárolt zacsit és most nemcsak a szélén volt penészes a kenyér, hanem a szeletek között is. Még jó, hogy volt otthon két száraz zsömle, így legalább tudtunk vmit nyomni arcunkba reggeli gyanánt.

Miután elment a Zuram otthonról, elkezdtem törni a fejem, hogy mit csináljak. Arra a megállapításra jutottam, hogy a boltba nincs értelme visszavinni, úgysem csinálnak vele semmit. Aztán elkezdtem nézegetni a zacsit, ahol korrektül fel volt tüntetve több elérhetőség is, felhívtam őket. Végül eljutottam a laborhoz - lövésem sincs, miért pont a labor foglalkozott velem -, ahol egy nagyon kedves hölggyel sikerült beszélnem. Nem győzött bocsánatot kérni, a végén már én éreztem magam hülyén, pedig most tényleg nem nagy leszúrásra készültem, egyszerűen csak tájékoztatni akartam őket. Ő is a hűtős megoldást tanácsolta, úgyhogy asszem kénytelen leszek ott tartani a már megnyitott zacsikat. Végülis ez a legkevesebb, csak tényleg jó lenne, ha nem kéne állandóan kidobni a kenyereket. Ráadásul ugyi ez a fajta nem is az ócsó kategória. A beszélgetés közben a nő többször elmondta, hogy küld nekem vigaszcsomagot. Mondtam, hogy nem emiatt hívtam őket, de többszöri unszolására végül megadtam az elérhetőségemet, mert mondta, hogy náluk ez a szokás.  Ezután nem is foglalkoztam többet a dologgal, már az is feltöltött, hogy ennyire normális volt. Aztán ma csöngettek. Én meg néztem nagyot, mikor megláttam a postás kezében a hatalmas dobozt és totál le voltam döbbenve, hogy honnan jött. Álmomban sem gondoltam volna, hogy tényleg fognak is vmit küldeni. No és mi volt a meglepi? Hát ezek:

Ráadásul nagyon eltalálták az ízlésünket, mert konkrétan ezt a kétfajta kenyerüket szoktuk venni, ill. mindketten imádjuk a kalácsot, bár ugyi az utóbbi időben nem nagyon vettem, merthogy nem igazán ehetek ilyeneket. Azért a csokis kalácsot már le is teszteltem és piszok finom! Szóval ma rá kellett jönnöm, hogy vannak még cégek, akiknek fontos a vevőjük. Köszönöm még 1x!

Jelentem, ezennel átléptünk a 7. hónapba. Tegnap belegondoltam, hogy na most kezd csak igazán izgi lenni a dolog. Persze para még azért nincs a szüléstől, viszont jó érzés, hogy már nincs sok idő hátra, hogy végre a kezünkben tarthassuk a mi kisfiúnkat. Na jó! azért ma megfordult a fejemben, hogy ha a szüléstől nemis, de attól viszont kicsit tartok, hogy időben beérünk-e majd a kórházba.

Ma megvolt a szokásos havi dokilátogatás. Benedekkel minden rendben. Fejfekvéses a drága, a qqcs közben meg jó nagyokat is rúgott. Úúúúúgy imádom! A méretei alapján épp akkora, amekkorának lennie kell és már 993 g! Ezen azért meglepődtem, mert úgy gondoltam, hogy olyan 800 g körül lehet.

A terheléses vérvételem és a pisi eredménye is meglett. A terheléses tökéletes (0' 4.4, 60' 4.0) és a vizeletvétel is jó lett. Dokibácsinak ezekkel 1ütt megmutattam a 4D vizsgálat eredményét, amin rajta van, hogy vesetágulattal "büszkélkedhetek". Ezen felbuzdulva mindkét vesémet megnézte és valóban, a balban kisebb, a jobban nagyobb tágulat van. Ítélet: kéthetente pisivizsgálat. Azért aggaszt a dolog, mert ugyi gyerekkoromban vesemedence nagyobbodásom, vesevérzésem és vesehomokom volt. Utóbbi a mai napig is időnként elő szokott fordulni. Dokibácsi is mondta, hogy erre figyeljünk nagyon. Bízom benne, hogy ennél rosszabb nem lesz! Ja és úgy néz ki, hogy lassan, de biztosan elérem a lombik előtti súlyomat! Sose hittem volna, hogy a Zuram valaha is azt fogja mondani a hízásomra, hogy na végre! :-)

Babóról fotó nincs, mivel itt nem szoktam kapni, csak vidijó felvételt, de ha a Zuram bedigitalizálta, talán abból is tudok majd kiollózni képet. Addig pedig a szokásos heti pocakfotók:

"Tisztelgés a legnagyobbak előtt". Konkrétan erről szól az MTV-Icon sorozata a siófoki Coke Clubon, mely 3 részből áll. Július 5-én Neoton, július 19-én LGT, augusztus elején, azaz pontosan 2-án pedig Tankcsapda. Az egész lényege, hogy az adott 1üttesek számait játszák totálisan más stílusú zenekarok akár - majdnem - eredetiben, vagy totálisan feldolgozva. Az idén úgy volt, hogy nem megyünk Siófokra, bulizni meg tutira nem, de a Zuram kapott VIP belépőt az LGT koncertre. Sajnos az elsőn, a Neotonon nem voltunk, pedig az LGT-ből kiindulva az is baromi jó lehetett.

A vicc, hogy alapból nem igazán szerettem az LGT-t, vagy mondhatnám inkább azt, hogy kimaradt az életemből. Döbbenten hallgattam a zenéjüket és rá kellett jönnöm, hogy igenis elég sok számukat ismerem. A zenekar tagjai is totál normálisak voltak és úgy tűnt, ők is nagyon élvezték a többiek előadását. Nekem leginkább azok jöttek be, akik nemcsak eljátszották, hanem a saját stílusukra formálták az eredeti dalokat, mint pl. a PASO. Lecsót (PUF) és a Kispálos Lovasit meg amúgy is imádom, szóval velük elfogult vagyok. És jók voltak! De tényleg! :-)

Eleinte kicsit tartottam tőle, hogy fogom bírni a koncertet, bár nem is inkább magam miatt, hanem hogy fogja viselni Benedek a hangos zenét, de totál kellemesen csalódtam. Egyáltalán nem volt hangos sőt! Baromira nem volt üvöltős, ordítós, nemlehetmegmaradniakörnyéken hangzavar. Legalábbis itt nem volt gond, a környező zenedék viszont egyszerűen kibírhatatlanok voltak. 1ébként emlékeim szerint sokkal hangosabb volt a Vámpírok Bálja musical, amit Pocaklakóm elég nehezen is tolerált. Bezzeg ezt! Ami tetszett neki, arra beindult, bár tény, hogy én is "adtam alá a lovat", mert ringattam rendesen :-). Bízom benne, hogy a Tankcsapdára is el tudunk majd menni, ezek után tuti jó lesz.

És akkor néhány fotó: