és a számolás folytatódik...

Ma voltam dokibácsinál, minden rendben, szép zárt a méhszájam, a pocakom meg jó nagy :-).
Babót csak keveset néztük, nem akartuk szadizni, holnap úgyis megyünk genetikára. Szerencsés vagyok, hogy a múltkor megmutatta magát, mivel ma inkább motoros pozíciót vett fel, nagyon össze volt kucorodva :-). Azt hiszem, eléggé elfáradhatott az elmúlt három napban. Én is....
A gerincén kívül max. a profilját láthattuk, viszont Dokibácsi megmutatta a veséjét, máját is. Úúúúúúgy imádom ezt a kis Törpét!

És a mostmár szokásos heti pocakfotó oldalról és szemből is:

Hospitáltunk. Oktattak minket. Mi oktattunk. Élveztem, élvezem. Elfáradtam.
Néhány szóban így tudnám összefoglalni a tegnapi és mai napomat.
A durva, hogy ezeket még fűszereztem egy kis kitérővel, dokihoz menetellel. Legalábbis az AFP eredményemért ma délután húztam el a Sotéra, ill., még reggel voltam terheléses vércukorvizsgálaton.

Tegnap reggel időben, fél 9-re értem be a suliba. Délelőtt elmélet volt, aztán átmentünk az uszodába, ahol a többiek gyakorolgattak, úszkáltak, én meg kívülről szemléltem két másik lányzóval egyetemben. Ezután ebédszünetünk volt, majd 3-ra a Margitszigetre kellett mennünk, az uszodába, mert meglátogathattunk egy igazi edzést. Baromi szépen megcsinálták az uszodát és iszonyatosan jó volt nézni a tizenéves gyerkőcöket, ahogy úsztak. Hozzáteszem, profikról van szó.

A mai napon délelőtt szintén elmélet volt, aztán irány az uszi, ahol a többiek ismét úszkáltak - nah itt lógtam el -, majd fél 3-kor dolgozat, utána pedig ismét uszodába menet. Viszont ekkor már hospitáltunk, oktattunk, ill. néhányan a kicsit nagyobbak (18 év körüliek) edzését nézhettük meg. A kicsik hihetetlen aranyosak, ráadásul a pillangósok kaptak a végén nemzeti színű szalagot is, mert olyan ügyesek voltak. Jó volt látni, mennyire boldogan viselték a nyakukban az elismerést :-).

Sajnálom, hogy viszonylag keveset voltunk a gyerkőcökkel, mert az oktatás folyamán itt leginkább az elméletre mentek rá, sztem simán lehetett volna több hospitálás, gyakorlati oktatás. Na nem baj, majd megpróbálok időnként vagy ide, vagy majd a wekerlei usziba lejárni a régi oktatómhoz, hogy tanuljak tőle. A Babauszi záró után vhogy úgy éreztem, hogy igen, megtanultam az anyagot, tudok oktatni, simán le tudok vezényelni egy órát, de a sima úszásoktatás azért más. Tényleg hiányolom, hogy kevés volt a gyakorlat, de majd megoldom máshogy.
A lényeg, hogy királyos volt az eddigi két nap, ráadásul holnap megyünk a Spariba! Juhéjjjjj! Aztán jövő hétfőn záróvizsga és vége. Asszem, hiányozni fog, de megpróbálom majd kihasználni a lehetőségeket, hogy ne csak a papír legyen meg! Elvégre régen vágytam már erre a dologra.

Gyereknap. Mindig is imádtam és hát nem hagyhattam ki, hogy az idein is résztvegyek. Először úgy volt, hogy bemegyünk a Városligetbe, de vhogy nem volt hozzá energiánk, ráadásul előtte még be is kellett vásárolnunk, mert már kongott a hűtő, amit tegnap még ki is pucováltam.
Szóval irány a nemrég felújított MokaboBeach. Már többször belefutottunk, hogy nem volt kaja, de most szerencsénk volt. És már másodszorra! Apró örömök :-). A ráadás pedig a gyereknapi rendezvény volt műsorral, kisebb versenyeke. Mikor odaértünk, épp "jó ebédhez szólt a nóta", a Bojtorján együttes előadásában, mint utólag megtudtam. Totál meglepődtem, mert tökre bejött a zene. Az elmúlt napokban többször törtem rajta a fejem, hogy milyen gyerekzenét, mese cd-t kellene venni, amit majd én is szívesen meg fogok hallgatni. Vhogy se Halász Juditot, se Gryllus Vilmost, se a Kalákát nem bírom. Lehet, hogy túl finnyás vagyok, de ha választani kell, akkor még inkább Halász Judit. Ezért is gondoltam, hogy vmi olyan cd kellene, ahol gyerekek énekelnek, az talán nem lehet rossz. Na a Húgim is gondolta, hogy meglep eggyel a szülinapomra, de tegnap felhívott, hogy biztos vagyok-e benne, hogy szeretném, mert ha nem gáz, ő nem büntetne ezzel. Állítólag hallgathatatlan volt, mert a gyerekek nyávogtak, affektáltak. Ezek szerint tényleg nem lehet normális gyerekzenét kapni???

Eddig egyetlen cd jött be, amit Sóginénimtől kaptam. Címe: "Álomszép zene babáknak és mamáknak". Totálisan kellemes, nyugis zene van rajta. A héten már többször csináltam, hogy kiültem a teraszra a hintaágyba, benyomtam az iTunest és zenét hallgattam. Többek között ezt a cd-t, ill. még az egyik kedves kolléganőmtől kapott "szeretkezős" válogatást, ami leginkább szintén kellemes, nyugis zenékből áll, no és a legnagyobb kellemes meglepi Celine Dion volt. Sztem a közismert számain kívül még soha nem hallottam egyet sem, de a hintaágyban pihizve tök jólesett a hallgatása.
Tehát Bojtorján... Nah majd körülnézek, megpróbálok vhol belehallgatni, hogy tényleg érdemes-e megvenni. Bizony! Megvenni! Ilyeneket azé illik nem letölteni, ugyi?

Szóval összességében jó volt a gyereknap. Kaptam hamit, zenét is hallgattam, aztán sétáltunk egy nagyot Kiskutyuval, akit számomra meglepő módon most nem kellett nógatni, hogy jöjjön már! Lehet, hogy ő is élvezte ezt a szép napot?

Mi kell a nyugis pihenéshez?
Végy egy jó kis teraszt, takarítsd le.
Adj hozzá egy csipet jó időt, egy hintaágyat, egy napernyőt, egy hosszabbítót és egy laptopot.
A múlt 7végén végre rendbetettük a teraszt. Vettünk két kis zöld-vajszínű tárolót, amiket az ajtó két széléhez raktunk. Eredetileg egy nagy, 3 részest szerettünk volna, de az nem zöld volt, hanem kék és lássuk be, hogy hülyén nézne ki a tavaly szülinapomra kapott zöld-fehér csíkos /New York Jets-es, nem ám fradista! :-)/ hintaágyamhoz.
Végülis az egy nagy kék helyett két zöld lett és rájöttünk, hogy ez is bőven elég, ráadásul sokkal jobban is néz ki.
Az asztal és a négy szék ugyan műanyag, de tervbe van véve - immáron kb. 3 éve... -, hogy veszünk normális fagarnitúrát is. 1ébként ma reggel rájöttem, hogy mé ragaszkodom én annyira a faasztalhoz. Szimplán csak azért, mert a reggelinél kétszer löttyentettem ki a dühítőmet, merthogy ugyi baromira nem stabil a műanyag. 1ébként sztem jól néz ki, szép bordó és még mindig szépen csillog. Mert ugyi a műanyag az csillog jól :-).

