A fene se gondolta, hogy ennyire nehéz a döntés bizonyos babacuccos dolgokban. Kb. 2 hónapomba került, míg kitaláltam, majd eldöntöttem és meg is rendeltük a babakocsit. Eleinte lövésem sem volt, hogy milyen legyen, de aztán csak kitanultam, hogy tulképpen mire van szükségem, vagy legalábbis mit szeretnék. Mert egy dolog, hogy ugyi mivel baromira nincs tapasztalatom, majd csak a használat közben fog kiderülni, hogy jó döntés volt-e, de ez legyen a legkevesebb. Baromi boldog voltam már attól is, hogy végre eldöntöttük, megrendeltük.

A legújabb dilemma pedig a bababútor. Ezt is már hetek óta nézegetem a neten és most végre szombaton sikerült is elmennünk a Minimanóba. Igaz túl sok bútor ott sem volt kiállítva, de már annak is baromira örültem, hogy egyáltalán eljutottunk az üzletbe, ami 1ébként nagyon szimpatikus bolt. Nagyon nagy és sok a választék is. Szebbnél szebb ágyneműket láttam, úgyhogy valszeg itt fogom majd megvenni Bubának a garnitúrát.

No és a bútor. A neten ez volt az egyetlen hely, ahol a Faktum bútorcsalád árai fent vannak. Tudom, hogy több helyen lehet kapni és talán máshol sokkal több garnitúra van kiállítva, de hát máshova még nem jutottunk el. A következő menet az RS lesz, mert tudom, hogy ők az egyik márkaboltjuk. Talán jövőhéten meg is fogjuk nézni.

Ma azért megpróbáltuk berendezni a szobát a kinézett bútordarabokkal, és nagyon úgy néz ki, hogy a kanapéról kénytelen leszek lemondani, mert úgy már nagyon zsufi lesz. Az alapállás az, hogy Buba velünk fog aludni, ezért eredetileg úgy akartam, hogy a kanapé bent maradjon, mert ha Buba nagyon nyügi lesz éjszakánként, akkor átköltöznék hozzá, hogy ne zavarja Apát. Nah ez az elméletem úgy tűnik megdőlni látszik. Szóval marad két variáció. Vagy nem lesz egyáltalán kanapé a babaszobában, vagy később lesz, de kisebb, mint ami most van. Esetleg lemondok a külön pelenkázó-komód + kiságy variációról és áttérek az egybeépített, majd később átalakítható-szétszedhető ágy+komódra. Ahogy elnézem, még futnom kell néhány kört, de legalább már elindultunk valamerre és a Zuram is elkezdte megtervezni. Már ez is valami :-)

Egyre nehezebb mindig kitalálnom, hogy mit hamizzak. Ugyi arra is figyelnem kell, hogy mit, mivel. Már ott tartok, hogy jelenleg alig ehetek valamit. Mondjuk ezzel még nagy gondom nem is lenne, mert amúgyis elég válogatós vagyok, ma mégis kifogott rajtam a rendelt ebéd. Egyszerűen nem szeretem - többek között... - a fehérrépát, akkora adagban meg egyenesen utálom, mint amennyi a mai hamiban volt. Ráadásul még kipiszkálni sem tudtam, mert olyan volt a kaja. 1ébként alapból nem lett volna rossz, de egyszerűen kiráz a hideg a gyökértől, főleg ilyen mennyiségben. Bukta. No és így tutira nem lett meg az alap ch mennyiségem sem. Magyarul sejtettem, hogy 4-re baromi éhes leszek.

Következő dilemma, mi legyen az uzsi. Az utóbbi időben már nem elég a pohár ananászlé, mert Benedek reklamál, így hát ki kellett találnom valamit. És bevallom, baromi jól is esett. Még jó, hogy tegnap vettem friss tojatot a piacon, a Zuram meg bevásárolt, szóval volt miből válogatni. Végeredmény? Ez lett:

Azaz rozsos kiflikében tojásrántotta, sonka, sajt, salátalevél, pici majonéz. De jó is volt!

Nem tudom, ti melyiket szeretitek jobban, de én mindkettőt. Szerintem mindegyiknek megvan a maga kis előnye. A zuhinak ugyi, hogy viszonylag gyorsan túl van az ember a tisztálkodáson és még egyszerűbb is. A kádban pancsi pedig akár romantikus is lehet, mindenesetre jól el lehet lazulni egy habos-illatos fürdőben, esetleg gyertyával, zenével színesítve még hatásosabb. Sajnos én nem nagyon ücsöröghetek a kádban több dolog miatt sem, de ezeket most nem részletezném. Hiányzik, de ez van. Viszont a zuhival totál jól elvagyok.

Nekünk nincs zuhanykabinunk, bár a lakás eredeti tervében szerepelt. Lemondtunk róla, mert mérlegelnünk kellett, hogy mi a fontosabb, két wc, vagy 1 kló + 1 zuhanykabin. Mivel általában elég nagy az átmenő forgalom nálunk, úgy döntöttünk, hogy inkább legyen még egy budi a fürdőben is, így legalább nem lesz sorbanállás. Úgy tűnik, ez be is jött, de azért eléggé hiányzik az az igazi zuhizás. "Komoly" problémám, hogy mostanság már a hajmosás is nehezemre esik, mivel eddig mindig úgy végeztem ezt az utálomtevékenységet, hogy behajoltam a kádba. No ezt viszont Benedek nem igazán viseli. Megoldás? Jó kérdés.

Először próbáltam a beállokakádbaésazuhizássalösszekötöm variációt, de nem szeretem, mert utána mindig tiszta víz az egész füri. A másik variáció, ami már jobb volt, hogy fogtam az én kis műanyag sámlimat, beleraktam a kádba és ráültem. Ez már tényleg nem volt rossz, de mégsem az igazi, ráadásul a Zuram szerint baromira nem biztonságos. Nah akkor jött a korszakalkotó 5letem, és sikerült is hatnom a Drágámra, hogy vegyünk - végre, mert én már régóta pedzegettem - zuhanyfüggönyt. A Zuram eddig ellene volt, bár még a mai napig nem tudom, hogy miért. A lényeg, hogy vasárnap végre elmentünk a Bricostore-ba és meg is vettük a függönyt és a karnist is. Persze zseniálisan elfelejtettem karikát venni hozzá, de kicsire nem adunk. Tegnap este végül ezt is kaptam, úgyhogy még akkor fel is szerelhettük az új szerzeményt. Nekem nagyon bejön, ráadásul imádom a műanyag illatát :-). Jóvan, nemcsak ezért. Reggel felavattam és iszonyatosan élveztem. Tök jó volt, hogy a zuhanyfejet berakhattam a helyére és nem pacsáltam szét a vizet. Jajjjj nagyon jó! Végre megoldódott a zuhanyzós problémám - is -, úgyhogy most nagyon hepi vagyok :-). És mostmár sokkal jobban szeretek majd zuhanyozni is, mert talán kevésbé lesz macera. No meg a függöny fel is dobja a fürit. Tiszta haszon. Csak ennél nagyobb problémám ne legyen :-).