Tegnap meg előhalásztam a hintaágy napellenzőjét, azaz a keretet, mert maga az ellenző már előkerült, amihez a gyerekszobában lévő kanapét kellett ugyan szétszednem, de hát kicsire nem adunk. Ja! És a Zuram váltig állította, hogy ott tuti nincs. Dehogynem volt! Így hát felszereltem, ill. ma még letöröltem a korlátokat és az asztalt, kinyitottam a napernyőt, kivittem a laptopot és most totális háváj van! Döglök a hintaágyon, ölemben a laptop és élvezem az életet. Kell ennél jobb?
Na jó! Néha azért sajnálom, hogy nem kertesházban lakunk, de lássuk be, a szimpla kis 10 nm-es terasznak is megvannak az előnyei. Az alap, hogy tutira nem kell füvet nyírni, gazolni. Már megérte, nem?

Ismét itt a csütörtök, ami ugyi nekünk azt jelenti, hogy este elmegyünk vacsizni. Végülis hívhatjuk "torkos csütörtöknek" is :-). 1ébként ez az elmúlt hónapok során már szokásunkká vált és eddig mindig volt valami ünnepelni valónk, vagy legalábbis találtunk vmit.

A mai napra ismét több dolgot tudnék felsorolni, amiről egyszerűen muszáj megemlékezni.
Az első dolog, hogy a Zuram hétfőn egy fantasztikus gólt rúgott.
A másik, hogy mostmár hivatalosan is érzem Babót, tutira kell neki is venni majd egy focicsukát.
A harmadik pedig, ami mindig van ugyi, az az aktuális hétforduló. Szóval, ha más nincs, ez mindig ok :-).
Bírom ezeket a csütörtököket, jó érzés felöltözni, elmenni vacsizni, egyszerűen csak együtt lenni. Nincs igazán törzshelyünk, de a környező éttermek nagy részét már felfedeztük és mindegyik tök jó.

Kíváncsi vagyok, ma hova fogunk menni, mert ez a nap kicsit más mint a többi, mivel ma van a szülinapom! Bizony! 34 éves lettem én. Hosszú idő után ez az első szülinapom, aminek igazán nagyon örülök és nem zavar a korom A korom? Tiszta baromság az éveket számolni, ezzel foglalkozni, mivel még mindig csak max. 30-nak néznek, főleg mióta megint lefogytam. Szülinapok? Na jó! Az eddigiek is tök jók voltak, hát még amióta a Zuram ismerem, de ez a mostani azért igencsak más. Több szempontpól is. Most talán elmondhatom, hogy igenis, elértem, amit szerettem volna!
Hogy mit? Először is, a szívem alatt hordom közös gyermekünket. Másodszor, régi álmomat váltottam valóra azzal, hogy megszereztem a babauszi-oktatói oklevelemet. A harmadik pedig, ami azért mindennapi dolog, hogy nagyon boldog vagyok!
Boldog vagyok, hogy megtaláltam a Zuram, boldog vagyok, hogy olyan a családja, amilyen, boldog vagyok, hogy ebben a fantasztikus lakásban lakom és még sorolhatnám!
Egyszerűen jól érzem magam és ez tök jó!
Szóval azt hiszem fantasztikus szülinapom van!

Hihetetlen! Azt hiszem, ma is történelmet írok, legalábbis a Kiffiúnk életében.
Kb. 5 perce éreztem, és mostmár nemcsak belülről, ahogy eddig, hanem már kívülről is, hogy úgy igazán rúgott a Babó.
Szóval totálisan meglepődtem. Először a szokásos pici pöcköléseket éreztem, aztán rá is tettem a kezem a hasamra, hogy mivanmá? Erre akkorát rúgott, hogy még a tenyerem is megemelkedett picit. Szóval megvolt az első igazi :-). És végülis focimeccset nézünk, vagy mi!
1ébként azóta is érzem, hogy keresi a helyét, mert gonoszul hanyatt feküdtem, mivel így jobban látom, hol van és jobban is érzem, mikor helyezkedik. Annyira imádom! :-))).

Ismét szerda van, a számolást pedig továbbra is gyakorlom. De igazán jól megy már, ugyi?
Számomra még mindig hihetetlen, hogy már itt tartunk. Az meg végképp, hogy igencsak látszik a pocakom, és nem úgy néz ki, mintha csak jól teletömtem volna. Ráadásul össztéveszthetetlenül mozog a Kispasink, érezni, mikor és merre helyezkedik éppen.
Bevallom néha még mindig mindig hihetetlen, hogy átélhetem ezt az egészet. Pedig évekkel ezelőtt mennyire féltem már magától az állapottól is! Úgy tűnik, erre - is - meg kellett érnem. De fantasztikus és megérte a várakozás!

Azt hiszem, ide nem kell szöveg:

És a szokásos heti pocakfotó:

Mindig is tudtam, már gyerekkoromban is, hogy iszonyatosan sok szeretett van bennem, csak abban az időben nem igazán volt túl sok olyan ember a környezetemben, akikre érdemes lett volna "pazarolnom".
Na jó! Apukámat világ életemben imádtam, de úgy tűnik, ez akkor igencsak kevésnek bizonyult. Abban az időben sajnos nem nagyon volt olyan ember, akit érdemesnek tartottam volna arra, hogy "rápazaroljam" a szeretetem.
Talán azért is vettem akkor a patkányomat, őt totálisan feltétel nélkül lehetett szeretni, soha nem bántott.

Mostanság szerintem ez a szeretetmennyiség igencsak több lett. Imádom a Zuram töretlenül, mostmár több mint 7 éve, szeretem az új családomat, a régit, és nem utolsósorban a mi drága Kisbabánkat. No meg persze a Kiskutyunkat, még ha néha a plafonon is vagyok miatta, mert nehezebben viselem a betegsége okozta "károkat".

Hihetetlen érzés, hogy időnként egyszerűen végigfut rajtam egy meleghullám és szó szerint eufórikus állapotba kerülök.  Ilyenkor vhogy a föld fölött járok, simogatom a pocóm és iszonyatosan jó érzés tölt el, hogy ez a kis lélek, pici test bennem fejlődik. Soha nem hittem volna, hogy ez ennyire fantasztikus. Néha rámjön, hogy egyszerűen át tudnám ölelni az egész Világot.

Hogy mi is váltotta ki belőlem ezt a nem kevésbé érzelmes postot? Szimplán annyi, hogy kaptam a Zuramtól egy sms-t, az alábbi szöveggel: "Asszem én kurva szerencsés vagyok! De te is ;) majd mesélek! Imádlak!". Konkrétal lövésem sincs, hogy miről van szó, de a háttérinfó annyi, hogy jelenleg egy régi iskolás barátjával van sörözni, többet sajnos nem tudok. Még. De majd okosabb leszek, ha hazajön :-). Szóval fogalmam sincs, hogy miről van szó, de nekem már ennyi is elég! Egyszerűen imádom!

Ma reggel végre eljutottam a házidokihoz. Ez azért is volt már időszerű, mert el kellett hoznom a táppénzes papírjaimat, be kellett szereznem néhány beutalót - terheléses vércukorra és vizeletvizsgálatra -, no meg irattam fel gyogyit is.