Ez bizony a betöltött hetek száma! És eddig még nem írtam sosem, mert annyira nem foglalkoztam a dologgal, de 105 nap van még hátra! Nagyon furi, hogy már csak ennyi és a kezemben tarthatom a kiffiamat.

Tegnap, a babaszoba pakolászása közben kicsit leücsörögtem a hintafotelomba és Bendivel beszélgettem, hogy imádom a mostani állapotot, de azt is elmondtam neki, hogy mennyire várjuk már mindketten, hogy a kezünkben tarthassuk. Nagyon elérzékenyültem, furi volt. No és hogy áll a babaszoba? Azt nem mondanám, hogy sehogy, mert apránként azért ki fog ürülni, ráadásul tegnap elég nagyot haladtam vele. Jóvan, nem kell már nagy rumlira gondolni, tényleg nincs sok cuccmák bent. Már csak 1-2, viszonylag nagyobb doboz van, amik már át vannak nézve és arra várnak, hogy a Zuram átvigye őket a vendégszobába. Aztán augusztusban festés, ill. a 7végén végre elmegyünk bútort is nézni. Azaz konkrétan megnézzük, amit már kinéztem. Kezd izgi lenni a helyzet!

No és a szokásos heti pocakfotó, a szokásos "szerkóban":

Emlékeztek erre? Napok óta ez jár a fejemben.

"Erdő szélén házikó,
Abban lakik nagyapó,
Lám egy nyuszi ott robog,
Az ablakán bekopog:
Kérlek, segíts én rajtam, a vadász a nyomomban!
Gyere nyuszi sose félj, megleszünk mi kettecskén!"

Emlékeim szerint mutogattuk is, hogy miről énekelünk, de arra már nem emléxem, hogy mikor mit. A házikónál ok, de hogy a nagyapónál és a többinél... Tudtok segíteni?

még....

http://tajkepek.szivacs.fotoalbum.hu/

Pénteken a Zuram szabit vett ki, hogy legyen egy kis hosszú 7végénk, mivel a Balcsira mentünk. Na jó! Azért persze "hátsó szándék" is volt a dolog mögött, mivel ugyi múlt csüt-ön kezdődött a BalatonSound Zamárdiban, Ő pedig nagyon meg akarta nézni-hallgatni a pénteken fellépő Massive Attack-et. Na jó! én is szívesen elmentem volna, de a mostani állapotomban, no meg azután, hogy a Kiffiam még egy egyszerű hallásvizsgálatot sem engedett elvégeztetni, jobbnak láttam, ha kihagyom. Sóginénim azért bevállalta, bár nála még a babó nem hall úgy, mint Benedek, mivel most a 10. hét környékén jár az uncsitesóval.

Ennek fényében, no meg mivel a múlt héten hívtak Apósomék, hogy nincs-e kedvünk a 7végén Fenyvesre menni, mert ők lent lesznek, kitaláltam, hogy akkor én inkább már pénteken lemennék hozzájuk, mivel nincs értelme, hogy 1 éjszakát máshol töltsek, amikor mégcsak bulizni sem mehetek, és valszeg a kutyival is macera lenne. Jó döntés volt, mert a bulizók sátorban aludtak, én meg ágyon, bár nem mondanám, hogy túl kényelmes volt, mert míg rá nem jöttem, hogy fordítva jobb, addig elég keményen egyensúlyoznom kellett, nehogy leessek, mivel a dívány konkrétan a föld felé - meméisne a fal felé - lejtett. Azért megoldottam, no meg kiskutyuval is így könnyebb volt, tök jól elvolt a teraszon szinte egész nap. Pénteken még a Zurammal 1ütt ebédeltünk, aztán Ő átment Zamárdiba, én meg maradtam. Szombat dél körül jött át újra, nem kicsit fáradtan, úgyhogy aludt is egy nagyot.

Nagyon jól éreztem magam. Szombaton, hosszú idő után végre egyáltalán nem fájt a pocakom. Talán ez a sok pihinek, csigalassú sétának, a totális nyuginak és a gyakori, ámde kisebb adag hamiknak volt köszönhető. Én totál Balaton függő vagyok, most mégse fájt annyira a szívem, hogy nem mehettem be a vízbe. Meglepő módon még a lábamat sem dugtam bele :-). A parton 1ébként piszok meleg volt, viszont a háznál, a fák alatt totál jól bírtam. Anyósomék is nagyon örültek, hogy ott voltunk, remélem, hogy lesz még ilyen 7végénk, mégha csak jövőre is.

Végül néhány fotó:

Ti mit szerettek jobban? A kibírhatatlan kánikulát vagy a hűvös, ámde viharos időt?

Gyerekként nagyon imádtam a meleget, de akkor még vhogy más volt, órákon át kint lehetett lenni a napon. Mostanság piszok nehezen bírom, éjszaka is eléggé szenvedtem, pedig nem volt annyira gáz. Most nagyon élvezem, hogy végre kicsit lehült a levegő.

A vihart világéletemben utáltam, a villámlástól, dörgéstől a mai napig félek. Szóval semmi sem jó. Legalábbis nekem nem. Ma pedig mindkettőben volt részem. Azaz vicces, mert felváltva hol szakad az eső és úgy beborul, hogy lámpát kell gyújtani, hol 7ágra süt a nap, bár ezerrel fúj a szél. Ki a fene tud ezen kiigazodni? Én vagyok csak ilyen kis nyápic? Sztem azért nyáron legyen nyár, de csak  épp annyira meleg, hogy az utcán is meg lehessen maradni, magyarul ne legyen 40 fok. Na jó! már 35 se :-). De asszem ezt régen bebuktuk.

Ezt ma sikerült "alkotnom", csak ennyire volt sötét:

Ismét lezárult egy korszak. Mostmár tuti, hogy vége a tanulmányaimnak. Legalábbis egyelőre. Kedden a TF-en, ünnepélyes keretek között kiosztották a sportoktatói, sportmenedzser biziket, ill. a mesteredző kitüntetéseket. Nem volt olyan "igazi" diplomaosztó, sőt leginkább a mesteredzőknek szólt az egész, ami érthető is, de aztán mi is megkaptuk a saját kis papírkáinkat. Be kell valljam, jó érzés volt! És furi. Elkezdtem és be is befejeztem, amit a fejembe vettem.

Azért hiányozni fognak a hétfői sulis napok, a társaság, az uszoda. Bízom benne, hogy idővel sikerül majd újdonsült szakmámat kihasználnom, szeretnék majd úszást és babaúszást is oktatni. Van egy titkolt vágyam, amiben kollegína-barátnőmnek is szerepet szánok, csak hát kérdés, hogy sikerül-e. Ez még álom, de ugyi az álmok időnként valóra válnak :-).

Mivel elég jó társaság jött össze, úgy tűnik, talán sikerül majd összehoznunk egy bulit is. Jó lenne. No meg az is, ha még ott tudnék lenni :-). Bízom benne, hogy azért továbbra is tudjuk tartani a kapcsolatot, kár lenne, ha szem elől tévesztenénk egymást.

Aztán megint kitalálhatom, hogy mi lesz a következő lépés, milyen suliba vágom a fejszém. Persze terv már van, de néha belegondolok, hogy tiszta dili vagyok, mivel konkrétan nem szeretek tanulni. Mi lenne, ha még szeretnék is?

No és nem a sorozatról van szó :-). Holnaptól átlépünk a 25. hétbe, a pocóm és Benedek meg rohamosan növekszik. Végülis ez a dolguk :-).

És a szokásos heti pocakfotó, most fürdőruciban, merthogy tegnap előszedtem az összes fürdőruhámat, hogy egyáltalán mi az, ami még kinéz vhogy rajtam. Anno, én naiv azt hittem, hogy majd milyen jók lesznek az egyberészes dresszeim. Na ja! Tényleg jók, csak éppen most rám nem. Elég vicces, mivel annyit nem nyúlnak, hogy a vállpántja is felérjen oda, ahova kell :-). Viszont találtam két kétrészest, ami még elmegy a tömegben. Bár nem is tudom, miért fordítok erre ekkora gondot, mivel vízbe úgysem mehetek.

És a fotók:

Tegnap, az amúgy fárasztó nap végén hihetetlen élményben volt részünk. 19 órára voltunk beírva 4D qqcsra, a 4D-Genesisbe, de már fél 7-re odaértünk, aminek a szonográfus is nagyon örült, úgyhogy nem is kellett várnunk, már mehettünk is. A hely piszok hangulatos, a nőci pedig nagyon kedves volt. Iszonyat jó volt látni, hogy mennyire élvezi a munkáját, nekem ez nagyon sokat jelentett.

Nemcsak Benedeket, hanem engem is alaposan kivizsgált. Végre fény derült rá, hogy miért fáj nekem az oldalam időnként. Azaz mondhatnám azt, hogy beigazolódott, amit már én is gyanítottam. Szóval a vesém a ludas. Gyerekként amúgy is sok bajom volt vele, többek között vesemedence nagyobbodás, vesevérzés és a mai napig vesehomok. Bizony ám! homokos vagyok :-))). Bocs a hülye viccért.... A lényeg, hogy nagyon úgy néz ki, épp a kalcium oxalát miatt van vesetágulatom. Meg mástól, mivel ez ugyi a mostani állapotommal is járhat. Azért furi, mert mikor Pécsett voltunk a kórházban, rá is kérdeztem a dokinál, aki meg is qqcsolt, de nem látott semmit. Dokimnál is rákérdeztem, ő se nagyon foglalkozott a dologgal, viszont tegnap megtudtam, hogy a vesefájdalom konkrétan egészen a petefészekig sugárzik. Így már totálisan egyértelművé vált, hogy emiatt szokott fájni a jobb oldalam. Kicsit kutattam, hogy ez akkor most konkrétan mi a fenétől lehet, de semmit sem találtam :-(. Azaz még annyit, hogy baci. Dokibácsimhoz két hét múlva kell csak menni, majd kíváncsi vagyok, mit fog kiokoskodni, addig meg elmegyek megint pisivizsgálatra.

No és mit tudok ezzel a dologgal csinálni? Kb. semmit. Azt tanácsolta a szonográfus, hogy tudatosan a másik oldalamon feküdjek, igyak sokat. Az ivással nincs gond, de tény, hogy eddig szinte mindig a jobb oldalamon feküdtem, aludtam, az éjszaka viszont már nagyon figyeltem, hogy "Apa felé forduljak". Merthogy ez volt a fő jótanács :-))))

Maga a qqcsolás durván tényleg 1 óra volt, bár nem folyamatosan, mivel közben még ki kellett mennem pisilni is, hogy ne legyen tele a hólyagom. Benedek hihetetlen édes volt. Döbbenet, hogy mennyit változott, mióta utoljára láttuk. No és még a nő szerint is tiszta apja. És ez tény. A szája tutira, talán a nózija hasonlít rám - sajnos - és bízom benne, hogy az én szempilláimat fogja örökölni :-). Miért sajnos, hogy a nózija talán az enyém? Apukám mindig azt mondta, hogy akkora heftim van, hogy a fagyis egy százasért se töltené tele. Hozzáteszem, akkoriban 50 fillér volt egy gombóc fagyi :-)))). Na jó! azért jópár évre rá az is mondta Apu, hogy "nini! hozzánőtt a fejed a nózidhoz" :-)).

A kiffiam 1ébként folyamatosan mozgolódott, csak a végefelé lett elege, akkor abba is hagytuk a mozizást. Hihetetlen volt látni, ahogy a köldökzsinórral, majd a talpacskájával játszott. Előbbi a nyaka körül volt, akárcsak egy lánc és néha rágcsálta is :-). A talpacskája meg egyenesen zabálnivaló és már 4.15 cm! Úgy tűnik, nagylábon fog élni, bár állítólag a Zuram is így kezdte, aztán csak 41-es lett a vége.