Nagy mákom volt, mert otthon sikerült elcs...nem az időt, így a tervezett 3/4 8 helyett negyed 9-re értem a rendelőbe. Hogy miért volt mákom? Mert kb. 2 perce ültem le, amikor megjelent a doki. 1 pasi volt csak előttem, így elég gyorsan be is jutottam. Szerencsére anno sikerült olyan háziorvost találnom, akinél nem igazán szoktak sokan lenni, bár nem biztos, hogy tudni szeretném, miért. Végülis, amire nekem kell, azt megkapom tőle. Fú, de félreérthető mondat sikeredett... Mind1, a lényeg, hogy eddig nem volt vele gond, ráadásul az asszisztense is totálisan normális, rendes. Anno többször is előfordult, hogy egyszerűen csak odatelefonáltam és simán felvettek táppénzre, utána meg elég volt, ha a Zuram ment a papírért. Szóval korrekt.

Mivel volt még egy kis időm, mert ráértem 9-kor indulni a dilidokihoz, és az asszisztensnek is beszélgethetnékje volt, hát csevegtünk egyet. Ugyi nem árt velük jóba lenni, bármi lehet. Hogy én milyen kis dög vagyok! De nincs igazam?
Elég jól elpletyiztünk az élet nagy dolgairól, még a doki is néha ki-ki szaladgált. Mikor meséltem, hogy megvan a babauszi vizsgám, poénkodott, hogy akkor majd őt is megtaníthatom, de aztán felvilágosítottam, hogy ha minden jól megy és meglesz az úszóoktatóim is, akkor 0-tól 99 éves korig oktathatok :-).

No és a lényeg, hogy elpletyizték, azt hallották, akarnak építeni kis városunkban egy sportkomlexumot, uszodával. Bevallom, mikor anno kitaláltam a sulit, éppen ez járt a fejemben, azaz hátha egyszer végre valaki ráveszi magát és pénztárcáját, hogy belevágja a fejszéjét egy ilyen beruházásba. Szerintem simán megérné, hiszen nagyon sok kisgyerekes család él itt. Azt nem sikerült megtudom, hogy a beruházás magán vagy önkormányzati lenne-e, de ha marad a jó kis polgármesterünk, akkor inkább utóbbira tippelek, max. magánbefektetők segítségével. Na és persze amiatt is bízom a dologban, hogy talán még munkám is lenne, méghozzá olyan, amit igazán szeretek.
Na majd meglátjuk, a remény hal meg utoljára! Mindenesetre hasznos volt a csevegés és még az Örsre is időben odaértem.

Igen, eléggé kivagyok. Reggel 7-kor keltem és bementem a Zurammal Pestre, mert fogdokihoz kellett mennem. Igaz, csak délután 2-re, de úgy döntöttem, hogy inkább vele tartok, minthogy ki kelljen sétálnom a buszhoz, majd azon rázkódni. Ennek viszont az volt a hátránya, hogy ugyi 2-ig el kellett vhogy töltenem az időt.
Na jó! Ez azért nem okozott túl nagy problémát.

Az első utam a XI. kerületi Rendelőintézetbe vezetett, hogy végre elhozzam a toxo leletemet. Természetesen negatív, ami azt jelenti, hogy nem vagyok védett.

Ezután felültem a 7-es buszra, majd bementem a Váci utcába, ahol kb. ezer éve nem voltam. A következő állomás az Intimissimi volt, ahol sikerült beszereznem két tök jó melltartót, amik igencsak bevezető áron voltak, mivel a kettő együtt 5 rongyba került.
Meglepő módon, baromi sokan voltak az üzletekben és az utcán is.
Ezután benéztem a C&A-ba, amit eddig max. kívülről láttam. Legalábbis ezt az üzletüket. Tökre néztem, hogy 3 emeletes az áruház. Asszem ez volt régen a Fortuna. Vagy nem?
Itt sikerült egy királyos sapira szert tennem, elég ócsóé.
Aztán beqqcsoltam a Promod-ba, ahol egy trikót vettem 1.490 Ft-ért. Ennyiért kár lett volna otthagynom.

Az utolsó állomás a H&M volt, de a nagyobb, a Vörösmarty téri. Nah ezen is jól meglepődtem, mert tényleg piszok nagy, ráadásul a -1 szinten volt a gyerek részleg + a kismama rucik. No és végre sikerült szert tennem a régen vágyott farmerszoknyára is. Kétféle fazon volt: az egyik bandázzsal, a másik pedig pocak alatti megoldással. Kizárásos alapon az utóbbit vettem, mert csak abból volt kis méret. Próbáltam egy másik, sportos fazonú szoknyát is, de abból az M-es igencsak nagy volt, kisebbet meg nem találtam. Ja! a farmerszoknya végülis M-es lett, mert ugyan rámjött a kisebb is, de nem igazán volt kényelmes. No és az sem volt egy utolsó dolog, hogy nem 14eFt-ba került, mint az Esprit, hanem éppen a felébe, 7 rongyba. Kétszer mentem el egy csini kismami felső mellett, de egy db-ig tartottam magam, aztán végem volt. Miután kifizettem a szoknyát és elindultam a mozgólépcső felé, megintcsak a felső mellett vitt az utam, így végül megadtam magam. Felpróbáltam és meg is vettem. Szóval elmondhatom, hogy megvan az első hivatalos kismama felsőm is :-).
Itt azért már kezdtem kifáradni, így ücsörögtem egy kicsit a próbafülkében, majd mentem tovább utamra.

Mivel már lassan dél volt és ezt Pocaklakóm is jelezte, célba vettem a hafejbevágnaksefogeszembejutniszendvicsest, de szerencsére közbejött egy önkiszolgáló kajálda is a Madách tér magasságában. Ennek azért is örültem, mert leginkább leveskére vágytam. Be is nyomtam egy nem kis adag karfiol-csirkeragu levest és még ücsörögtem vagy jó fél órát.
A fogdokihoz már 1-re oda értem, de szerencsére be tudtam menni, így szépen kivártam a soromat a váróban. Mondjuk így is időben, már 2 előtt végeztem, ráadásul nagyon boldog voltam, mert - nem túl szép dolog, de két éve voltam utoljára kontrollon, azóta nem - minden fogam rendben volt. Augusztusban kell visszamennem, akkor le fogja szedni a fogköveket és remélem, hogy továbbra is minden rendben lesz.

És még mindig nincs vége a napnak, pedig már igencsak sokat írtam...
Szóval a köv. hely a Nyugati tér volt, azaz pontosabban a Bajcsy, mert ott taliztam a barátnémmal. Sajnos igencsak keveset tudtunk dumálni - ha mi egyszer belekezdünk... -, mert közbejött neki valami, de így is tök jó volt! Lássuk be, 16-17 év után igencsak van mit megbeszélnünk. És már ez volt a második talink 1 hónapon belül :-).