No és akkor néhány fotó a teljesség igénye nélkül:

Hozzávalók:

Tészta:
6 tojás
6 ek kristálycukor
4 ek liszt
2 ek kakaó (nem cukrozott!)
1 cs sütőpor
1 dl étolaj

Krém:
50 dkg túró
25 dkg margarin
25 dkg porcukor

Zselé:
7 dl fanta üdítő
2 ek cukor
2 cs vaníliás pudingpor

Elkészítése:
A tésztához a hozzávalókat kikevered, közepes tûznél kisütöd. Kihûtöd. (Nagyimtól tanult jótanács piskótasütéshez: az első 5 percben fullra rakd a hőfokot, utána vedd vissza 180 fok körülire és ugyi 20 percig ne nyisd ki a sütőt, mert összeesik a tészta. 1ébként ez kb. ennyi idő alatt el is készül.)
A krém hozzávalóit habosra kevered, hûtõbe teszed.
2 dl fanta szénsavas üdítõben elkeversz 2 evőkanál cukrot és 2 csomag vaníliás pudingport. 5 dl üdítõt felhevítesz és hozzákevered a pudingos üdítõt. Együtt fõzöd, majd hûlni hagyod, közben többször megkevered. Figyelj arra, hogy ne álljon totálisan össze a pudingos bigyó, különben nehéz kenni. Ha mégis így történt, melegítsd fel kicsit.
Ha minden hozzávaló kihûlt, a tészta tetejére kened a túrókrémet, majd rásimítod az üdítõs pudingot.
Tedd egy kis idõre még a hûtõbe, bár a legjobb, ha előző este csinálod meg. Kockákra szeletelve tálald.

Jó étvágyat!

Háttér: Anya bevitt magával a dolgozóba egy flakon ásványvizet, míg beszélgetett a Zurával, aki végülis kinyitotta és ivott is belőle.

Anya: - Héló, az az én baba-mama ásványvizem!

Apa: - A hűtőben meg Apa-sör van, mi?

Ma végre eljutottunk egyik cyber-barátnémékhoz, hozzánk képest a "világ végére", mivel Gödöllőn laknak. Elég régóta terveztük, hogy talizunk, ráadásul mivel először mi voltunk náluk, úgy illene ugyi, hogy ők jönnek hozzánk. Igenám, de ez sajnos több dolog miatt is meghiúsult. Előszőr azért, mert a két pici ikerlánya akkor még nagyon kicsi volt, macera lett volna, no meg a kutyink miatt talán nem is lett volna túl jó, ha ők jönnek, no meg sosem sikerült úgy egyeztetnünk, hogy minkettőnknek jó legyen. Az utóbbi időben pedig a két legnagyobb probléma, ami tulképpen egymásból következik, hogy a csajok már nagyon rohangálnak, mi meg még nem nagyon tudjuk elzárni a kutyinkat. Nem harap a kis dög, csak ugyi allergiás és nem túl szép látvány, no meg eléggé "szőröz" is, bár az már alig van szegénykének. Viszont ez, azaz az elkerítés már folyamatban van, épp ma néztünk biztonsági ajtózárat, amivel majd ki lehet zárni a gyerekszobából és a nappaliból. Ezek fényében végülis úgy döntöttünk, hogy most nekik is egyszerűbb, ha mi megyünk, mert így nem kell összecuccolni a kiscsajokat, viszont majd jönnek babanézőbe, ha Benedek kibújt.

Bunkó módon kisebb késéssel - mentségemre szolgáljon, hogy előtte kajálnunk és vásárolnunk kellett, én meg mostanság csak a csigára hasonlítok, legalábbis közlekedésileg -, de megérkeztünk Gödöllőre. Odafelé jutott el a tudatomig, hogy még soha nem láttam a kastélyt, szóval vmikor ezt is be kell pótolni. A vendéglátóink baromi szép helyen laknak, ráadásul igencsak sokat fejlődött a környék a látogatásunk óta. A házukba az első perctől kezdve egyenesen belezúgtunk. Sok házban jártam már, de az övéké olyan, amibe szó nélkül beköltöznék, átalakítások nélkül. Vicces volt, mert a kertben üldögélve döbbentem rá, hogy a mi 8lakásos társasházunk telke talán még kicsit kisebb is :-).

A két kiscsaj iszonyatosan édes. Az egyik tiszta anyja, természetileg is, a másik pedig olyan mint az apja. Mikor odaértünk, az egyik kiscsaj - anyja lánya - aludt, a másiknak pedig ennie kellett volna, de persze nem akart. Eleinte kicsit szégyenlős volt, de a Zuram ölében igencsak gyorsan oldódott, már vigyorgott, huncutkodott ezerrel. Végül sikerült megetetni is, természetesen csak úgy, hogy látott minket :-). Aztán felébredt a másik kiscsaj is. Nah ő aztán totálisan más, mint a tesója. Miután magához tért, rögtön mosolygott, huncutkodott. Persze egy idő után a szülők berakták őket a jó kis járókájukba, ahol totál jól elvoltak egymással. És a függönnyel :-). Tök édesen játszottak, produkálták magukat. Ja! És mielőtt megérkeztünk, állítólag az "apja lánya" igencsak rossz volt, se enni, se aludni nem akart, hisztizni viszont annál inkább. No ebből totálisan kimaradtunk, mert mi már csak azt láttuk, hogy egy tünemény kiscsaj, aki baromi jól elvan a Zurammal :-). Igaz, kaja után nuku alvás, pedig már a kertben a hintában is elaludt, ezért is nem akartunk túl sokáig maradni, pedig nagyon jól éreztem magam. A csajok nagyon kis édesek voltak. Az egész családból sugárzik a nyugalom, az összetartás, náluk csak feltöltődik az ember. Nagyon sajnálom, hogy ennyire messze laknak, jó lenne többször összefutni. Bízom benne, ha Benedek megszületett és lesz autóm, fogunk tudni majd talizni. Jó érzés ilyen embereket is ismerni!

Mennyire fontos Magyarországon, hogy diplomád legyen? Mi a fontosabb? Hogy érts a szakmádhoz, vagy papírod legyen róla? Azt hiszem, erre elég egyértelmű a válasz. Sajnos az a tapasztalatom, hogy itthon az első, amit megnéznek, hogy milyen papírod van, azaz legyen minimum egy diplomád, az sem baj, ha nem szakirányú. Ok, megértem a munkáltatókat, hiszen x db önéletrajz alapján vhogy szortírozni kell az embereket, ill. ugyi egy pályakezdőnél inkább a papír számít, mivel gyakorlata még nincs a szerencsétlennek, de azért szar.

Épp a napokban, Óvónéni barátosném látogatása után, aki friss diplomás, beszélgettünk a Zurammal, hogy kinek mennyi papírja van. Nem semmi a helyzet, mivel ugyan neki megvan az abszolutóriuma, de nem államvizsgázott le, mert kellene még egy nyelvvizsga és amiből mehetne, az vagy holt nyelv, vagy nem szereti, és ha már menne, akkor olyat akar tanulni, amit használni is tud. Persze erre ideje nincs, de sztem szüksége se. Szerencsére olyan helyen dolgozik, ahol jól érzi magát, bírja a társaságot és a melót is, nem keres rosszul, és tulképpen konkrétan nincs szüksége a papírra. Itt nem ezt nézik, hanem, hogy mit tud. És sztem ez a lényeg, ennek kellene a normálisnak lenni. Nálam megint más a helyzet. A beszélgetés során eljutottunk odáig, hogy összeszámoltam, nekem hány végzettségem van. Tök vicces! Ha jól számoltam, összesen 7, plusz még egy, ami az egyik felsőbb fokúja, de az Áll.Ig. diplomám végülis nekem sem lett meg, de már nem is érdekel. Tudom, itt felszisszennek azok, akik lediplomáztak, hogy ne sírjon a szám, de végülis igazán az én döntésem volt, leszámítva, hogy hivatalosan az utolsó félévben kirúgtak. 1ébként anno, 8 évvel ezelőtt nagy mákom volt, mert mikor felvettek a mostani melóhelyemre, nem azt nézték, hogy diplomás vagyok-e, hanem, hogy mit tudok.

Sajnos azt látom, hogy manapság már egy titkárnőnek is jó ha van két diplomája, és minimum egy, de inkább kettő nyelvvizsgája. És ugyi ez még nem jelenti azt, hogy ért is a szakmájához, mivel lehet, hogy totálisan más a végzettsége. Csak ugyi ezzel azt érik el, hogy azok igencsak háttérbe szorulnak, akik igazán értenek a melóhoz. Persze, mostanság már egy titkárnői munkakör sem a régi, megszokott kvfőzős munka, mivel eléggé összetett és ugyi sznobék inkább "asszisztensnek" is hivatják magukat. Viszont azt látom, hogy az idősebbeknek, akiknek nincs diplomájuk, sajnos labdába sem rúgnak az 1-2 diplomás, 1-2 nyelvet beszélő, fiatal, csini csajokkal. És ez sztem nagy baj. Az ilyen csajszik úgyis csak ugródeszkának használják ezeket a melóhelyeket, azok meg szívnak, akik szívesen dolgoznának. Oké, ehhez mindkét félnek nyitottnak kell lenni. Megértem, hogy a vezetők jobban szeretik a közvetlen közelükben a csinos lányokat, mégis igazságtalannak tartom a helyzetet. Miért kerüljön hátrányba egy kevésbé csinos, esetleg idősebb kollegína, aki akár ezerszer megbízhatóbb, jobban meg is becsülné a munkáját, mint egy csini lány? Na ez az ördögi kör.

Szerda óta igencsak belehúztam a sütögetésbe. Szerdán azért, mert ugyi itt volt a barátnőm és anno kérte, hogy egyszer csináljak neki fantasütit. Tegnap azért, mert édesség ehetnékem volt, ma meg azért, mert a Zuram bulizni megy.

És mi lett a végeredmény?

Egy baromi finom sajtos, egy nagy adag almáspite és a szerdai maradék fantasüti. No meg tegnap ugyi sütizhetnékem volt, így gondoltam, hogy "kiszúrom a szemem" egy kis pudinggal. Nah ebből az lett a vége, hogy csináltam vanília pudingot, ami mellé akartam csokisat is, de jól bebukam, mert mint kiderült, az nem puding, hanem csokiöntet volt. És nem is kis adag, mert végülis duplát kellett csinálnom, mert a tejet is a pudinghoz mértem. De ugyi mi a fenét csináljon az ember lánya egy halom csokiöntettel? hmmm... Elő a Norbi-féle sütis könyvet, oszt uccu neki piskóta. Persze nem volt 8 tojásom itthon, csak 7, meg ugyi azért ezek nem is kis adagok, így úgy döntöttem, hogy elég lesz a fele. Elég is lett. És be kell valljam, baromira jól sikerült! Totálisan olyan lett a csokiöntettel, mint anno a napköziben kapott napközis piskóta! A Zuramnak is nagyon bejött, úgyhogy asszem máskor is fogok csinálni. No és ugyi az sem elhanyagolandó tény, hogy diétásan lett elkészítve.

Ha pedig valaki kedvet kapott a sütögetéshez, itt a sajtos receptje. Még anyu csinálta így gyerekkoromban, 1ébként az eredeti recept az egyik netes szakácskönyvből való.

25 dkg vaj v. margarin
25 dkg reszelt trappista sajt (nekem más volt itthon)
30 dkg finomliszt (norbi-féle + tönkölyliszt keverékből csináltam)
fél csapott teáskanál só (magyarul 1 mokkáskanál..)
1 mokkáskanál cseresznyepaprika krém (nah én ehelyett por pirospaprikát raktam bele)
Tetejére: 1 tojás 1 evőkanál vízzel felverve
ill. én még rakok a tetejére reszelt sajtot is.
1ébként pont úgy csinálom, ahogy le van írva :-)))))))))))

 A vajat, sajtot levegős krémmé összekevered. Lisztet, sót, paprikát beleszitálod - sosem szitálok.... -, összekevered.
2 órára uccu a hűtőbe. Én már ugyi tegnap összegyúrtam a tésztát.
Hűtve 3-4 napig, fagyaszta 6 hónapig tartható el!
Sütőt előmelegíted 180 fokra (2-es fokozat). A tésztát fél cm-re kinyújtod, formára vágod, kizsírozatlan tepsibe teszed (én sütőpapírra v. szilikonosra szoktam), tetejét bekened tojással + mehet rá a plusz reszelt sajt. 10-12 percig kell sütni, míg ropogós és aranybarna nem lesz. Ezután még 1 percig a tepsiben hagyd hűlni, majd fémrácsra rakni.
Jól záródó dobozban 2 hétig áll el.

Hűtve 3-4 napig, fagyaszta 6 hónapig tartható el!

Jó étvágyat!

Pontosabban nem én voltam látogatni, hanem hozzám jöttek. Azaz jött. A barátnőm, akit a TF-ről ismerek. Bírom a lányzót, jó fej, ő is hasonlóan dumagép, mint én.

Hogy ismerkedtünk meg? Nah ez egészen furi volt. Első nap a TF Aulájában leültem az első sorba. Aztán rájöttem, hogy az mégsem olyan jó, mivel egy szintben van az oktatóval, így feljebb kerestem helyet. Kiszúrtam egy lányt, aki szimpi volt, így lecuccoltam mellé. Persze elkezdtünk beszélgetni és kiderült, hogy ő is úszásra jött. Most őszintén? Mi annak a valószínűsége, hogy közel 300 emberből, akik különböző sportágakra jöttek és ebből összesen kb. 50 fő jelentkezett úszásra, hogy én pont egy olyan csajszi mellé ücsörgök le, akinek ugyanaz a sportága? Márpedig véletlenek nincsenek. Szóval mákom volt, ráadásul tök jó kis társaság jött össze körülöttünk, totál jól elvoltunk az előadásokon :-).