Szóval barátnőzés után elmentem a MOM-ba, mert úgy beszéltük meg a Zurammal, hogy beülök a moziba, aztán hazamegyünk 1ütt. A 4 órás filmek közül egyik sem tetszett, a fél 5-ösre meg már nem mertem beülni. Ha tudom, hogy a Zuram majd' 7-kor jön csak értem! Mind1, elcsászkáltam, elvoltam, bár kicsit sajnáltam, hogy kihagytam egy lehetőséget, így továbbra se mondhatom el, hogy voltam már egyedül moziban. Na jó! Ez már nem lett volna olyan igazi "egyedül", de azért mégis :-). Nem baj, talán lesz még rá  lehetőség.
Kb. 8-ra értünk haza, úgyhogy igencsak elfáradtam, de tartalmas nap volt és még a Zuram se szedte le a fejem a vásárolgatásaim miatt. Királyság :-).

"A lehetetlen lehetségessé vált".
Ez volt a 7végi buli szlogenje. És volt is benne valami, hiszen nem tudok róla, hogy eddig volt-e már rá példa, hogy bulit rendezzenek a metróban. Bizony! Konkrétan a Deák téri metróállomásról van szó.
Eleinte úgy volt, hogy nem megyek, hiszen mégiscsak babát várok, de aztán a Zuram benyögte, hogy szeretné, ha vele tartanék. Volt is kedvem, meg nem is. Bírom a bulikat, főleg az ilyeneket, de felelős kismamaként azért aggódtam, mi lesz, ha vki megnyomja a pocómat.

Nem sokkal fél 12 előtt értünk a Deákra. Igencsak sokan voltak már, de semmilyen rendbontás nem történt - bocsi, épp Híradót hallgatok :-)-. Gondoltam, mivel mi VIP-ként mentünk és nem ott kellett gyülekeznünk, ahol a többieknek, megússzuk a tülekedést. Én kis naiv! Elvileg fél 12-kor engedték volna be a népet, de csak éjfél magasságában sikerült megnyitni a kapukat. Nah itt már kicsit kezdtem kétségbe esni, mert a VIP kapunál is iszonyatos tömeg volt és nagyon féltettem a pocómat. Tudom! Hülye kismama mi a fenének megy ilyen helyekre?
Végül már úgy voltam vele, hogy ha 10 percen belül nem jutunk be, akkor otthagyom a Zuram a kollégáival, én meg hazajövök. Aztán a VIP-ek közül is ki lettünk emelve, így kisebb tülekedéssel, de sikerült lejutnunk. Egyedül a kapu megkerülése volt gázos, de löktem egy jó nagyot az ott álló pasin, oszt már volt is helyem. No és a könyököm is igencsak jó szolgálatott tett, még jó, hogy edzett vagyok :-).

Lent, az aluljáróban még kicsit sorba kellett állni a karszalagért és a VIP belépőért, de utána már egyáltalán nem volt gáz. A buli tulképpen a kék metró Deák téri megállójában volt és piszok jól megcsinálták az egészet. A két oldalon 1-1 metrószerelvény volt beállítva, innen lehetett piát venni, ill. még a két végén is megnyitottak 1-1 kocsit, ahova be lehetett ülni. A légkondit piszkosul nyomatták, mert totál kellemes volt az idő, egyedül a színpad környékén volt csak kicsit melegebb. A megálló egyik végén, a piros metróhoz átvívő mozgólépcsők közelében leraktak jópár ülőalkalmatosságot, szóval tök kényelmes volt, ráadásul itt volt a legjobb levegő.

Az állomás másik végén volt a VIP rész elkerítve. Itt az üdítőt és a Bacardi-Kólát ingyé adták, bár utóbbi limitált volt. 1ébként királyosan nézett ki ez a rész is. Piros szőnyeget raktak le, a kanapék pedig feketék voltak. Itt is metrókocsiból árulták a piát, csakhogy a kocsi végén volt a pult, 1ébként bent is lehetett ücsörögni.

Milyen volt a zene? Nem volt rossz, és ahogy a vendégsereget néztem, nekik nagyon bejött, én meg elvoltam vele. Pete Tong nevezetű DJ lépett fel, bár nekem a neve konkrétan semmit sem mondott. Mint kiderült, a Zuramnak sem, pedig állítólag épp a mi korosztályunk zenedése, ráadásul Ő meg még ismeri is a jobb DJ-ket. Mind1, jó volt.

No és a budi kérdés. Szerintem tök jól oldották meg, a felső részen volt egy halom mobil klotyó és ugyanitt lehetett dohányozni is. Ezt azért igencsak élveztem, mivel így nem kellett a füstöt nyelnem. Mondjuk valszeg nem maradtam volna, ha füst van.

Kb. 3-1/4 4 körül jöttünk el, 3/4-re értünk haza. Összességében tök jó volt, nem bántam meg, hogy elmentem, max. Babó miatt volt kisebb lelkiismeretfurdalásom, mert szegényke nem kis adag CokeZero-t kapott. 1xfél litert és 3x250 ml-t nyomtam be. Igaz, ezt azért jó 3 óra alatt. Mivel nem szoktam sok koffeint inni (sőt!,) gondolom, ezzel még nem ártottam neki. No és megfogadtam, hogy ma sokat fogok pihenni és ezt be is tartottam. Szóval nem érzem, hogy Babót rosszul érintette volna a tegnapi kilengésem, ráadásul a Zurammal megbeszéltük, hogy nyáron még bulizhatok a CokeClub-on, aztán azzal be is fejeztem. Igaza van, kíváncsi vagyok, hogy fogom majd bírni azt az 1 hetet. Max. majd napközben sokat fogok pihizni. Ennyi kell! Nem igaz?

Pénteken, az AFP vérvétel után gondoltam egy nagyot és átsétáltam a gégészetre, hamár normális időben végeztem. 2006. február 14-én vették ki a mandulámat, és mivel már a műtét előtti napon be kellett feküdnöm a kórházba, ha már ott voltam, elmentem a fülészeti laborba is, vagy hogy a fenébe hívják. Szóval hallásvizsgálatra.
Gyerekként Apukám rendszeresen hordott vizsgálatra, mivel a nagymamám tök süket volt és félt, hogy esetleg én is örököltem. Lehetett valami a félelmében, mert a két évvel ezelőtti vizsgálat szerint is a bal fülem lényegesen, kb. 30 decibellel rosszabb a jobbnál. Ezt érzem is rendesen, mert ha a jobb fülemen fekszem és úgy hallgatom a tévét, igencsak fel kell hangosítani. No meg, ha pl. Dokibácsim dünnyög a bajusza alatt, rendszerint vissza kell kérdeznem és kettő után már ciki, ha harmadszorra is érdeklődöm, hogy egyáltalán mit akar.

No de nem is ez a lényeg, hanem hogy naivan azt gondoltam, ha már végre rászántam magam, hogy egyáltalán elmenjek a fülészetre, pikk-pakk meg is tudnak vizsgálni. Első döbbenet akkor ért, mikor megláttam, mennyien várakoznak. No problem, beálltam a kartonozó sorába, ahol viszonylag gyorsan is végeztem. A nőci azt mondta, hogy nem kell bejelentkeznem, mert az ambulancián adnak időpontot, várakozzak ott. Rendben, várakoztam.
Sokáig semmi mozgás nem volt, aztán egyszercsak jött egy nő, kinyitotta az ajtót és egy jópáran be is özönlöttünk, amin persze ki is akadt jól. Mindenkit végigkérdezett, hogy ki miért van bent, így ugyi engem is, én meg válaszoltam, hogy időpontot szeretnék. Erre jól kihajtott. Nah már itt kezdett elegem lenni. Úgy gondoltam, és még a mai napig is így gondolom, hogy talán a legegyszerűbb időpontot adni. Hát nekik erről más a véleményük. Szóval várakoztam tovább. Kint. Ahol egyetlen egy nő volt, aki felajánlotta a helyét, mert persze a váró tömve volt. Hurrá. Pedig azért már látszik a pocóm, ráadásul tök szűk póló volt rajtam. Jóvan, ez a legkevesebb.
Összesen kb. 20 perc várakozás után ismét kijött egy nővér, de mégcsak megközelíteni se tudtam, így tele lett a hócipőm és eljöttem. Azaz előtte még megkérdeztem a kartonozóban, hogy telefonon is be lehet-e jelentkezni, és mivel így is adnak időpontot,  leléptem. Elkértem a bejáratnál a biztonsági őrtől a rendelő telefonszámát, aki nagyon készségesen meg is adta, így már ott se voltam.