Tehát szerdán ő látogatott meg. Durván fél 2-re ért ki hozzám. A Kiskutyunk totálisan bekattant, vagy inkább rá, mert folyamatosan hozzá akart menni, hiába próbáltam könyörögni neki, fenyíteni, semmi értelme nem volt, elbújt a lányzó lábánál és nézett rá árván. Nagyon jó fej volt :-). Gyorsan kajáltunk, aztán dumáltunk. Nem keveset. Mármint keveset ettünk, annál többet dumáltunk :-). Duma közben pedig megnéztünk egy halom esküvői fotót, mivel a barátja nemrég kérte meg a kezét és jövőre tervezik a lagzit. Nekem is jó volt nosztalgiáznom.

Szegénykét megetettem egy halom fantasütivel, ill. rátukmáltam egy csomó "kinőtt" ruhámat, amik között még olyan is volt, amit szinte már nem is tudtam hordani, mert összement a szekrényben. Azért hihetetlenek ezek a ruhák és szekrények, nem?

Este vacsiztunk még egy lájtosat, majd miután hazajött a Zuram, elvittem a lányzót a Nyugati PU-hoz. Mire hazaértem, eléggé elfáradtam, de nagyon jól éreztem magam, jó volt beszélgetni, hülyülni. Remélem, hogy később sem fogunk eltűnni egymás szeme elől, kár lenne.

Szóval pussz Óvónéni és köszi a látogatást! :-))))

Bizony! És ez már a 23-as számmal kezdődik :-). Szépen, lassan, de biztosan haladunk :-). A pocakom egyre jobban nő, és sűrűbben húzódik. Tegnap néztem is a tükörben, hogy mostmár olyan igazi kismamás pocak. Nekem tetszik, bár kicsit ijesztő, ha belegondolok, hogy mgé 3 hónap van hátra és ugyi addig is csak nőni fog. De nem baj, Benedeknek ez a dolga.

A kiskölök 1ébként szerencsére nagyon aktív. Ráadásul tegnap jól ki is szúrt velem, bár természetesen igaza volt. Történt ugyanis, hogy a héten a dietetikus rámpirított, hogy nagyon fontos, szinte a legfontosabb, hogy 7-kor reggelizzek, ti. mióta itthon vagyok, ált. fél 9-ig is el szokott húzódni az első hami. Nah már harmadik napja ezt be is tartom, aminek az az eredménye, hogy már 1 óra előtt éhes vagyok, hiába kajálok 10-kor is. No és én voltam olyan hülye, hogy nem ebédeltem rögtön akkor, amikor elkezdett korogni a gyomrom, hanem kicsit elhúztam, aminek az lett az eredménye, hogy elkezdett baromira fájni a pocakom. Így jártam. Viszont miután hamiztam, ittam egy nagy adag vizet és ledőltem pihizni, már nem volt semmi bajom. Asszem jobban fogok figyelni.

No és a másik hír, hogy megvettük Benedeknek az első rugiját, és bodyjait, mivel hétfőn megjött a megrendelt kalózos szett, tegnap pedig a vámpíros cuccos. Hihetetlen aranyos mindegyik és ahogy néztem, elég jó minőségűek. Magunknak is rendeltünk 1-1 pólót, azok is tök jók. Direkt 62-est kértem, mivel nem tudjuk, mekkora lesz a Kiffiam, ha megszületik, és nem akarnám bebukni az 56-os rucikat. Meg különbenis! Pont addigra fog belenőni - legalábbis remélem -, mire tudunk majd sétálni menni. Nagyon kis dögös lesz ám :-)))

No és a szokásos heti pocakfotók:

Élet, erő, egészség. Ahogy már gyerekkorunkban is tanultuk. Bár nem tudom, hogy ez a mostani tejekre is igaz-e...

Mit szeret általában az ember gyermeke? Amit nem szabad. Nah így vagyok én is a tejjel. No és a spenóttal, sóskával, narancslével. Mindennel, amiben magas a kálcium. Miért nem szabad? Mert a vesém nagyon nem szereti. Gyerekkoromban vesemedence gyulladásom, vesevérzésem volt, és talán a mai napig is időnként előfordul kalcium oxalát a vizeletemben. Hát ezért kell vigyáznom. Mégis piszkosul imádom! Sőt! Volt időszak, hogy szinte minden nap megittam 1-1 liter tejet. És persze melyik a legjobb? A - viszonylag - friss, 2.8%-os. Ami aztán végképp nem jó. Viszont ennek van a legjobb íze.

A jómúltkor a cégemnél volt allergia vizsgálat és bár már többször is voltam ilyenen, azért gondoltam, hogy kihasználom az alkalmat. Szokásosan bekarcolták a kezem, felrakták a "szereket", oszt várni kellett. Sok újat nem tudtak mondani, max. megerősítettek abban, hogy továbbra is pollen allergiám van, ráadásul nem is akármilyen. És ezt már érzem is, hiszen július van, kezdődik a szezon. No de nem ez a lényeg! A nőci, ahogy elkezdte letörölgetni a karomról a cuccost, jegyzetelt, hogy mire allergizáltam be. Nem keveset kellett dolgoznia, mert a 11-ből 5-re simán beindult az alkarom. Tojásra szerencsre nem vagyok érzékeny, viszont a nő engem kérdezett az egyik duzzanatnál, hogy az mi? Én meg néztem rá bután, hogy honnan a fenéből tudhatnám, hiszen ő rakta rám?! Aztán ő is hasonlóan nézett, mert kiderült, hogy a tej volt az. Totál meglepődtem, mert bár azt éreztem az utóbbi időben, hogy ha iszom, vagy tejfölös, tejszínes hamit eszem, akkor utána rohanás van a klóra, mégis váratlanul ért a dolog. Mióta babás vagyok, azóta meg konkrétan begörcsöl a belem, de legalább már tudom, hogy mitől. Ez azért is gáz, mert ugyi a babónak is kellene a kalcium. Eddig dokibácsim nem mondta, hogy szedjek, aminek nagyon örülök, mert az tuti kikészítene. No mind1, így jártam.