Miután kiléptem a kapun, első dolgom volt, hogy felhívtam őket. Tök kedvesen elmagyarázták, hogy mivel nincs beutalóm, először majd orvoshoz kell mennem, utána tudják megcsinálni a vizsgálatot és kaptam is időpontot június 2-re, de mivel az nem volt jó, átírtak júni 3-ra, 9 órára. De könyörgöm! Telefonon miért ilyen egyszerű??? Ok, biztos majd mikor megyek, más lesz a helyzet és ismét tömeg lesz, de hogy még egy sima időpontkéréshez is órákat kelljen sorba állni, az azért totál gáz.
Mind1, a lényeg, hogy végre meg fogom csináltatni ezt a hülye vizsgálatot, elvégre elvileg évente kéne mennem kontrollra, én meg ugyi már lassan 2,5 éve nem voltam. Na majd most!

Legkedvesebb cyberbarátnőm végre eljutott a lombikig és ma volt a hivatalos tesztelés napja. Legnagyobb bánatomra nem sikerült neki, bár úgy tűnik, azért elindult valami. Elmondani nem tudom, hogy mennyire sajnálom. Még nekem is iszonyatosan nehéz, hogy a lelki támogatáson kívül nem igazán tudok neki segíteni, abba meg már bele sem merek gondolni, hogy neki mennyire rossz lehet!
Ugyanakkor piszok büszke is vagyok rá, mert eszméletlen, hogy az elmúlt időszakban mennyit változott és ugyi pozitív irányban. Mostmár azt hiszem, úgy fogja fel, hogy ez volt a kezdet, és tudja, hogy lesz babája!
Kell ennél több? Na igen! Hogy végre hozzá is beköltözzön az albérlő, de TUDOM, hogy hamarosan ők is át fogják élni azt az örömöt, amin most mi megyünk keresztül.
Kívánom neki, hogy álma mihamarabb teljesüljön!

No és akkor a vizsgáról.
Be voltam tojva. Sztem az egész társaságból én voltam az egyetlen, aki az összes tételt kidolgozta. Tény, nem keveset bíbelődtem vele, mert ugyi nekem baromi fontos volt, hogy rendesen felkészüljek, jól szerepeljek.

Hogy is zajlott az egész? Ötösével, óránként voltunk beosztva. Mivel a 90 tétel ugyi igazán 3x30 volt, így mindhárom adagból egyet-egyet kellett húzni, azaz igazán vizsgaszerűen történt az egész. Vizsgáztatóink nagyon csinik voltak, mindannyian nyakkendőt is húztak, még jó, hogy én is normálisan felöltöztem. Szerencsémre jó tételekbe sikerült belenyúlnom, úgyhogy ez azért megnyugtatott. Harmadikként vizsgáztam a déli adaggal. Izgultam, sikerült is belekavarnia kedvenc oktatómnak, de a lényeg, hogy sikerült!
Méghozzá igencsak jól!

Összesen 3 jegyet kaptunk. Az első a gyakorlati eredmény, a második az aznapi vizsga, ill. a harmadik pedig az egész átlaga, azaz ennyire értékelték a tudásomat. Szóval az első jegy 5-ös, a második 4-es, a harmadik pedig 5-ös lett. És most piszkosul boldog vagyok, mert még ha nem is kiválóra, de azért kitűnőre csak sikerült megcsinálnom. Igaz, a jegy nem szerepel az oklevélen, de ez a legkevesebb, a lényeg, hogy tudom és azért más is tudja.
Bevallom, nagyon megkönnyebbültem, hogy nemcsak túl vagyok rajta, de még sikerült is, méghozzá ilyen jól! És immáron hivatalos babaúszó-oktató vagyok.

Mostmár csak a sima úszóoktatói edzőtábor és a záróvizsga van hátra, aztán jöhet a megérdemelt pihenés! Kb. 14 éves korom óta nem volt szabad nyaram, és valszeg egy jó darabig nem is lesz, így ki akarom használni.

Ja! És persze csütörtök lévén mentünk ünnepelni, hiszen volt is mit, úgyhogy a babaqqcs után hazamentem, lerendeztem kiskutyut, majd visszamentem a Zuramért, aki elvitt vacsizni. Jót hamiztunk, mostmeg próbálom felfogni, megemészteni a mai nap eseményeit. Talán holnapra majd sikerülni is fog.

...és ez nemcsak a hormonok miatt van. Ma tutira nem.
Mivel én kis kíváncsi vagyok, nem bírtam ki, hogy ne menjek el potyaqqcsra. Azaz már tegnap akartam, de nem volt "rendelés", így mára jelentkeztem be. A Zuram se jött, mert dolgozott, de nálam volt a kocsi a babauszi vizsga miatt, így elég könnyen "ugráltam".

No és mit ne mondjak, piszok nagy élményben volt részem! Eszméletlen, hogy mennyit változott az elmúlt két hét alatt a törpi. Izgett-mozgott, fogta a fejét, nagyon kis aktív volt. Hát most nem kellett köhögnöm, hogy felébresszem, igaz, előtte kapott egy kis kólát és sajtburgert. Tutira hatott :-). Totálisan bele vagyok szeretve ebbe a kis kölökbe. És, hogy már mennyire babaformája van! Döbbenet. Formás kis jövevény :-)

Na és a lényeg.... Ugyi eddig nem tudtuk, hogy milyen nemű, de anyámon kívül ember nem volt még, aki azt "jósolta" volna, hogy kislány lesz. És nem is lesz, mostmár nevén lehet nevezni. :-). Nem mondanám, hogy a mi kisbabánk túl szégyellős lenne, sőt! Az első kép, amit megláttam, mikor a pasi bekapcsolta az uhu gépet, egy nagy kuki volt :-). Bizony! Arc sehol, bezzeg igencsak beterpesztett a Drága :-). Szóval mostmár egyértelmű, hogy Benedek lesz.

Anyám reakciója? Érdekes volt... Mondhatnám, hogy elkezdett prüntyögni, hogy nem kislány, merthogy ő anno mindig is bajban volt az öcsém pelenkázásával.... Könyörgöm! Nem neki kell majd a pelust cserélni! Sőt!
Bezzeg Anyósom meg majd' kiugrott a bőréből, pedig neki két fia van! Nem baj, számára már nem lesz ismeretlen a dolog... Mondta is, hogy ez a legjobb, azaz elsőre fiú, másodikra kiscsaj! És be kell valljam, én is mindig erről álmodoztam! Annyira boldog vagyok, hogy ki tudnék ugrani a bőrömből. Asszem megyek is, mert ezt meg kell ünnepelni! A vizsgáról majd később és akkor teszek fel fotót is.