1ébként a családban van még egy ilyen defektes, konkrétan az Öcsém, akinél pár éve derült ki, hogy tejcukor érzékeny. Hurrá! Neki aztán szinte semmit sem szabad ennie, max. akkor, ha beveszi a gyogyiját, de ugyi abból sem szabad túl sokat. Én meg küzdök az inzulinommal. Azért jól elvagyunk, nem? :-)))))

A lényeg, hogy eléggé irigylem azokat, akik mértéktelenül ihatják a tejet. Időnként persze én is elcsábulok, de azért vigyázok magamra, mert utána igencsak szarul tudok lenni. Lehet, hogy át kéne térni a laktózmentes löttyre? Iható az egyáltalán? Nah majd kipróbálom.

A 7végén Győr mellett, Győrújbarátban (-on?) voltunk a barátainknál. Kicsit paráztam odafelé, mert eléggé rázott az M1-es, amin igencsak meg is lepődtem, mert évekkel ezelőtt ez volt a legjobb út. Asszem sikerült megszoknom az M0-t és M7-est. Hazafelé már nem volt gáz. De nem is ez a lényeg.

Barátainknál 3 kispasi van. A legidősebb 7 éves, a középső 4, a legkisebb pedig 2,5. Elég sok gyerkőc van a környezetemben, mégis mindig meglepődöm azon, hogy ők mennyire értelmesek. Anyukájuk beszélt velük - főleg a két nagyobbal természetesen -, mielőtt mentünk, hogy ugyi baba van a pocakomban, ezért nagyon figyeljenek, vigyázzanak rám, nehogy véletlenül nekemrohanjanak. Hihetetlen volt mindkét kölök! Anno mindig ezerrel nyúztak, most viszont tényleg nagyon figyeltek rám! Sőt! Érdeklődtek. A középső közölte is anyukájával, hogy kicsit ugyan meghíztam, de persze tudja, hogy azért mert baba van a pocakban, és hogy neki még így is nagyon tetszem. Eszméletlen édes lehetett :-)). Ja! és persze órákon át tök zavarban volt, puszit is alig bírtam kicsalni tőle. Aztán azt is megkérdezték, hogy ugye majd jöhetnek hozzánk megnézni Benedeket? Mondtam, hogy természetesen igen. Szóval eszméletlenek. A középső meg folyamatosan a Zuramon lógott, nagyon kis édes volt :-).

Náluk vhogy mindig totál feltöltődöm. Alapból nem mondanám, hogy rosszak a kispasik, viszont annál elevenebbek. Mikor kisebbek voltak, akkor is előfordult, hogy rosszalkodtak,  de elég volt rájuk szólni egyszer, aztán persze csak bepróbálkoztak, viszont másodszorra már nem csinálták a rosszaságot. Egyszerűen imádom őket! Már az elejétől fogva láttuk, hogy igencsak jólneveltek. Ez nem tudom, hogy abból adódik-e, hogy mindkét szülőjük tanár - az Apa magyart, az Anya németet tanít -, de nem hinném, mivel ugyi nézd meg a kőműves házát... A lényeg, hogy baromira értelmesek, jól neveltek, ami sztem leginkább azzal magyarázható, hogy a szüleik nagyon sokat foglalkoznak velük. Bízom benne, hogy mi is legalább ennyire jó szülők leszünk!

Augusztusban ők jönnek hozzánk egy iskola-óvoda előtti bevásárlásra, aztán télen majd vmikor babanézőbe is. Kíváncsi vagyok, hogy fog nekik tetszeni az új jövevény, bár nem kételkedem, hogy bírni fogják. Mert ők ilyenek.

Hihetetlen boldogsággal tölt el, hogy végre beléptünk a 6. hónapba. Annyira jó!

Lassan talán kezdek is felbátorodni, hogy vásárolgassak Benedeknek. A babakocsit kedden megrendeltem, max. szeptember 1-ig ígérték. Sikerült olyan színt választanom, ami nem igazán van ebből a típusból Magyarországon.

Erről a típusról van szó: http://href.hu/x/668i, természetesen hordozóval és sportrésszel 1ütt, ebben a színben: http://href.hu/x/668e, és még 10% kedvezményt is kaptunk. Ha vmi miatt nem lesz, akkor még mindig van két variáció. Vagy marad a chicco, de akkor a szürke-kék színű lesz, vagy átpártolunk erre a neonatora: http://href.hu/x/668f.

Nah ennyit a babakocsiról. Örülök, hogy végre sikerült lerendezni, már elég régóta kutakodtam, hogy melyik legyen. A következő nagy lépés a bababútor lesz. Ebből szerencsére nincs sok variáció, igazán max. 3 helyre szeretnék elmenni. Az RS-be, a Faktumokat megnézni, ill. ugyanezt a MaxCityben és még ez van: http://href.hu/x/6685, ami árban is elég jó, bár ugyi a múlt héten voltunk a boltban, úgyhogy ha ez lesz, akkor tutira neten fogjuk megrendelni, mert az az üzlet nagyon gáz.

Közben azért már elcsábultam 1-2 dologra. Az első, amit vettem Benedeknek egy ún. "büfikendő" volt. Sztem aranyos és már nagyon vágytam rá, hogy végre Ő is kapjon vmit. Azóta még beszereztem a Tchiboban előkéket (Hétfőtől Vasárnapig feliratokkal) és egy kapucnis fürdőlepcsit. Volt még ágynemű garnitúra is, de azt még nem mertem, majd ha már meglesz az ágy és a bölcső. Közben kiváltottam a kezdő csomagot is, amiben van egy rózsaszín cumi - nem hiszem, hogy meg fog sértődni, ha ezt is megkapja -, egy Avent pohár, egy Szentkirályi bébi ásványvíz meg szórócuccok. Asszem ennyi.

Tudom, ez még nem sokminden, viszont tegnap megrendeltem ezt: http://href.hu/x/6689 - nem ám hülyének nézni! A Zuram küldte :-))) -, ill. este ezeket fogjuk átnézni: http://href.hu/x/668a. Annyira édesek :-)))). Tudom, kicsit (???) dilik vagyunk, de ezen már nem nagyon lehet változtatni :-))).

Szóval ez még nem sok, de a ruhákkal amúgy is úgy vagyok, hogy majd csak akkor akarom beszerezni őket, ha már megvan a babaszoba, addig úgysem tudom hova tenni, ez a pár dolog pedig el fog férni egy szatyorba.

Babaszoba? Hmm.... lassan, de biztosan alakulgat. Még mindig van bent jópár felesleges cucc, de szépen apránként azért mindig sikerül néhány dologtól megszabadulnom. Idő kérdése és üres lesz. Aztán jöhet nyár végén a festés és addigra talán a bútorok is meglesznek. Hát így állunk, a 6. hónap elején.

Tegnap voltunk Dokibácsinál. Persze kismami aggyal elfelejtettem néhány dolgot megkérdezni, de én már csak ilyen vagyok.

Első reakció: 22. De jó! :-)))

Aztán megmutattam az elmúlt időszakban beszerzett leleteimet, majd megvizsgált. Ítélet: zárt méhszáj, hátsó fali méhlepény - "ennek örülünk" -, 550 g-os babó. Szépen fejlődik, épp akkora, amekkorának lennie kell. A múltkori pécsi kórházasdi papírka alapján annyit közölt, hogy ez egy jel volt, nagyon jól tudja, hogy pörgős vagyok, úgyhogy fogjam vissza magam, sokat pihenjek és igenis nem baj, ha a Zuram ezt szigorúan be is tartattja velem. Túl sokáig készült ez a baba, nem kéne szórakoznom. Na tessék! De igaza van. Úgyhogy pihi ezerrel.

22-es csapdája. Itthon vagyok, lenne időm mászkálni, de nem kockáztatok. Pedig ma még a kocsi is itthon van. Csábító, mi? :-)))

No és akkor a heti pocakfotók, ismét alulöltözve :-)

Az éjszakám elég húzós volt, egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a tegnapi hallott tragédiát, nagyon rosszul aludtam, folyamatosan aggódtam, hogy minden rendben van-e a babómmal. Benedek reggel is még elég lusti volt - tiszta anyja! :-) -, aztán finoman, de jelentkezett. Remélem, csak a nagy meleget nem bírja, meg tegnap elfáradt, ezért van így belassulva. Azért reggeli után már kicsit összeszedte magát. Megígértem neki, hogy ma pihizünk, csak délután kell majd elmenni a háziorvoshoz, majd Dokibácsihoz a szokásos havi vizitre. Bevallom, azért megnyugtat, hogy éppen ma megyünk hozzá. Tudom, hogy minden rendben van, mégis aggódom. Há' noooooormális vagyok én?

Nah végre sikerült eljutnom az utolsó előadásra, aminek két része volt. Az egyik a szülőszobalátogatás, a másik pedig a relaxációról szólt. Engem leginkább ez utóbbi érdekelt és a múltkor nagyon elkeseredtem, mert akkor még úgy volt, hogy a mai előadás el fog maradni. Aztán megtudtam, hogy szerecsémre mégiscsak megtartják. Ma amúgy is be kellett mennem Dilidokihoz, így könnyebb volt megszerveznem, hogy el tudjak menni.

Reggel a Zuram bevitt a városba, Dilidoki után pedig találkoztam egy nagyon régi barátnőmmel az Ikejában. Így tök jó volt, mert 100 év - na jó! csak 15 - után végre össze tudtunk futni egy jó kis dumapartira, kajáltunk egyet és nem a baromi melegben kellett mászkálnom, hogy elüssem az időt. Tiszta haszon. Jól éreztük magunkat. Aztán nagyon kedves volt, mert eldobott az Aréna plázához, mert el kellett vmit intéznem, bár onnan már taxival mentem tovább a Sotéra. Utálok taxira költeni, egyszerűen sajnálom rá a pénzt, de most két okom is volt, hogy ilyen luxusban utazzam. 1. nagyon meleg volt, 2. kicsit késésben voltam, így meg nem kellett sietnem, még esélyt sem adtam, hogy befeszüljön a pocakom. Már jól jártam. Azért vicces volt, mert a KeletiPu előtt állt egy halom taxi, de egyiken sem volt "felségjelzés", így nem sok bizalmam volt irántuk, de szerencsére előrébb állt két másik autó is, így hozzájuk mentem. Épp beszélgettek és én illemből a bal oldalit kérdeztem meg, hogy szabad-e, mert ő volt közelebb a kijárathoz, de ő átpasszolt a másik kocsinak. Korrektek voltak. Az én taxisom jó fej volt, poénkodott, hogy biztos azért nem hozzá mentem, mert annyira csúnya, de megnyugtattam, hogy nem, csak nem akartam köztük vitát, így azt választottam, aki előrébb állt. Totál normális volt a pasi, és még el sem késtem. Ja! és persze légkondis volt a kocsi, szóval simán megérte.

A tanfolyam is elég érdekes volt, szimpatikus volt, aki tartotta és nagyon tetszett a relax és a légzésgyakorlás is. Szerencsére nem volt ismeretlen, mivel maga a lazítás totálisan ismerős volt, mert nagyon hasonlított az agykontrollon tanultakkal. A légzés meg érdekes volt, remélem, tudom majd használni, bár tervezem, hogy azért szeptembertől végig szeretném járni a köv. tanfolyást. Benedek folyamatosan mocorgott, totál elterelte a figyelmemet, bár igyekeztem koncentrálni. Hihetetlen aranyos volt, nagyon imádom a mi Kiffiúnkat! Bízom benne, hogy a szülésnél majd flottul 1ütt tudunk működni.

Valóban nem az. Viszont vannak pillanatok, amikor sajnos rossz dolgok történnek.

Múlt 7végén 1ik fórumos társunk panaszkodott, hogy barnázik, aztán hogy vérzik. Iszonyatosan rettegett, nehogy valami baja legyen a Pocaklakójának. A babója 19 hetes. Volt. Sajnos ma kaptam az üzenetet, hogy tegnap meg kellett szülnie a babáját, mert egyszerűen beindult a szülés. Mikor megtudtam, bőgtem. Aztán önző módon rögtön az én Kisbabám jutott eszembe, hogy remélem, vele minden rendben és még nem akar a világra jönni. Ráadásul ma mászkálnom is kellett, így minden egyes kisebb húzódásra, nyilalásra rögtön szegény lányzó jutott eszembe, ill. az, hogy nehogy velünk baj legyen. Tudom, hogy nem szép dolog, hogy magamra, magunkra gondoltam, de azt hiszem, ez természetes reakció. No meg ugyi nagyon sokat vártunk már a mi kis Picikénkre. Nekem is volt vetélésem, 8 hetesen veszítettük el az első babánkat, de az azért más. Bevallom, elképzelni  nem tudom, hogy fogja túlélni ezt az időszakot, bár talán az segíteni fog neki, hogy van egy kislánya, akinek szüksége van rá.

Kívánom, hogy a lelke mielőbb helyreálljon, szívből kívánok neki sok erőt az elkövetkező időszakhoz!