Nah ezen is túlvagyok. Háááát nem mondanám, hogy sokat készültem rá, de azt hiszem, ennyi éppen elég is volt. Na jó! Még talán 1x át kellett volna olvasni az anyagot és akkor már igazán eleget is tanultam...

A vizsga nem teszt volt, bár a tanár így hívta, hanem kérdésekből állt, amiknél zárójelben ott volt, hogy hány helyes válasz van, ill. volt még két 10 pontos feladat is.
Tudom, hogy nem szép dolog, de persze a tenyerem ismét jó szolgálatot tett és most még a Karolina úti dugónak is örültem. Hogy miért? Tudtam közben tanulgatni és irogatni a kezemre :-). Pfújjjj! Rossz kislány! De bevallom, nem igazán érdekel, a holnapi babauszi záróvizsga most sokkal jobban izgat. Ha a sportszervezés nem sikerül, még mindig mehetek pótra, viszont babauszin gázos lenne beégni.

Azért kíváncsi vagyok, hányas lesz a mai iromány, bár a legfontosabb, hogy görbüljön. Már nem merek semmi jóra számítani, mivel a gimnasztika vizsga után úgy éreztem, hogy simán jó lett, erre érdekesen sikerült és még mindig nem értem, hogy miért lett csak 2-es. De azért annyira nem érdekel, hogy utánanézzek, mert lássuk be, az akkor tanulásra fordított idő simán arányos a kapott jeggyel. Szóval a lényeg, hogy megvan, a többi meg kit érdekel? A gimnasztikának amúgy se sok köze van az úszáshoz...

1ébként ma meg úgyis a nemtanultak totális nyugalmával ültem bent. Igaz, kicsit beszélni is tudtunk, és a tanár is segített, szóval már csak fog görbülni az a jegy!
Na majd kiderül, most viszont húzok, hogy átrágjam magam a 90 teszten, amiből holnap fogok vizsgázni. Uccu neki!

Bizony! Nem szép dolog, de ma még egy szót sem tanultam. Egyszerűen el vagyok fáradva, bár tudom, ez nem kifogás. Azt azért megjegyzem, hogy 7végén is foglalkoztam az anyaggal, holnap meg nekiállok jól, úgyis kell majd a dokinál várni. Ha meg gyorsan fogok végezni, akkor pikk-pakk itthon leszek, így ezért lesz időm a további okosodásra. Na jó! Azért nem egész nap döglődtem, mivel a mosógép 4x ment, így teregetni is kellett, no meg ezeket alkottam:

Jóvanjóvan! Húztam tanyúni!

...avagy ismét egy fantasztikus 7vége egy jó hosszú bejegyzésben.

Szombat délelőtt összeszedtük magunkat, és a belőtt 9 órához képest még normális időben, 3/4 10-kor sikerült elindulnunk Pécsre. Furi, de nagyon régen nem éreztem már, hogy ennyire mehetnékem legyen. Mármint oda. Szeretem Anyósomékat, szeretek velük lenni, mégis volt időszak, mikor a hátam közepére kívántam az utazást. Bezzeg most! Mint anno gyerekkoromban, mikor minden nyaralás előtt min. 1 héttel, de inkább kettővel elkezdtem a bőröndöm pakolását. Azért tartott ilyen sokáig, mert mindig bepakoltam, aztán kipakoltam, mivel vagy nem fértem el, vagy nem voltak jók a ruhakombinációk. Szóval szívem szerint most is már jóval korábban összeraktam volna a bőröndöt, de vhogy nem igazán volt rá alkalom, no meg a sok utazás miatt már annyira profi vagyok, hogy pikk-pakk és kész, akár egy heti adag cuccmák is.

Az út nem volt gázos, bár sokan voltak, de azért normálisan lehetett haladni. Fél 1 körül értünk le, felvittük a pakkokat Anyósomékhoz, aztán átvonultunk Sóginénimékhez, mert meghívtak ebédelni, ráadásul nemrég költöztek be a frissen felújított kéglibe. Nagyon fincsi hamit kreáltak és a lakás is tök jó lett, szépen megcsinálták. Nah ez volt a szombat, mivel az este amolyan beszélgetős-piálósra sikeredett.

Vasárnap Apósomék hívtak meg ebédelni a Kikelet Hotel éttermébe. A kaja tök jó volt, a kiszolgálás viszont hagyott némi kivetnivalót maga után. A csajszi kétszer kérdezte meg, hogy milyen csirkét szeretnék. Szépen, lassan elmondtam neki, hogy fel tudja írni. A többiektől is sikerült felvennie a rendelést, így el is vonult, de jópár percre rá ismét megjelent, hogy megkérdezze, most melyik csirkét is kértem? Ismét elmondtam neki, de ugyi nem hagyhattam szó nélkül, így közöltem vele, hogy persze, szívesen elmondom harmadszorra is. Persze a Zuram megjegyezte, hogy kaja előtt nem kéne kötözködni a pincérrel, de azért ez tényleg gáz volt. Nem zavar, ha vki tanuló, de sztem egy ilyen helyen elvárhatja az ember, hogy normálisan szolgálják ki, vagy ha tényleg tanulók vannak, akkor szóljanak előre, h. mi  a helyzet, mert akkor én is úgy állok hozzá. Az ebéd végén, mikor még kértünk piákat és kv-t, igencsak labilisan fogta a csajszi a tálcát, így jobbnak láttam, ha segítek neki, mielőtt a vörösbor a fehér nadrágomon landol. Összességében jó volt a hely, finom volt a kaja, úgyhogy egy szavam sem lehet.

A Kikeletből lesétáltunk a városba a hegyen keresztül. Piszok jólesett, bár a végefelé már eléggé remegett a lábam, de csak leértünk. Elmentünk a Széchenyi térre, ahol Pünkösdi vásár volt. Mindenki vehetett a másiknak vmi kis vásárfiát, így vettem a csajoknak finom mézet, én meg kaptam egy helyes kis kord táskát meg egy kakasos nyalókát. Ezután a következő pihihelyünk a Pezsgőház volt, ahol a család többi tagja benyomott 1-1 pezsgőt, majd tovább léptünk. Az utolsó állomás egy cuki volt, ahol a legnagyobb meglepetésemre árultak diétás fagyit is. Igaz, csak egyfélét, de ez volt a legkevesebb, örültem, hogy egyáltalán van hely, ahol ilyet is lehet kapni, ráadásul még finom is volt.
Fagyizás után már hazamentünk, ahol még tök jót beszélgettünk, majd vacsiztunk. Este annyira fel voltam pörögve, hogy egyszerűen nem bírtam elaludni, eszméletlenül jól éreztem magam, ráadásul fáradt voltam, de nem voltam kifáradva. És ez nem min1!

Vasárnap mi hívtuk meg a családot hamizni, a Fregattba foglaltak helyet. Mivel ma még jobb idő volt, mint tegnap, tök jólesett kiülni a teraszra és bámulni az embereket, no meg a kaja is igencsak finom volt.
Nagyon sajnáltam, hogy haza kellett jönnünk, viszont így még jobban várom, hogy végre június eleje legyen, mert akkor megint megyünk, ráadásul majd' 1 egész hétre, mivel akkor lesz a POSZT. Csak legyek már túl a záróvizsgákon!

Ahogy Lenin is mondaná.
Sosem voltam oda ezért a tevékenységért, most mégis nagyon megtáltosodtam. Egyszerűen élvezem a tételek kidolgozását. Hát noooooooormális vagyok én??? Igaz, a 90 tétel nagy része már megvan, de volt még 1-2 - na jó! 6-8 -, kicsit neccesebb, aminek nekiültem és utánanéztem. És tök jól belejöttem! Ha megvan az összes, szépen átnézem, pofásítom még, majd ki fogom nyomtatni, hogy a hosszú 7végén tudjam tanulgatni.

Igaz, nem leszünk itthon, mert megyünk Pécsre anyósomékhoz, de nem gond, ott is lesz majd időm, hogy a tételekkel foglalkozzak. Ja! Ugyi a babaúszás cuccosról van szó...
Bízom benne, hogy nem fogok beégni a szóbelin, nagyon szeretnék jól szerepelni.
No majd meglátjuk, addig is összeszedem magam jól! :-)))

...amit már egyre kevésbé bírok.
Azaz egy hagyományos és jó hosszú naplóbejegyzés, mert néha ez is kő :-).

Tegnap reggel a Zuram bevitte magát dolgozni, mivel nekem csak 11-re kellett mennem dilidokihoz. Gondoltam, előtte bemegyek a Fehérvári úti Sztk-ba, hogy átvegyem a már elkészült toxo leletemet. Eleveg 10-től van leletkiadás, én meg nem sokkal 9 után voltam ott, de nagyon korrektek voltak, mert megnézték, hogy készen van-e egyáltalán. Persze nem volt, néztek is nagyot, hogy ki mondta, hogy 1 hét alatt készen lesz, mikor az inkább 2 hét. Mind1, jó tudni, hogy ideadták volna idő előtt. Rutinosan elkértem a telefonszámukat, mivel mostanság nem igazán járok arra.
Viszont volt egy haszna is a kirándulásnak, mert felfedeztem egy tök jó kismamaboltot. Ugyan még csak fél 10 körül volt, mégis vmi sugallatra elindultam, hogy megnézzem. Nagy mákom volt, mert éppen aznap nyitott, a nőci meg azért ment be korábban, hogy kitanulja a pénztárgépet. Mondjuk ez se semmi, de nem nagyon foglalkoztam vele. Voltak új és használt ruhák, és legnagyobb meglepetésemre találtam magamnak 2 nadrágot is - a többi nagy volt -, egy 3/4-est és egy hosszú fehéret. Még dönteni sem volt könnyű, de végülis a hosszút vettem meg. Kiderült, hogy ezeket a cuccokat egy nőci készíti, így fog még kisebb nacikat is gyártani, úgyhogy tutira be fogok még nézni.

A Körtér után irány az Örs. Dilidoki után benéztem a Sugárba és az Árkádba is, utóbbiban csak a bababoltot néztem meg, gondoltam, jó lenne még egy nyári naci. Egyet találtam is, de az S-es is nagy volt. Felpróbáltam egy Esprit szűk szárú gatyót, ami legnagyobb meglepetésemre egyáltalán nem tetszett, pedig nem kismamigatyót már többet is vettem és nagyon szerettem. Ráadásul drága volt és még nagy is! Szóval spúroltam :-).
A Sugárban egy felsőt szereztem be a Dr.Jeans-ben, majd gyogyitár, aztán uccu haza, mert a Zuram már telefonált, hogy hol vagyok. Fél 3-ra értem haza. Ebédeltem, majd fél 4-re fodrász volt a köv. progi. Háááát nem kicsit megnyirbált a csajszi, de neeeeekem tecccccik :-).

Ezután 15 perc pihi, aztán uccu neki Kutyuval a Zuram melóhelyére, mert aztán 1ütt mentünk a dokihoz. Hihetetlen, hogy mi volt a városban! Negyed 6-kor indultunk el és asszem olyan 3/4 7-re értünk Budára. Nagggyon gáz volt! Nem tudom, hogy mi történt, de tény, hogy mindenki elővette az autóját. Persze a dokitól is elkéstünk, bár szerencsére nem sokat, így is várni kellett. Kapott G bogyókat, remélem, helyre fog jönni, vagy legalábbis kevesebbet fog vakaródzni, mert már nagyon kezdem elveszíteni a türelmemet.
Hazafelé vettünk egy kis szemétkaját, amit otthon jól be is nyomtunk. Nekem bejött :-)
Viszont a pocakom igencsak megérezte az egésznapi mászkálást, mert már reggel eléggé fájdogált, húzódott és még ma sem az igazi. Remélem, nincs semmi komoly, csak jelez, hogy pihizzek többet.

A számolás egyre jobban megy, ugyi?
És most már a pocómon is igencsak látszik. Legalábbis szerintem, aztán lehet, hogy más még mindig úgy látja, hogy jól meghíztam, de letojom, én tudom, hogy nem hájúszógumim van :-).
Annyira hihetetlen, hogy már itt tartunk! Jövő héten AFP, aztán rá két hétre genetika, ahol újra láthatom a Törpit. Ma volt nálam anyu egy barátnőjével. Először nem nagyon örültem a látogatásnak, mert fáradt voltam és iszonyatosan fájt a fejem, de aztán benyomtam egy kv-t és sokkal jobb lett. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy megmutattam nekik a 12. heti felvételt, ami közel 8 perc. Nagyon tetszett neki, ráadásul ugyi még sosem láttak ilyet. Tetszett, mikor egymás szavába vágtak, hogy éppen mit látnak :-). És az a felvétel már 3 hete volt! Azért kíváncsi vagyok, hogy most milyen lehet a Babó, de asszem erőt veszek magamon és nem megyek el 4D-re, kivárom a genetikát. Érzem, hogy minden rendben, szóval max. az élvezet miatt mennék :-).

A fejfájásokat és a még mindig nálam járó Álommanókat leszámítva totál jól érzem magam. A pocó szépen gömbölyödik, a közérzetem tök jó, csak ne kéne tanulnom :-(. Nem baj! Ezen is túlleszek, aztán ott a nyár! Olyan nyaram lesz, mint amilyen kb. 18 éves koromban volt utoljára, mikor 1 hónapot a húgom mellett bébisitterkedtem, csak most még a baba a pocóban lesz. Szóval pihi, séta és olvasás a terv! Utóbbi már piszkosul hiányzik, de ami késik, nem múlik!
Ja! és a mai pocak:

Vasárnap délelőtt elcsaltam szomszédasszony-barátnőmet az Árkádba, mert bevallom, rohadtul nem volt kedvem egyedül autózni, a saját hülyeségem miatt meg nem volt szívem elrángatni a Zuram, aki valszeg el sem jött volna.
Ja! Múlt vasárnap vettem egy könyvet a barátnőmnek, amiről kiderült, hogy már olvasta, úgyhogy felhívtam a Librit, ahol mondták, hogy blokk ellenében 8 napon belül kicserélik, szóval muszáj volt menni. És ha már ott voltunk, nem csak a lányzónak vettünk 1 csini felsőt és találtam neki egy helyes kis gatyót, hanem magamnak is beújítottam két felsőt :-). A Pasik elég jól viselték, bár abban a helyzetben mások is bármit ráhagytak volna a feleségükre.... Jóvan, kicsit bepiáltak már délelőtt. Aztán jött volna még egy adag pálesz, de a Zuramnak megtiltottam, azaz csak akkor ihatta meg, ha evett előtte és ő még így is előrébb volt, mivel kapott reggelit :-). Szóval igencsak vidámak voltak, mire hazaértünk. Meg éhesek :-))))

Nah a délelőtti kiruccanás után ledőltünk pihizni, aztán puccbavágtuk magunkat és elindultunk a Belvárosba, mivel 7-re színházjegyünk volt a Radnótiba. Már tökre vártam, mert az utóbbi időben besokaltam a mjúzikelektől. Elég jó helyen sikerült parkolnunk, közel az Oktogonhoz. Szépen elsétáltunk a Nagymezőbe, nosztalgiáztunk kicsit a palacsintázóban és hamiztunk egy jót, majd átkullogtunk a Radnótiba, ahol várt a nagy pofáraesés. Hát nem az ajtón figyelt egy hatalmas kiírás, hogy betegség miatt elmarad a mai előadás? A fenébe! Régen szontyolódtam el ennyire, totál rá voltam hangolódva a kis kultúrára, még Babszemmel is megbeszéltem, hogy miben lesz most része, erre tessék!

1ébként ugyi már nem először fordult elő velem, hogy elmaradt egy előadás, sőt! Az idén már ez volt a harmadik. Az első kettő mjjjjúzikel volt, amikre rögtön adtak is másik időpontot, de a Radnótiban visszaváltották a jegyünket és csak egy jegydílert kaptunk, aki felírta az elérhetősgünket. Nem hiszem, hogy valaha is keresni fog, de ki tudja. Jó lenne azért, ha legalább ősszel meg tudnánk nézni ezt az Oscar Wild darabot. Az az egy azért megnyugtat, hogy június elején megyünk Pécsre a POSZT-ra, úgyhogy ott majd színházasdizhatunk :-).

No meg azért, ha ezt előre tudtuk volna, akkor nem a palacsintázóba megyünk vacsizni, hanem vhova máshova. De nem baj, így legalább spúroltunk.
Hazamenni persze nem volt kedvem, kellett a feltöltődés, a búfelejtés. Az ottani nagy Alexandrában van egy kis kávézó, ami reklámozta, hogy van diétás sütijük is. Egy db-ig üldögéltünk, de mivel nem nagyon jött oda a csajszi, hogy mit szeretnénk, én mentem hozzá, hogy milyen sütijük van. Vmi linzer volt, csokigolyó és mákos pozsonyi kifli, úgyhogy összeszedtük magunkat és eljöttünk. Közben kitaláltam, hogy menjünk el a kálvin téri California kávézóba, de aztán beugrott, hogy tiszta dili vagyok, mivel a Nyugati felé is van egy, így fogtuk magunkat és elsétáltunk odáig. A kávé nagyon fincsi, ráadásul legnagyobb meglepetésemre a cukormentes habon kívül 3 féle öntetük is volt, ami szintén cukormentes. Azért a Kálvinon lévő hely kicsit hangulatosabb, de ez se volt rossz, a Drágám még egy tonhalas bagelt is benyomott. Hmmmmm de fincsi volt! Mert ugyi muszáj volt megkóstolnom :-).
Ezután visszasétáltunk a kocsihoz, majd hazamentünk. Végülis jól végződött a nap, legalább korán hazaértünk.

Nah ma megvolt a második randi is a védőnővel. Nem mondanám, hogy okosabb lettem, viszont neki adtam egy halom melót, mert elvittem az utolsó tali óta begyűjtött összes leletemet, amit ő lelkiismeretesen felvezetett a kartonomra és a kiskönyvembe is. Szóval jól elvolt.
Megmérte a vérnyomimat, ami persze most is jó alacsony volt, a súlyomat - az ő mérlege szerint híztam 1 kilót! - és megdícsérte a pocóm, hogy már szépen alakulgat.

Szóval semmi extra nem volt, bár igazán kérdezni sem tudtam, egyszerűen nem volt mit. Azaz arra rákérdeztem, hogy jön-e majd vmikor látogatni, mondta, hogy annyira nem érzi szükségét, de ha vmi miatt nem tudok én bemenni, úgyis mindig jár vkinél a házunkban, akkor max. bejön. Korrekt.

Azért haszna is volt a "randinak", mert megkaptam egy helyi nőci elérhetőségét, aki kismamáknak is oktat jógát. 1.000 Ft/1,5 óra, ami sztem elég korrekt. Csütörtökönként 5-től van és 13 hetes pocakosság után lehet menni, szóval én már akár el is nézhetnék. Nah majd ha túlvagyok ezeken a hülye vizsgákon, meg fogom látogatni. Vagy megint odáig fogok jutni, hogy marad az itthoni dvd-s jógázás? Azért jó lenne új embereket is megismerni helyes kis városunkban, úgyis most sok kismama van. Sztem el fogok menni!

Jajjjjjj! Totál kivagyok! Hogy én mennyire elszoktam az egész napi üléstől, az vmi hihetetlen és Pocak is igencsak jelezte, hogy ez így neki azé nem annyira királyos!
Ma sikerült 11 körül beülnöm a dolgozóba, mert én ám olyan kis emi vagyok, hogy gondoltam, nekiállok kidolgozni a 90 kérdésből álló tételsoromat, amiből majd a babauszi záróvizsgán fogok villogni.
Na ja! Hát sztem villogni annyira nem. Meglepő, de még így is vannak kérdések, amikre nem ment kapásból a válasz, ill. még így is utána kell nézni. És totál kivagyok! Az egész összesen 3 részből áll, azaz 3x30 tételből. Az első adag "elméleti alapok", a második "gyakorlati alapok", a harmadik pedig simánlazán szituációs gyakorlatok.
Az első adagból még hátravan 8 tétel, a második totálisan kidolgozva, a harmadikhoz pedig már egyáltalán nem volt erőm, bár azért azok a kérdések nem annyira gázok.

Egyszerűen muszáj lesz rendesen felkészülnöm, mert nem bírnám elviselni, ha besülnék, ráadásul pont a zárón!

No és a felkészülésben az sem a legjobb, hogy éppen a záró előtti napon lesz még a másik úszósulim záró előtti utolsó vizsgája. Na eztjólmegaszontam. Bevallom, azért kevésbé érdekel, mert ha nem sikerül, akkor még mehetek pótra, szóval ez annyira nem gáz, de azért szeretnék kicsit erre is felkészülni. Bevallom, be vagyok tojva! Annyira szeretném, hogy igazán jól sikerüljön!!! Nah majd jól összeszedem magam, esetleg ma még szórakozom kicsit a tételekkel, de már csak a laptopon, aztán jöhet a tanulás! Jóvan, azért az oktatások alatt is sokminden rámragadt, meg az elméleti részből már vizsgáztunk egyszer, azért mégis úgy érzem, hogy még van mit tanyúnom. Na meg azt se felejtsük el, hogy én nagyon nem tudok vizsgázni, egyszerűen simán leblokkolok, ha vmire nem megy kapásból a válasz. Ha már kicsit bizonytalan vagyok, akkor totál k.o. helyzetet tudok magam körül teremteni. Hogy? Szimplán nem tudok megszólalni. Remélem, az oktatás, óratartások során sikerült felszednem magamra annyit, hogy ne legyen ciki a dolog.
Majd meglátjuk, a vak is ezt mondta :-)